GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azzal a mondattal kezdeném a hozzászólásomat, amire Babák képviselő úr ösztönöz, hogy: állíts elő, amikor kormányon vagy, olyan helyzetet, hogy sokaknak nagyon rossz legyen, és nem kell mást tenned, mint mutogass vissza, mutogass az elődökre. (Babák Mihály: Mutogasson neked a franc!)
Azt gondolom, tisztelt képviselő úr és képviselőtársaim, attól, hogy önöknek volt valamilyen célja a második kulcs, a progresszivitás eltörlése mellett, az nem jelentette törvényszerűen azt, hogy meg kell szüntetni az adójóváírást. Tehát a második kulcs eltörlése mellett megmaradhatott volna az adójóváírás, és akkor az a széles kör, amelyik ma vesztese ennek az egykulcsos adórendszernek, nem lenne vesztes. Azt megértem, hogy önöknek nyilván forrás kellett ahhoz, hogy a második kulcs eltörlését valahogy próbálják kompenzálni, de ezt azért - ne haragudjanak, kétharmados többség - nem azokon, akik napi 8-10 órát dolgoznak, és legföljebb havi 100-120 ezer forintot keresnek. És ők nem csak az adójóváírástól estek el. Ugye önök is tudják, Aradszki képviselő úr már beszélt róla, hogy növelték a tb-terheket, nem csak a munkáltatónál, a munkavállalónál is. Tehát sem adójóváírás, és még pluszterhed is maradt.
Tehát a vesztesek és nyertesek aránya, pont azért, mert az adójóváírást törlik el mindenféle ok és magyarázat nélkül, mert ez az igazságosságba semmiképpen nem fér bele; egy dologba fér bele, az önök teljes szociális érzéketlenségébe a kiskeresetűekkel szemben. De azért hadd bővítsem a kört: nem csak a minimálbéresek, ebbe beletartoznak a közszolgák, és beletartoznak mindazok a fiatalok, akik családalapítás előtt állnak, akik lakást szeretnének, gyereket szeretnének. Ők mind-mind vesztesei ennek az adó-jóváírási cirkusznak, amit önök csináltak, és ez bizony nem magyarázható az előző nyolc évvel semmi körülmények között.
Kara Ákos képviselő úr vezérszónoklatából, ne haragudjon, képviselő úr, de kiemelem, mert ezt korrektnek tartom - mi, ellenzékiek joggal azt mondjuk: miniszterelnöktől a miniszterig, államtitkárig hazudtak, amikor azt állították, hogy senki nem jár rosszabbul -, ön nagyon korrektül úgy fogalmazott: tudtuk, hogy az adóváltoztatás átmeneti nehézségekkel jár. Ennyi. Ennyit kellene körülbelül beismerni a többieknek is, hogy itt van egy nehézség, de azt akarjuk megoldani. Úgy, ahogy Nyikos elnök úr elmondta, van megoldás, csak nem kellene egyszerűen makacsul ragaszkodni ahhoz a megoldáshoz, amit önök alkalmaznak, hogy egy kulcs, az adójóváírás megszüntetése és további terhek.
A másik dolog, amiről mindenképpen beszélni kell, Tukacs képviselő úrnak nyilván két perc nem volt elegendő. Tisztelt képviselőtársaim, gondolják végig, 2011-ben ez a kör, amelyről beszélünk, már vesztett, ’12-ben sokat veszít, és veszít ’13-ban is. Meg kellene válaszolni azokat a kérdéseket, és nyilván azért vetődik ez föl, mert a törvényjavaslatban az van, hogy 2013-tól ez a rendszer, amit most elénk tettek törvényjavaslat formájában, már nem működik. Tehát az a feltételezés, amire Tukacs képviselő úr azt mondta, hogy igen, ha ezt továbbviszik, akkor ez még több pénz, én azt mondom, ha ez megszűnik, akkor az azt jelenti, hogy ez a pénz nincs. Azok a munkáltatók, amelyek mondjuk, a pályázati rendszeren keresztül mégis hozzájutnak valami pénzhez, ők ezt nem kapják meg. Akkor mi történik? Nem a kormányt fogja szidni a munkavállaló, a munkáltatóját, mert ő csak azt látja, hogy a borítékjába megint kevesebb pénz került. Tehát nagyon ügyesen és jól tolják át a felelősséget.
Egy másik dolog, ami ehhez feltétlenül kell: Czomba államtitkár úr és a kormánypárti szónokok nagyon szépen és mindig csak a reálkeresetről beszélnek. Mi azt állítjuk, hogy a reálkereset is csökken, de ha elfogadnánk, hogy nem csökken, azért itt, a parlamenti patkóban, legalábbis azoknak, akik valaha dolgoztak cégben, nekik tudni kell, hogy a bér azért az inflációval is összefüggésben van. Tisztelt képviselőtársaim, ha önök azt mondják, hogy ezzel a kompenzációval a reálkereseti pozíciót megőrzik, akkor még azt a 4-5 százalékos inflációt, ami van, pont ennek a körnek kell lenyelni, elviselni. Nekik kell kenyeret venni, tejet venni, tankolni kéne a benzinkútnál, tehát őket sújtja még az infláció, amellett, hogy az adórendszerrel is őket nyomorították meg. Tehát amikor kompenzációról beszélünk, akkor bizony mindenképpen az inflációt is szóba kell hogy hozzuk.
Hadd beszéljek itt a szakszervezet kérdéséről másképp. Miközben egyetértek Nyikos elnök úrral, hogy bizony nem működnek, de azt gondolom, ahhoz, hogy működjenek, az is kell, hogy a kormány vagy a kormányzat képviselői egyenrangú félként üljenek le az szakszervezetekkel, hogy a munkavállalók azt lássák, hogy az ő érdek-képviseleti szervezetükkel valaki tárgyalóasztalhoz ül. Miért lenne szakszervezet? Azt mondják, hogy úgysem ülnek velünk tárgyalóasztalhoz. Én azt mondanám, ez a diktatúra, amikor egy helyről, egy kézből valaki megmondja, hogy mi történik, és nincs apelláta és nincs egyeztetés.
Amivel bajom van ebben a rendszerben, tisztelt államtitkár úr: egyszerűen megfejthetetlen, azt gondolom, nemcsak nekem, hanem a vállalkozások többségének, hogy hogyan fognak tudni majd pályázni erre a költségvetési pénzre.
(16.00)
Egyetértek mindazokkal, akik azt mondták, hogy ez egyfajta új mutyira nyújt lehetőséget, mert ki dönti majd el, hogy melyik az a vállalkozás, amelynek a jövedelmezőségét úgy ítéli meg a kormány, hogy neki kell, a másiknak azt mondja, hogy nem kell. Tehát nagyon durván beavatkozik a piaci viszonyokba azáltal, hogy az adott vállalkozások jövedelmezőségi viszonyait megváltoztatja.
A következő dolog a söralátét kérdése, ami az adórendszernél elhíresült, szinte mindenki tudja a parlamenti patkóban. Kíváncsi lennék, ha államtitkár úr - mert a szakemberei szerintem végiggondolták - mégis mondana egy számot, hogy hány söralátéten fér el csak az a bürokrácia, amit ebben a két törvényjavaslatban megfogalmaznak; a nyilatkozatok, a számviteli elkülönítések, az adóbevallásban való elkülönítés. Azt gondolom, hogy még a bürokratikus terheket is növeli. Megint csak azt mondom, ugyanúgy, ahogy mondták mások, egy makacs ragaszkodás az adójóváírás eltörléséhez, tehát a butaságot további butasággal terhelik meg.
Ezért ezt a javaslatot így, ebben a formában semmiképpen nem lehet támogatni, de el kellett mondjuk, mert azt nem tudjuk elfogadni, hogy a kormány miközben arról beszél, hogy érdemes dolgozni, azok, akik napi nyolc-tíz órát dolgoznak, lesznek a vesztesei a kormány által kialakított adórendszernek, és azok lesznek a nyertesei, akiknek amúgy is van mit a tejbe aprítani.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
