NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a javaslatnak gyakorlatilag ez az indokolása, persze nem hivatalosan, mégis el kellene higgyük, hogy ez a javaslat nem a rendszerváltás újabb kisiklatásáról szól, hanem annak egyik nagy mulasztásának végre a megvalósítása fekszik előttünk. Ezt kéne elhiggyük, de hát természetesen nem erről van szó. Ezzel szemben a Jobbik Magyarországért Mozgalom a 2060-ig titkosított ügynöklisták, az állambiztonsági múlt teljes és azonnali nyilvánosságra hozatalát követeli az időhúzást szolgáló Nemzeti Emlékezet Bizottságára való felelősségáthárítás helyett. Hiszen a felelősség rajtunk van, nem helyes az, hogy ezt áthárítjuk valamilyen más testületre, amelyre a későbbiekben talán valahogy úgy fognak mutogatni, mint ahogy teszik azt médiaügyekben a Médiatanáccsal, kezeiket mosva.
Egy egyszerű kormánydöntéssel ugyanis át lehetne adni a titkosszolgálatok által őrzött 19 mágnesszalagot a levéltáraknak, hogy a történészek által kutathatóvá és nyilvánosságra hozhatóvá váljanak a torzítatlanul meglévő állambiztonsági ügyek, amelyekben még az úgynevezett átvilágító bírák sem vizsgálódhattak, olyan szinten került ez titkosításra. Tehát egy kormánydöntéssel átadhatnák a levéltáraknak, de nem teszi, nem tette meg sem a jelenlegi, sem a korábbi Bajnai-, Gyurcsány- vagy Orbán-kormány, bármit is mondott itt akár az előttem szóló MSZP-vezérszónok. Valójában csak maszatol minden kormány, és ellenzékben nagy csak a szájuk.
Jellemző az is, hogy tévéközvetítési időn kívül, utolsó napirendi pontként kell tárgyaljuk ezt az elvileg a rendszerváltás egy nagy mulasztását pótló javaslatot. A 259 kormánypárti képviselő közül egyetlenegy KDNP-s sincs itt (Dr. Rétvári Bence, dr. Vas Imre: Itt van kettő.), és a fideszes padsorokban is összesen négyen ülnek bent. A megfigyeltek döntő többsége valójában nem is tudja, hogy megfigyelt volt, tehát őket erről a jövőben sem értesítenék ráadásul ugye, így ők ezzel nem foglalkoznának. Rájuk hárítani ezzel a törvénnyel a nyilvánosságra hozatalt ugyanolyan maszatolás, mint az, hogy egy szűk, a Fidesz által kézben tartott bizottságra, a Nemzeti Emlékezet Bizottságára bízzák az egyedi döntéseket az általános közzététel helyett.
2011. december 23-án a kormánypártok soraiban 55-en szavaztak a frakciófegyelemmel szemben, amikor a Jobbik az ügynöklisták teljes feltárását indítványozta egy név szerinti szavazáson, épp a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kötelező feladatául szabva az ügynöklisták közzétételét. Az ügynek ez volt az eddigi legnagyobb támogatottsága ebben a ciklusban. Igyekeztünk felébreszteni a fideszes képviselők lelkiismeretét, de hát a jelen lévő, a fideszes padsorokban jelen lévő négy képviselő mutatja, hogy ez valójában mennyire sikerült vagy milyen erők diadalmaskodtak.
(19.40)
Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére, és miután van egy komoly társadalmi nyomás a kormányon, így várható volt, hogy valamiféle javaslattal elő fog rukkolni, azonban még az időhúzást szolgáló intézményüket sem hozták létre az általuk ígért 2012-es határidőig, hiszen volt egy ígéret. Idézem a Heti Válasz cikkének címét, 2012 márciusában jelent meg: “Június végéig létre kell jönnie a Nemzeti Emlékezet Bizottságának”. Ezt a Fidesz honlapján is olvashattuk egy MTI-hírben, 2012-ről van szó. Eltelt másfél év, és még mindig nem jött létre, még az időhúzást szolgáló intézményük sem.
Hivatalosan ezért, illetve nyilvánvalóan a törvény elfogadása után sem tudhatjuk meg, jogilag nem is mondhatjuk, hogy például az egykori ügynök, Martonyi János Marosvásárhelyi fedőnéven III/II-es informátorként írt jelentéseket külföldi útjairól. És az ilyen, akár a kormányban lévő spiclik miatt nem engedik feltárni az állambiztonsági múltat, tehát e törvény elfogadása után sem várható a kormányzat számára kellemetlen akták nyilvánosságra hozatala. (Dr. Rétvári Bence: Óvatosabban!) Nem egy jelentését mutatom föl miniszter úrnak, hiszen azok titkosítva vannak, csupán a hitelesített állambiztonsági nyilvántartó kartonja eddig, ami egyedül napvilágot látott. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.)
Megkérem államtitkár urat, hogy tartsa be a Házszabályt, és nyomjon gombot, reflektáljon, védje meg a miniszterét III/II-es spicli múltja ellenére (Dr. Rétvári Bence közbeszól.), megteheti, azonban legalább ennyi kiszivárgott, még ha azt nem is tudjuk, hogy esetleg milyen kollégáiról hány száz oldalon keresztül milyen jelentéseket is írt. Mi azonban szeretnénk tudni. Szeretnénk, hogyha az önök számára kellemetlen aktákat is nyilvánosságra hoznák, még ha akár saját rokonaik számára kellemetlen vagy akár kormánytagok számára kellemetlen ügy.
De hát nemhogy a kormányban lehetnek, tele az államigazgatás is és különböző állami szervek élén is lehetnek. Itt van például Böröcz István, aki Nádasdy fedőnéven lett a beszervezés alakja - anyagi érdekeltség. Egy III/III-as ügynökről beszélünk, akinek szintén kiszivárgott a 6-os kartonja, ennek ellenére a közmédiumok több tízmilliárd forintja felett basáskodó MTVA vezetője lehetett, sorozatos kritikánk, kifogásunk és tiltakozásunk ellenére is. Néhány irat kiszivárgott, de a legtöbb jelentés azonban a mai napig titkosítva van.
Ezért a Jobbik kormányra kerülése esetén az állambiztonsági múltat azonnal (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) és teljes körben feltárja, továbbá haladéktalanul kizárnánk a közéletből a pártállami vezetőket, amiről sajnos a kormánypártok továbbra sem akarnak hallani sem, sőt mi megvonnánk a kommunista luxusnyugdíjakat is, ami szintén a rendszerváltás egy nagy elmaradása.
Mi több... - és láthatjuk, hogy miért nem változhatott ez a rendszer, miért nem láthattak napvilágot még akár a nem titkosított levéltári iratokból is a kormányzat számára kellemetlen ügyek; hiszen például az SZDSZ-MDF-paktum aláíróját nevezte ki Kövér László az Állambiztonsági Levéltár főigazgató-helyettesévé. Kizárólag a Jobbik ellenezte Kónyáné dr. Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatóhelyettes-jelöltjének házelnök általi kinevezését az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának meghallgatásán.
Kónyáné 1990. április 30-án az SZDSZ-MDF-paktum aláírói közt volt, Antall József, Salamon László és Pető Iván társaságában. A nagy megalkuvás dokumentuma garantálta az állambiztonsági rendszerváltás elmaradását is, így az ügynökök, tartótisztek és más népnyomorítók Biszku Bélához és bűntársaihoz hasonló boldog továbbélését is. Nem csoda, ha ezek után rábízták a levéltár egyik vezetését.
Férje egyébként, Kónya Imre az MDF frakcióvezetőjeként, ő maga pedig az alkotmányügyi bizottság tagjaként felelős az ügynökkérdéskör elkenését szolgáló, hiányos, kiskapukat hagyó törvényekért és azok következményeiért, a ma is fertőzött közéletért, amelyben volt ügynökök vezető pozícióban vannak, mint amire néhány példát is hoztam, sőt közvélemény-formálók, olykor még ki is tünteti őket a mindenkori, többek közt a jelenlegi kormányzat is.
Kónyáné, ahogy az eddigi parlamenti garnitúra is, csak szavakban híve az állambiztonsági múlt feltárásának. Sőt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára teljes vezetése a balliberális kormányok kövülete, amit meg is tűr a Fidesz, élén Gyarmati György főigazgatóval, akinek megbízását az egykori MSZMP-tag Katona Béla házelnök hosszabbította meg regnálása utolsó napjaiban. Tehát az ÁSZTL dolgozóinak többsége SZDSZ-hez közeli nómenklatúrából került ki, sőt a kutatásokat engedélyező szakmai kuratórium elnöke a nemrég kinevezett Gecsényi Lajos, aki 1965-től az MSZMP pártarchívumainak felelőse volt.
Ezzel szemben hiába vannak magunkfajta kutatók, azok nem jutnak szerephez, nem rúgnak labdába, nem fognak ezután többek közt a Nemzeti Emlékezet Bizottságában sem, hiszen csak szerintünk lenne szükséges az, hogy a tudományoskutató-jelöltnek rendelkeznie kellene a felkészültségét alátámasztó publikációkkal, illetve elvárható lenne, hogy kellő kutatás után tudományos eredményeit ezekben nyilvánosságra is hozza. Ugyanis jelenleg számos olyan kutató van, aki hosszú évek elteltével sem publikálja kutatási eredményeit, jelenléte a levéltárban egyoldalúan csak dokumentumok olvasására terjed ki, és csak a helyet foglalja azok elől, akik a kutatás közérdekű funkciójának is eleget tennének. Tehát néhányan melegedőnek, olvasósaroknak tekintik a levéltárat, kielégítik kíváncsiságukat, titkok birtokába jutnak, de társadalmilag haszontalan a tevékenységük.
A magunkfajta kutatók persze nem ilyenek. Inkább még azokat az ügynökügyeket is publikálják, nyilvánosságra hozzák, akár egyes külföldi hírportálokon jobb híján, amiket sajnos ma a jelenlegi szabályozás közepette nem volna szabad, és amelyeket ezután sem lesz szabad, és ezután is az internetcenzúrával dacoló külföldi hírportálokra lesznek száműzve.
A tervezett Nemzeti Emlékezet Bizottsága eredetije - mondjuk ki - a lengyel nemzeti emlékezet intézete, amely azonban nem egy sóhivatal, mint amilyennek a magyar verziót szánták, hanem egy konkrét, hatáskörökkel rendelkező, komoly tudományos háttérrel bíró szervezet. Bizony, ott komolyabban vették a rendszerváltást. Nem csoda, hogy a kommunista luxusnyugdíjak megvonását célzó, nagyon precízen kidolgozott nyugdíjtörvény-módosító javaslatunkat is pont a hatályos lengyel szabályozást lemásolva alkottuk meg.
Mi azonban tovább is mennénk. Jelen esetben is azt mondjuk, hogy felelősségre kellene vonni azokat, akik bizonyítékok eltüntetésében, az iratmegsemmisítésben, saját vagy mások felelősségének eltussolásában részt vettek.
Az illetékes elvtársak most újabban kormányzati lebeszélőemberként gyűjtik az ellenérveket az ügynöklisták teljes körű nyilvánosságra hozatalával szemben, és a fideszes média is széles körben, rendszeresen helyet ad ezeknek. Például nemzetbiztonsági kockázatról beszélnek. Persze, ahogy a Magyar Gárdában való részvétele miatt egy életre nemzetbiztonsági kockázattá vált, mondjuk, Staudt Gábor képviselőtársam, úgy lehet. Ilyen veszély azonban csak akkor állhat fenn - valódi nemzetbiztonsági kockázat -, ha az egykori ügynökök, tartótisztek még mindig vezető pozícióban vannak; ha viszont ez igaz, márpedig sajnos igaz, mint ahogy néhány példát is hoztam rá, az csak egy újabb indok a leváltásukra.
A mai Magyarországot egyébként nem kötik a Magyar Népköztársaság egykori titkai, amelyeket a Varsói Szerződéshez és a Szovjetunióhoz való viszony határozott meg. Ma egészen mások a belpolitikai, külpolitikai és katonapolitikai érdekeink, tehát nem lehet megkötni a kezünket a múlt feltárásában régi nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Gyökeresen új nemzeti titkosszolgálatokra van szükség.
Nemzetbiztonsági kockázatot sokkal inkább az jelent, hogy például nemzetközi gazdasági lobbikörök vagy külföldi titkosszolgálatok ügynöklisták birtokában zsarolni tudják azokat a vezető pozícióban lévő személyeket, akikről még nem köztudott az állambiztonsági múltjuk. Nem lehet kétségünk afelől, hogy akárcsak itt a néhány száz méterre tőlünk meglévő amerikai titkosszolgálat, bocsánat, nagykövetség, ahol tulajdonképpen nem is titkosan, most már egyre nyíltabban folyhat a lehallgatás, azok nemcsak hogy rendelkeznek ezekkel az információkkal, de bizony fel is használják, amikor amerikai érdekeket kell kiszolgálni. Tehát amikor nem kapunk egyértelmű választ arra, és józan ésszel fel nem fogjuk, hogy miért kell, mondjuk, Magyarországnak részt vennie az afganisztáni megszállásban, akkor valahol ilyen helyeken kell keresni a magyarázatot, hogy hogyan zsarolják a döntéshozókat.
Sajnos, a médiaiparággá alakult lebeszélés másik ellenérve, hogy miért nem kell az ügynöklistákat teljeskörűen nyilvánosságra hozni, az az, hogy az iratok jelentős része már megsemmisült. Ezt is szeretném cáfolni, hiszen - egyrészt fogalmazzunk precízen - megsemmisítették. Nemcsak hogy megsemmisült, meg kellene mondani azt is, hogy kik semmisítették meg, ha erre volna szándék, és ha ezzel volnának elfoglalva, mondjuk, a titkosszolgálatok, nem azzal, hogy a magunkfajtákról gyűjtsenek valamiféle terhelő információt, tehát megsemmisítették vagy kilopták őket, ez a gyakoribb, amiért felelősségre vonásra tehát szükség volna.
Az iratok durván egyharmadát valóban eltüntették, de a kartonos nyilvántartás majdnem teljes. A hivatásos állomány listája teljes egészében megvan az ÁVH-soktól az szt-tisztekig bezárólag.
Elképesztőnek tartom azért azt is, hogy van olyan párt, amelynek megalakulása után 25 évvel még mindig nincs álláspontja, mondjuk, az ügynöklisták kérdéséről, hiszen Mirkóczki Ádám képviselőtársam azonnali kérdésére válaszul miniszterelnök úr azzal húzta itt ezt a kérdést legutóbb, amikor ezt feszegettük, hogy többféle javaslat fekszik előttük, majd a frakciójuk ezt megvitatja.
(19.50)
Hát, évekig vitatta, évekig húzta, és úgy tűnik, hogy idén sem jön létre még az időhúzást szolgáló intézmény sem, tehát amire a társadalom széles körében nyilvánvalóvá válik, hogy sajnos a Nemzeti Emlékezet Bizottsága egyáltalán nem jelenti az állambiztonsági múlt feltárását, addig megint sajnos éveket kell várni.
Fel kell tehát tárni a múltat, mely sajnos a jelenbe is behálózta magát. Talán épp ez az oka, hogy a kormányt is sakkban tartják, és a társadalmi nyomás ellenére sem léptek még, hanem csak maszatolnak.
Szeretném végül még egy, a lebeszélő emberek gyakori érvét is megcáfolni, miszerint photoshop nevű programmal bárki hamisíthat 6-os kartont, ezzel is próbálják lebeszélni a magunkfajtákat, hogy az ügynökkérdést feszegessük, mondván, úgysem lehet már az igazságot feltárni. De azt nem teszik hozzá, hogy a levéltár nem ad ki, nem hitelesít hamisítványt. Ilyet még egyik oldal történészei sem állítottak. Tehát igenis jó arányban fel lehet tárni az igazságot. Inkább ma, a mostani tarthatatlan helyzetben lehet valakit alaptalanul megvádolni a 2060-ig titkosított mágnesszalagok ismeretének hiányában, hogy esetleg ügynökmúltja van.
Hasonló tévhit, hogy az ügynökök többségét zsarolással szervezték be. Ezzel már ma is próbálkozott ugye az államtitkár. Irodalmi vagy filmes alkotásban hajlamosak túldramatizálni az eseteket, de a kommunisták vagy bérenceik általában önként, anyagi vagy más előnyökért cserébe végezték e gyalázatos munkát. Természetesen vannak kivételek. Még most is előállhatnak maguktól, megmagyarázhatják, meghallgatjuk történetüket, ahogy Csurka István is megpróbálta ezt megtenni, bár halála előtt nem sokkal kiderült, hogy nemcsak beszervezték, hanem bizony jelentéseket is tett a kiszivárgott információk szerint.
Erre tellett az első 15 perces felszólalásban, és majd elnök úrtól kérek egy lehetőséget egy továbbira. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
