DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva ezt a vitát, én az egykulcsos adórendszerről nem kívánok többet mondani, mint annyit, hogy ez megbukott, és a kormány javára legyen mondva, hogy ezt el is ismerte a maga módján. (Dr. Józsa István: Hallod, Misi?) Nem direkt módon, nem transzparenst emelve a feje fölé, hanem a törvényjavaslat általános indokolásában, azzal a mondattal, ami úgy szól, és ezt hadd idézzem, elnök úr, szó szerint: “Az adóváltozásoknak a munkavállalók helyzetére gyakorolt hátrányos következményei kiköszörülése érdekében az elvárt béremelést végrehajtani szándékozó munkáltatók számára új támogatás bevezetésére kerül sor.” Ez közgazdasági nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy ez az adórendszer megbukott. Én tehát erről nem is kívánok többet mondani.
Örülök, hogy itt Scheiring Gábor kollégám szóba hozta északi szomszédunknak azt a várható lépését, ami a Fico-kormány hatalomra kerülése esetén ezt az egykulcsos adórendszert ki fogja venni a szabályozórendszeréből. Ezek után a tanulságok az érdekesek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, legalábbis az én számomra.
A múlt év december 22-én jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányrendelet, amelyik erről az ominózus, elvárt mértékről tudósította a szakmai és a szélesebb közvéleményt. És ennek az 1-es mellékletében találhatók azok a sávokba rendezett, elvárt béremelési mértékek, amelyek 500 forinttól 15 500 forintig javasolják emelni, illetve elvárják az emelést a nem a közszférában, nem a költségvetési szférában foglalkoztatott munkavállalók érdekében.
Szeretnék arra rámutatni, hogy ezt az 1-es mellékletet egy esetben lehetne elfogadni piacgazdasági körülmények között, akkor tudniillik, hogyha ezt egy konszenzus, egy tripartit-rendszerű konszenzus, ami nem nagyon működik Magyarországon már, hozta volna létre, amelyben a munkavállalók, a munkáltatók szervezetei, valamint a kormány együttesen megegyezik abban, hogy tekintettel a tekintendőkre, egy ilyen léptékű, úgymond önkéntes vagy önként vállalt béremelésre fog sor kerülni. Erre nem került sor, ez egy diktátum, amit a kormány visszafelé, a tervgazdaság felé vezető úton ráoktrojál a munkaerőpiacra.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök nincsenek tisztában a munkaerőpiac természetével vagy az egész piacgazdaság természetével, hogy önök a közjogi rendszert be tudták keríteni kétharmaddal, de a gazdaság az más! Itt visszaköszön a fagyi, kedves képviselőtársaim! Itt most arról van szó, hogy a munkaerőpiac nem hajlandó úgy engedelmeskedni az önök voluntarista kormányzásának, mint ahogy azt önök elképzelik a legszebb álmaikban.
A munkaerőpiacon mi a munkavállaló érdeke? A minél magasabb jövedelem. Mi a munkáltató érdeke? A költségei csökkentése. A kettő közé belép az állam egy adóval, egy olyan adóval, ami tulajdonképpen az alacsony keresetű munkavállalók kapcsán, az őket foglalkoztató kis- és középvállalkozások számára nehezen megfizethető vagy megfizethetetlen. És ezt a dilemmát, ami rendkívül nagy természetesen, és kínos társadalmi feszültséget gerjeszt a kormány számára, az teljesen világos, önök egy kormányrendelettel akarják feloldani. Ez tehát egy súlyos elméleti tévedés, és azt gondolom, hogy ebből tanulni kellene. Nem szégyen bevallani, hogy megbukott az egykulcsos adó, eddig se volt egykulcsos. Tessék tanulni az északi szomszédunktól, ebben speciel talán lehet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy egy olyan déjŕ vu-érzést gerjeszt ez az intézkedés, ami körülbelül 30 évvel viszi vissza a magyar gazdaság irányítását.
(15.50)
Nekem szerencsém volt a 70-es években egy A-kategóriás vállalat egyik vezetője lenni, amikor - az idősebbek talán még emlékeznek rá, a fiatalabbak meg olvashattak róla - 1968-ban volt Magyarországon az új gazdasági mechanizmusnak nevezett fordulat, ami az egykori tervgazdasági merevgörcsöket próbálta feloldani piaci injekciókkal. A lényeg az, hogy a direkt tervutasításos rendszer megszűnt - és mi lépett a helyébe? Hát egy olyan kvázi piacgazdaság, amelyik elvárásokkal próbálta kicsiholni a gazdálkodó szervezetekből azokat az eredményeket, amikre szüksége volt az akkori magyar gazdaságnak. Többek között kaptunk olyan elvárásokat, hogy a tőkés exportot mennyivel kell emelni, mekkora emelést vár el úgymond a minisztérium, vagy a műszakszámot mennyivel illik javítani azért, hogy a kapacitások kihasználása növekedjék. Tehát ezek mind ilyen elvárások voltak.
Ez rendkívül érdekes kifejezés, amit volt szíves a kormány megalkotni, hogy elvárásokkal akarja irányítani a gazdaságot. Hogyan lehet az elvárásokat számon kérni? Ez nem jogszabály. Még egyszer mondom, ez akkor lehetne tolerálható, akkor lehetne piackonform, akkor lehetne a kapitalizmushoz alkalmazkodó megoldás, hogyha ezt a tripartit rendszerű egyeztetési fórum konszenzussal hozza meg.
Önök Németországot tekintik úgymond követendő gazdaságnak, a német GDP-hez igazítják a magyar GDP növekedését. Tessék megnézni a németországi munkabér-megállapodásokat, a tarifaszerződéseket, hogy ez hogyan működik! Igaza van Aradszki képviselőtársamnak, valóban gyengék a magyar szakszervezetek. Tulajdonképpen - valljuk be - a piaci szférában de facto nincsenek is, ami szakszervezetek vannak, azok az állami szférában vannak. Gyengék a szakszervezetek, de nem az a megoldás, hogy belép helyettük az állam. Hát itt valami súlyos elméleti félreértés van, nem hiszem, hogy ezt végiggondolták volna.
Tehát ez egy olyan, mondhatni, posztszocialista megoldás, ami elméletileg visszaviszi a magyar gazdasági kormányzás stílusát a 70-es évekbe, és ne adj’ isten, esetleg még tovább visszafelé. Úgyhogy nekem ilyen gondolataim vannak, és ezeket szeretném tanulságképpen az önök figyelmébe ajánlani, hogy ha lehet, akkor ne hátrafelé menjünk, hanem előre. Önök most belegabalyodtak ebbe az egész egykulcsos adóba, mint macska a cérnába, és olyan bonyolult mechanizmussal próbálják ezt a kármentést végrehajtani, ami követhetetlen. Én egy darabig próbáltam követni ezeket, hogy adok, veszek, támogatok, pályázok, levonok, hozzáadok, aztán egy ponton túl abbahagytam, mert nem látom értelmét ezt követni.
Magyarul, egy elhibázott rendszert úgy lehet kijavítani, ha a rendszert újraszervezik. Leveszik a mellényt, kigombolják a gombokat, újragombolják. Új adórendszert és ennek megfelelő új gazdaságpolitikát kell készíteni.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
