PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 60 éve Magyarország sporttörténelmet írt, 1953. november 25-én, ezen a napon legyőztük az angolokat 6:3-ra. 90 perc diadala 90 év után, ugyanis az angol labdarúgó-válogatott, a futball feltalálói 90 éven keresztül nem szenvedtek vereséget, a Wembley-ben, amely 1924-ben épült, sohasem kaptak ki, és a magyar válogatott 90 perc alatt két vállra fektette a briteket. De többet tettünk ennél, mert már az első percben gólt szereztünk. Ez alapvetően meghatározta a mérkőzés menetét. Hadd idézzek föl egy-két dolgot, egy-két villanást ezzel kapcsolatban, amikor erre a fényes sikerre emlékezünk.
105 ezer néző várta a magyarokat a Wembley-ben. ’52-ben, egy évvel korábban olimpiai bajnokok voltunk, tehát jogos volt a várakozás, a felfokozott várakozás, de a britek, az angolok azt hitték, hogy le fogják győzni a magyar válogatottat, pedig akkor már három éve nem kapott ki a csapat. Aztán Hidegkuti az első percben gólt rúgott, majd utána még kettőt - így lett mesterhármasa -, Puskás két gólt szerzett, és Bozsik is szaporította eggyel a gólok számát. 4:1-re is vezettünk már a meccs folyamán, jól zártuk az első félidőt, gyorsan kezdtük a másodikat két góllal, úgyhogy 6:2 is volt az eredmény, míg aztán végül a britek egy 11-esből szépítettek 6:3-ra.
Feltétlenül el kell mondani az aranycsapat tagjait, sorolni kell őket, az összeállítást, mert a napokban több cikkben lehetett hasonlókat olvasni, hogy a mai fiataloknak ez már semmit nem jelent, hogy nem emlékeznek, nem tudják, hogy miről van szó, ezért minden alkalmat meg kell ragadnunk a közös emlékezésre, és ezeknek a neveknek a fölsorolására: Grosics, Buzánszky, azért is említem kettőjüket az elején, mert így kezdődik az összeállítás, és Grosics Gyula és Buzánszky Jenő mindketten élnek. Isten éltesse őket, legyen hosszú az életük! Tehát: Grosics, Buzánszky, Bozsik, Budai, Lantos, Lóránt, Zakariás, Kocsis, Czibor, Puskás és Hidegkuti, a mesterhármas szerzője; a szövetségi kapitány pedig Sebes Gusztáv volt, aki taktikai érzékével és stratégiájával jelentősen hozzájárult ehhez a sikerhez.
1953. november 25. tehát, és figyeljünk az évszámra, gondoljunk vissza 1953-ra, mint a történelmi környezetre. Sztálin halála után vagyunk - az március 5-én következett be -, de Magyarországon, a keleti blokkban, a szovjet elnyomás országaiban még nem volt érzékelhető ennek a következménye, hatása. Nagy Imre nyár közepi kormányalakítása után a reformok még nem indultak meg, egy szürke, kedvetlen, elnyomott ország állampolgárai várták ezt a mérkőzést, és a végén százezrek, a fővárosban és a nagyobb városokban is, a falvakban, a vidéki településeken a néprádió körül verődtek össze nagyapáink, szüleink, és hallgatták ezt a közvetítést együtt, élőben sok százezren.
Szepesi Györgyről érdemes egy mondatot szintén elmondani. Ő úgy kezdte a mérkőzés közvetítését, hogy nem tudhatta azt, hogy vajon a Magyar Rádió, a Kossuth rádió hallgatói hallják-e a szavait. A mérkőzés előtt néhány perccel megszakadt a kapcsolat, de ő úgy közvetítette végig az első félidőt, mint hogyha ez élő kapcsolat lett volna, és mindannyian emlékszünk nagyon sok lelkes buzdítására és közvetítésére.
Összességében: ez egy olyan élménye volt az országnak, egy olyan kivételes siker, ami visszaadta az emberek, visszaadta a nemzet, a magyar emberek önbecsülését, hősöket jelentett számukra, közösségi élményt, kapaszkodót, és nyugodtan mondhatjuk, hogy 1956-hoz a magyar emberek elnyomásának minden pillanata hozzájárult, de ’56-hoz különösen hozzásegített bennünket ez a közös élmény, az, hogy a magyar válogatott 6:3-ra legyőzte a briteket. Emlékezzünk rájuk!
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
