NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): De hadd folytassam egy kicsit emelkedettebben, hiszen Pongrátz Gergely, a Corvin köz legendás parancsnoka 2003. október 24-én a Jobbik zászlóbontó, tulajdonképpen alakuló gyűlésén könnyeivel küszködve, elcsukló hangon hagyta ránk szellemi örökségét, hadd idézzem: “Nektek kell átvenni azt a szellemiséget, azokat az eszméket, amiért ’56-ban olyan sok bajtársunk halt meg. Nektek kell továbbvinni, a tiétek a jövő.” Ezt mondta Pongrátz Gergely, és a tegnapi nap is fogadtuk itt öccsét, a Sztálin-szobor ledöntésében is részt vett Pongrátz Andrást, és a vele való beszélgetésem is meggyőzött arról, hogy ezt a vitát folytatni kell, még akkor is, hogyha érdemi válaszokat nem kapunk, és tulajdonképpen még vitának is nehéz nevezni az érvek egyoldalú dömpingjét.
Azokat a módosító javaslatainkat, amelyeket benyújtottunk, tucatnyit is... - amelyek között talán egyik legfontosabb, hogy teljes nyilvánosságot, a másik legfontosabb pedig, hogy ellenzéki betekintést, beleszólást is kérünk szakértőink számára, egyfajta paritásos bizottságot. Sok módosító javaslatot nyújtottunk be, nyilván nem mindenre kiterjedően, pedig hát, ha azt nézem, hogy a 10. § milyen pongyola, amely csak azt mondja, hogy a bizottság tagja hivatalba lépését megelőzően az Országgyűlés előtt esküt tesz, akkor ehhez azért lehetne néhány szavunk. Hiszen láthattuk, hogy hogyan értelmezik önök az ilyen egyszerű eskütevési paragrafusokat, amikor legutóbb, ugye, Mandur László úgy tudott esküt tenni, és fogadták el azt önök a házbizottságban érvényesnek, hogy ki sem mondta annak a testületnek a nevét. Képtelen volt, ugye, kimondani a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumát, ki sem mondta, egy szót kihagyott. Pedig milyen nagy különbség van, hogy Magyar Szocialista Munkáspárt vagy pedig, ha kihagyunk belőle egy szót. Vagy hát nem tudom, hogy nagy különbség van-e, de legalábbis e törvényjavaslat szerint nagy különbség van.
Mi nem tennénk ilyen nagy különbséget, hiszen mi a jogutódot is nyilvánvalóan büntetnénk, akárhogy is hiányolta azt Rétvári államtitkár úr, kritizáltam számos alkalommal őket, és elsősorban önöket, hogy ők még itt lehetnek. Hiszen mit kritizáljam őket, túl vagyunk mi már azon, hogy velük kapcsolatban vitákat folytassunk le. Mi önökkel akarunk vitatkozni arról, hogy hogyan lehet az, hogy az egykori kommunista vezetők még itt élhetnek közöttünk. Mosolyoghatnak, de a velünk együtt rendszerváltó országokban komolyabban vették ezt a kérdést, és meghoztak valamiféle lusztrációs javaslatot.
Az 1990 utáni politikai elit egyik legnagyobb adósságának rendezéséről van szó, ami az állambiztonsági múltat illeti; az ügynökkérdéskör komplex rendezéséről, amelyet mindeddig elmaszatoltak a kormányok, és most teszik ezt önök is, kiskapukat hagytak a vétkeseknek, ezt használja ki Rétvári államtitkár úr, erre hivatkozik akár Martonyi János is, hiszen a tettesek kihasználták a jogi bizonytalanságot, nevetve távoztak a bírósági tárgyalótermekből eddig, és tehetik ezt, úgy tűnik, ezután is.
(21.30)
Az Orbán-kormány a tisztázatlan helyzet cinikus fenntartásával tovább züllesztette a kérdéskörről kialakult erkölcsi relativizmust, amely megtűri az egykori állambiztonsági tiszteket és ügynököket a közéletben, a politikában, az állami és államigazgatási vezetői pozíciókban, a sajtó, a rádió, a televízió és a tömegtájékoztatás általános közvélemény-formálói között, sőt ki is tünteti, és jutalmazza őket legszebb nemzeti ünnepeinken, ami őszintén nagyon fáj számomra. Hiszen például 2010 vagy ’11 augusztus 20-án az Orbán Viktorhoz is roppant közel álló Kopátsy Sándort, Matolcsy György egykori főtanácsadóját tüntették ki, aki a mai napig még csak nem is ismerte be az egyébként tagadhatatlanul dokumentált besúgómúltját.
Két évtized nem volt elég a saját politikusaik által is érintett fertőzött parlamenti pártoknak, hogy a társadalom számára megnyugtatóan rendezzék az ügynökügyek teljes körét, és távozzanak a közéletből a hatalmukat átmentő gerinctelen alakok. A vétkesek részéről hiányzik az őszinte beismerés, a bocsánatkérés, a morális elégtételadás, sőt nekik áll feljebb. Ezért is fontos az a leleplező munka, amelyet a kormány helyett küzdőtársunk, szakértőnk, dr. Ilkey Csaba végez kutatásaival, állambiztonsági tanulmányaival, főként - igen - a kuruc.info hírportálon.
És 22 évvel az állítólagos rendszerváltás után még mindig a spicliket és a tartótiszteket védi a törvény. A bíróságok a hatályos jogi szabályozás miatt rágalmazásnak minősítik az ügynökvádat, ha azt rendszerint csak a 6-os kartonnal tudják alátámasztani, hiába a történészek egybehangzó szakvéleménye. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nem ad ki hamis 6-os kartont, az ügynöki munka döntő részét rejtő mágnesszalagok azonban még mindig nem nyilvánosak; így ez sajnos annak ellenére, hogy hiteles, nem elegendő a jog szerint.
Ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is? Ezt kérdezte az átkosban az egyszeri magyar ember, de azért azt biztosan nem gondolták, hogy a rendszer megbukása utána elszámoltatás helyett hatalomátmentés fog következni.
Ez már a nemzeti együttműködés rendszere, vagy lesz még ennél rosszabb is? Nem tudhatjuk. Annyi azonban biztos, hogy a rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, melyet a húsz másik posztkommunista országgal szemben - újabb szégyen ezekkel az országokkal szemben - nálunk, hazánkban csak a kormányoldal szavazott meg. Ezt egyébként, azt gondolom, egy jól sikerült Rákosi–Orbán-montázzsal is kifejeztem egy vidám napon, húsvéthétfőn, melyet azonban ugyanakkor beárnyékolt Schmitt Pál aláírása.
Ezzel az alaptörvénnyel kapcsolatban egyetlen jobbító módosító javaslatot sem fogadtak el, például azt sem, amellyel kizártuk volna a közéletből, aki tevékeny szerepet vállalt a korábbi szocialista államélet irányításában, vagy aki az állampárt tisztségviselőjeként vagy fegyveres szervezetek vezetőjeként közreműködött a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában. Így ebben az állítólagosan új rendszerben is állami cégvezető vagy épp például országgyűlési képviselő maradhat az egykori cenzor, Lendvai Ildikó vagy az MSZMP KB-tag Kovács László vagy Kiss Péter, hiszen itt még az MSZMP Központi Bizottságának tagjai is ülhetnek, vagy akár a KISZ KB-titkár, Gyurcsány Ferenc.
Ezzel kapcsolatban is van egy módosító javaslatunk, hiszen annak örülünk, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága feladatul kapja, hogy állapítsa meg, mely szerepek, megbízatások, foglalkozások, tisztségek betöltése minősül kommunista hatalombirtoklásnak. Jó, állapítsuk ezt meg, mondjuk ki végre, kik voltak a kommunista hatalombirtokosok, de egyrészt erre adjunk egy határidőt. Eleget húzták itt az időt a Nemzeti Emlékezet Bizottságának már a létrehozásával is! Aztán majd ott fognak filozofálgatni az idők végezetéig? A megalakulását követő egy hónapon belül azért tegyünk már pontot ennek a vitának a végére, hogy ki minősül kommunista hatalombirtokosnak! Azért különösen elegendőnek tartom az egy hónapot, mert a jelek szerint csak fideszesek fognak ebben a bizottságban ülni, azt gondolom, hogy olyan nagy vita nem lesz közöttük, akármi is lesz a megállapításuk, és akárhogy fogják a saját kommunistáikra szabni a definíciót. De ha már megállapították, hogy ki minősül legalábbis önök szerint kommunista hatalombirtokosnak, legalább azokat, ezt a szűk réteget, ha majd elég kacifántosan tehát saját kommunistáikra szabva megszabják ezt a definíciót, utána jó lenne, ha ennek következménye is volna.
Ezért módosító javaslatunkban azt is szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kötelezettségének egyik célja, hogy az Országgyűlés megalkossa a lusztrációs törvényt a kommunista hatalombirtokosok közéletből való kizárása érdekében. Eljött az idő, és végre ki kell zárni azokat, akik sajnos még ebben az állítólagosan új rendszerben mégis itt ülhetnek az Országgyűlésben.
Érdekes adalék: 1991. július 5-én Boross Péter belügyminiszter egy “Szigorúan titkos! Különösen fontos!” jelzésű tájékoztató levélben tájékoztatta a III/III-as ügynökök átmentéséről Kövér Lászlót, aki Demszky után foglalta el az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága elnöki posztját. Ebben Boross lényegében a következőket állapítja meg, először is: a BM nyilvántartása teljes a volt ÁVH-sokról, karhatalmistákról és azon szt-tisztekről, akik a III/III. csoportfőnökséghez tartoztak. Másrészt, és innen szó szerint idézem a levelet, amit Boross Péter írt Kövér Lászlónak: “A volt III/III. csoportfőnökség - belső elhárítás - hálózatának ügynökeiről, titkos munkatársairól úgynevezett 6-os karton készült, amely az 1990. február 14-ei állapotnak megfelelően került zárolásra. A kartonállomány, a korábbi esetleges kiemelésektől eltekintve, teljesnek tűnik. A volt III/III. csoportfőnökség hálózataként működő személyek kisebb csoportja a zárolás előtt - 1990. február 14. - átadásra került más csoportfőnökségeknek.” Zárójelben jegyzem meg, hogy ezért lényeges az, hogy nemcsak a III/III-as ügynököket, hanem az ilyen III/II-es Martonyi Jánosokat is elővegyük.
“A további működést vállalták… - ez már ismét a levélben van - …a kiegészítő okmányok jelentős része megsemmisült, de például ráutaló pénzügyi okmányokkal a BM rendelkezik. Ezek az okmányok a zárt archívumban, illetve a volt Külügyi Osztályon találhatóak.”
Ezt írta Boross Péter Kövér Lászlónak 1991-ben, azonban hiába. A lehetőség tehát megvolt, megvan a mai napig; a szándék hiányzott ahhoz, hogy ezeket a zárolt, akár sok esetben csonkított, de mégis különböző pénzügyi okmányokkal akár igazolható adatbázisokat feltárják.
Beszédemet, hozzászólásaimat hadd zárjam végül egy kicsit emelkedettebben, ennyi gyalázatos politikusbűnöző múltbeli gyarlóságainak ismertetése után, hiszen Miskolczy Ágost írta 1935-ben a modern államvédelemről: “Egy uralom felforgatását célul kitűző elemek legyőzésére szolgáló szervezet bármennyire tökéletes legyen is egyébként, csak reszketve gondolhat a holnapra, és sohasem érezheti magát biztonságban, ha nem áll a jog, a becsület és az igazságosság erkölcsi alapján.”
És bizony, tisztelt képviselőtársaim, e három fogalom mindegyikére szükség van az állambiztonsági múlt feltárásához, a jogállami tisztázáshoz és a becsületes erkölcsi elégtételadáshoz: a jog, a becsület és az igazságosság erkölcsi alapjára.
Tisztelt Országgyűlés! Arra kérem legalább a jegyzőkönyvön keresztül ezen egykor jobb nevű testületet, hogy az ügynökkérdés rendezésével ne várják meg a Jobbik kormányra kerülését. És ez nem fenyegetés, hogy nem járnak jól - bár annak is tekinthetik -, hanem egy komoly társadalmi igény, amely ezt elvárja.
Akinek pedig itt az Országgyűlésben a múltjában még ma is takargatnivaló van, bízom benne, hogy az sem fogja támogatni ezt a maszatoló, időhúzó, szabotáló javaslatot, ami a Nemzeti Emlékezet Bizottságát érinti, hiszen akinek takargatnivaló van a múltjában, legalább az érintettség okán tartózkodjon ennek a javaslatnak a megszavazásától.
Az ügynöklisták feltárását célzó szavazásnál bízom benne, hogy előbb-utóbb többségbe kerülhet azok akarata, akik teljes és átfogó nyilvánosságot szeretnének az állambiztonsági múlttal kapcsolatban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
