DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország alaptörvényének U) cikke a felelősség elkenése és több mint húszesztendőnyi halogatás után végre egyértelműen kimondja, hogy a rendszerváltást követő demokratikus államberendezkedés és az azt megelőző, bűnözői módszereket alkalmazó kommunista diktatúra teljességgel összeegyeztethetetlenek. Az U) cikk (3) bekezdésében pedig az alaptörvény felhatalmazást ad a Nemzeti Emlékezet Bizottsága felállítására, és tömören, definíciószerűen meghatározza annak a feladatait.
A NEB felállítását egy lényegi esemény késleltette, mint az közismert is, az Alkotmánybíróság 45/2012. számú döntésével megsemmisítette az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek több szakaszát, az Ab utólagos normakontrollja során megsemmisítette így az átmeneti rendelkezések 3. és 4. cikkét is, mely a NEB felállításáról és feladatairól rendelkezett.
(18.50)
A Fidesz-KDNP alkotta parlamenti többség az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően az átmeneti rendelkezésekbe foglalt nem átmeneti jellegű rendelkezéseket az alaptörvény 2013. március 25-ei negyedik módosításával átemelte a törzsszövegbe. Ezzel újra megnyílt a lehetőség, hogy a jogalkotó törvényben szabályozza a Nemzeti Emlékezet Bizottságának feladatait, működését és szervezetét.
A törvénytervezet kodifikációja során egy olyan szervezet felállítására kellett javaslatot tenni, amely számos elvárásnak egyszerre tud megfelelni. A bizottság tevékenységének sarokpontjait az alaptörvény U. cikk (3) bekezdése határozza meg, idézem: “A kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében Nemzeti Emlékezet Bizottsága működik. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, és tevékenysége eredményeit átfogó jelentésben, valamint további dokumentumokban közzéteszi.” Idáig az idézet az alaptörvényből.
Az ellenzéki oldalon sokak csak és kizárólag ügynökügyekről beszélnek, pedig ezzel a helyzetet hanyagságból vagy szánt szándékkal, de alaposan félreértelmezik. Ezek az ügynökök sokszor eszközök voltak a hatalom kezében, néhányakat zsarolással, másokat korrupcióval vettek rá annak érdekében, hogy családtagjaikról, barátaikról, munkatársaikról vagy másokról írjanak, vagy tollba mondjanak akár jelentéseket a kommunista állambiztonsági szolgálatok számára. De nyilván nagyon sokan voltak, akik viszont önként, saját maguktól jelentkezve keserítették meg mások életét. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának a feladata, hogy itt a feje tetejéről a talpára állítsa a kérdést, és elsősorban azok vizsgálatával kezdje a munkáját, akik a rendszert kitalálták, akik a rendszer vezetői voltak, akik a rendszert működtették, és akik nagyon aktívan szerepet vállaltak a rendszer fenntartásában. A bizottság elsődleges feladata ezért nemcsak a besúgók, az ügynökök kilétének feltárása, hanem az, hogy az érdeklődő szakma és közvélemény hiteles források, kordokumentumok alapján készült átfogó jelentések segítségével megismerhesse a kommunista rendszer valódi arcát, a pártállami nómenklatúra formális és informális struktúráit, a rendszer mindennapi működését, a nyilvánosság elől elzárt összefüggéseket és azokat a hatásait a mindennapokra, akár a rendszerváltás utáni időkre is. Ezeket az átfogó jelentéseket pedig fehér könyvekben teszi majd közzé a Nemzeti Emlékezet Bizottsága.
Az indulás utáni években a bizottság egyik legfőbb feladata valószínűleg ezeknek az átfogó jelentéseknek az összeállítása lesz. Ezek országosan, megyénként és egyes ágazatonként mutatják be a kommunista államhatalom valódi döntéshozatali mechanizmusát, generálisan és egyedi ügyek bemutatásával egyaránt. Ezek az átfogó jelentések tételesen felsorolják azok neveit, akik a kommunista államhatalom birtokosai voltak és nyilván pár természetes személyazonosító adatukat is.
A bizottság kutatásai alapján a büntetőjogilag felelősnek tartott személyekkel szemben büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezheti a legfőbb ügyésznél. A bizottság együttműködik az ügyészség kijelölt szervezeti egységeivel a kommunista diktatúra alatt elkövetett bűncselekmények elkövetői körének felderítésében, összhangban a büntető törvénykönyvvel és egyéb, emberiesség elleni bűncselekményekkel és más bűncselekményekkel kapcsolatos jogszabályokkal.
A lehető legteljesebb iratnyilvánosság jegyében a bizottság törvényi kötelességévé válik az általa feltárt irat-, képi és hanganyagok nyilvánosság számára való közzététele, és a kommunista hatalom birtokosainak a diktatúra működésével összefüggő szerepkörükre és cselekményeikre vonatkozó személyes adatainak közzététele.
A bizottságnak az alaptörvény U. cikk (4) bekezdés alapján közzétett tényállításai bíróság vagy más hatóság előtt önálló jogorvoslattal nem támadhatók meg.
A múltfeltárás további, ezzel szorosan összefüggő elengedhetetlen feltétele, hogy hasonlóan sok más kelet-közép-európai országhoz, az áldozatok érzékelhetően kevesebb akadály mellett és a lehető legtöbb őket érintő, az egykori állambiztonsági szolgálatok által keletkeztetett adatot ismerhessenek meg, és emellett biztosított legyen a széles körű kutathatóság is. Jelen törvény az előző rendszer titkosszolgálatával összefüggő anyagok feltárását illetően nyit új fejezetet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárára vonatkozó törvényi szabályozás módosításával, egyúttal teljesebb körű információs kárpótlás lehetőségének megteremtésével.
A rendszerváltás óta nem sikerült a titkosszolgálati rendszer által meghurcoltak számára tisztességes lehetőséget biztosítani az őket érintő adatok megismerését illetően. Ezenkívül a szabályozás az állambiztonsági szolgálatokat működtetők számára lehetőséget adott arra, hogy a kommunista diktatúra fenntartása érdekében kifejtett tevékenységük a demokrácia és a jogállamiság korszakában is akár rejtve maradhasson. A módosítás kiszélesíti a feltárási lehetőségeket mind a kutatók, mind a megfigyeltek szempontjából.
A lehető legteljesebb iratnyilvánosságot további intézkedések is szolgálják a törvényben. Mondanék párat. A bizottság tagja és elnöke feltétel nélkül jogosult a bizottság feladat- és hatáskörét érintő minősített adatokat megismerni. A hivatal főigazgatója, vezetője és kutatója a kommunista diktatúra 1944. december 21. és 1990. május 2. között keletkezett és állami intézményeknél őrzött, minősített adatot nem tartalmazó anyagokba, dokumentumokba, irat-, képi és hanganyagokba korlátlanul betekinthet, azokról másolatot készíthet vagy készíttethet. A lehető legteljesebb iratnyilvánosságot szolgálja az is, hogy a bizottság a minősített adat minősítésének felülvizsgálata érdekében javaslatot tehet az arra jogosult szervek felé, és - nyilván nyomásgyakorlásként - ezt a honlapján is nyilvánosságra hozza.
A bizottság szervezeti felépítéséről pár szót. A bizottság öt tagból áll, megbízatásuk kilenc évre szól. A bizottság elnökét és két másik tagját az Országgyűlés választja; a tudományos színvonal emelése érdekében egy tag az MTA elnökének megbízásából tölti be tisztségét, egy személy pedig az igazságügyért felelős miniszter jelölése alapján válik a bizottság tagjává.
Ha a bizottság nem lenne képes betölteni a feladatát, ha nem állna mögötte megfelelő hivatali szervezet, a törvény a legfontosabb pontokban meghatározza a bizottság hivatalának szervezetét, így például, hogy költségvetése nem lehet kisebb mint az előző évi, a részletkérdések eldöntését pedig a majdan kiadandó alapító okiratban kell rögzíteni.
A hivatalban javarészt köztisztviselői besorolásban lévő kutatók fognak dolgozni, hasonlóan az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához. A hivatal munkatársainak bérezését tekintve szintén az ÁSZTL-re vonatkozó rendelkezéseket vettük irányadónak.
A bizottság tagjainak és hivatalban foglalkoztatott személyeknek szigorú összeférhetetlenségi szabályoknak kell megfelelniük, annak érdekében, hogy a múltfeltárás ne legyen elszabotálható. A kommunista múltfeltárásra vonatkozó lengyel szabályozást vette szintén a szabályozás alapul akkor, amikor beépítésre került egy életkori szűrő: a bizottságnak nem lehet tagja, aki 1972. február 14. előtt született. A dátum indoka, hogy a titkosszolgálati tevékenységet folytató szervek a rendszerváltás után, 1990. február 14-én alakultak újjá. A korábbi állambiztonsági szolgálatoknál értelemszerűen felvételi követelmény volt a nagykorúságnak, a 18. életévnek az elérése, az 1972. február 14. után születettek pedig így semmiképpen nem vehettek részt az állambiztonsági szolgálatok munkájában. Igazából ezzel meg kívántuk óvni a bizottság tagjait a nemtelen politikai támadásoktól és állandó vádaskodásoktól, ezzel az objektív kritériummal elejét vesszük annak, hogy bármifajta összefüggésre vagy vádra sor kerüljön a nyilvánosság előtt, és ezzel próbálják csökkenteni a bizottság hitelességét, tekintélyét, és munkájának eredményességét ezzel próbálják akadályozni.
A hivatalnál foglalkoztatottak nem lehetnek olyan személyek, akik 1990. február 14. előtti időszakban titkosszolgálati tevékenységet folytattak, állami vezetői tisztséget töltöttek be, az állampárt vagy az állampárt szervezeteinek tagjai voltak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség esetében ezek a szabályok csak a vezető tisztségviselőkre vonatkoznak. És mentesülnek azok is ez alól a szigorú kritérium alól, akik MSZMP-tagok voltak ugyan, de tagsági viszonyuk kilépéssel vagy kizárással szűnt meg, nyilvánvalóan, mert a párt nem tudott velük egyetérteni és ezért zárta ki őket a soraiból.
A hivatali szervezet segítségével nemcsak kutatói munkacsoportok felállítására lesz lehetőség az adott évi kutatási munkaterv segítségével, hanem lehetővé válik a feltárt tényanyagokból és eredményekből a nyilvánosság számára elérhető online adatbázis létrehozása, tudásközpont és digitális archívum létrehozatala. Cseh mintára került bele a törvényjavaslatba az élő tanúk emlékének megőrzése.
(19.00)
A bizottság létrehozásával az egész ország komoly eredményt érhet el a XX. századi diktatórikus múlt feldolgozása útján. A törvény célja, hogy a kommunizmus alatt történtek kutatásának elősegítése révén újabb lépéseket tegyünk a jogállamiság, az alkotmányosság és a magyar demokrácia megszilárdítása érdekében.
A zavaros átmenet után valós társadalmi igény mutatkozott, hogy a közéletben alapkövetelménnyé váljon a felelősség, a hitelesség és az elszámoltathatóság.
E hármas célt szolgálja a most tárgyalandó törvényjavaslat is, amelyik túlterjeszkedik egy bizottság egyszerű felállításán, törekszik az áldozatok információs kárpótlására, éppen ezért az ő kezükbe adja, hogy ha kívánják, az őket megfigyelők, szt-tisztek és ügynökök nevét akár nyilvánosságra is hozhatják.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
