DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Némileg folytatva, amit az előttem szóló Hegedűs Lorántné képviselőtársam elmondott, viszont engedjék meg, hogy én is először a benyújtás módjára és körülményére hívjam fel a figyelmet, lévén, hogy valójában a kormány se tudott erre megfelelően reagálni, hiszen elhangzott itt, hogy hétfőn került benyújtásra. Ez annál is inkább érdekes, mert egyébként a kormánynak a döntéseit érintő javaslat, tehát a kormány az, amely kiemelt jelentőségűvé minősíthet egy beruházást.
Tehát elvárható lenne az, hogy legalább a kormány itt az Országgyűlés általános vitája előtt el tudja mondani, hogy mi a valódi véleménye erről a javaslatról. Gondolom, hogy ezt támogatni fogják, de azért illene egy ilyen javaslatot megfelelő módon előkészíteni és az egyeztetéseket lefolytatni, ad absurdum valamelyik minisztériumon keresztül benyújtani, és egyébként az ellenzéket se hozni olyan helyzetbe, hogy itt besuvasztva az utolsó pillanatban kerüljön beterjesztésre egy ilyen javaslat. A kormánynak önmagával szemben is lehetne ennyi elvárása.
(15.20)
Nem tudom, mi az a konkrét eset - mármint L. Simon képviselőtársam utalt arra, hogy bizonyos esetekben azért van szükség erre a törvényre, mert megzsarolják úgymond a lakók vagy a bérlők az államot vagy az önkormányzatokat -, tehát konkrét esetet nem hallottunk. Lehet, hogy ez gyakorta megesik képviselőtársam szerint, de ha esetleg néhány esetet tudna mondani, akkor esetleg minket is közelebb hozna ahhoz, hogy lehessen erre reagálni, vagy esetleg azok az emberek is, akiket érint, azok ne adj’ isten, érintettként, ha nem is itt az Országgyűlésben, de áttételesen véleményt tudnának nyilvánítani, hogy ők valóban zsarolónak vannak-e minősítve. Hiszen a zsarolás azért is rossz szó, mert ha valaki él a törvény adta jogával - nyilván csak azzal tud élni, mert ha ezen túlterjeszkedik, akkor annak jogi szankciói vannak -, ha valaki él a hatályos jogszabályok adta lehetőséggel, azt én zsarolónak semmiképpen nem nevezném. Lehet a szabályozást esetleg mindenkire kiterjedő hatállyal lassúnak nevezni vagy nem megfelelőnek nevezni, de a zsarolás szó semmiképpen jogilag nem az, ami ezt a helyzetet alátámasztja.
És valóban, az a törvény, amiről beszélünk, újra a kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény, ami alapján most az új szabályokat, vagy aminek az elősegítésére az új szabályokat szeretnénk bevezetni a lakásbérletek felmondása esetén, az egy nagyon sokat támadott, és valóban gyurcsányi produktum, és annak idején egyébként a Fidesz sem méltatta ennek az elfogadását és a Gyurcsány-rendszerben való alkalmazását. Úgy tűnik, hogy a kormányzati pozícióban minden megszépülhet.
Mi azt szoktuk mondani, hogy az olyan törvények, amelyek kivételt jelentenek az általános szabályok alól, és akár a kormány, akár az állam számára extra jogosultságokat telepítenek, mindig elgondolkodtatók az állampolgárok szempontjából, lévén, hogy a kilencvenes, úgynevezett rendszerváltás után egyfajta vágyként jelent meg, hogy az állam is egyfajta gazdasági szereplő legyen azokban a jogviszonyokban, ahol ő külső félként jelenik meg, és ugyanúgy az állam perelhető legyen, és ugyanúgy az államnak a helytállási kötelezettsége egyenlő legyen bizonyos módon az állam polgáraival szemben. Ez választja el a demokráciát a diktatúrától. Tehát nagyon szeretnénk vagy elvártuk volna, hogy ez a kiemelt beruházásokról szóló törvény már eleve hatályban se legyen.
Arról van szó, hogy az önkormányzati állami tulajdonban levő ingatlanoknak a lakásbérleti jogviszonyai a jövőben a törvény, úgymond a törvény erejénél fogva szűnhetnek meg, ha kiemelt jelentőségű beruházások alapján az érintett területen helyezkednek el. Felhívnám rá a figyelmet: azt, hogy mi a kiemelt jelentőségű beruházás, bár a törvény címe nagyon szépen kifejti, hogy ez bizonyára nemzetgazdaságilag valóban fontos beruházásokat jelent, de valójában nem azt, hanem amit a kormány annak tekint. A kormánynak a döntésével bármi ebbe a körbe sorolható, és senki sehol nem tudja azt megfellebbezni, hogy ez valóban egy, a nemzet szempontjából, a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőségű beruházás, vagy éppen valamelyik állami vezető sporthóbortjához kötődik. Most ennyi erővel, ha a következő kormányzatban az alpesi műlesiklást szereti majd egy állami vezető, akkor ettől kezdve a sípályák lesznek kiemelt állami beruházások. Nem hiszem, hogy a nemzetgazdasági érdeket ez előrevinné.
Van egy másik kitétel is, hogy a bérleti jogviszony fennmaradása a beruházás megvalósítását akadályozza. Nyilván, ha kijelöltük a beruházást, akkor ez alapján azt már könnyű ráhúzni, hogy a kormány által megálmodott nagy tervet a bérlők akadályozzák, de érdekes módon fellebbezési jogosultság, illetve bizonyítási kötelezettség, ami az államot és az önkormányzatot terheli, csak arra vonatkozóan áll fenn, hogy a lakásbérletnek a fennmaradása magát a beruházás megvalósítását akadályozza, és arra nem, tehát azt senki nem tudja megtámadni, hogy valóban maga a beruházás nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű-e.
Ha meg tudnánk azt tenni, vagy arra lenne valamiféle jogorvoslat - amire tudtommal nincs -, hogy a kormánynak az ilyen döntései valamilyen módon felülvizsgálhatóak legyenek, akkor még akár támogatni is lehetne ezt a javaslatot. Hiszen akkor a kormány, amikor meghoz egy döntést, nemcsak a saját kénye-kedve szerint hozhatná meg, hanem bármiféle kontroll lebegne a fölött, hogy ez a döntés valóban a nemzetgazdaságot és nem különböző ábrándos hóbortokat fog szolgálni.
A cserelakás felajánlásával kapcsolatosan szintén egyet kell értenem az előttem szóló jobbikos Hegedűs Lorántnéval. Ez persze megint csak jól hangzik úgy általában, nemcsak ennél a módosításnál, hanem a lakástörvényben, egyéb esetekben is, hogy cserelakást kell felajánlani, de valóban ez a gyakorlatban szinte majdnem mindig a körülményeket mérlegelve egy rosszabb minőségű lakást jelent. És ez igaz az önkormányzati lakásbérlemények esetében is, hogy ha egy bérlőt valamilyen úton-módon szeretnének kiebrudalni, akkor - és ezt az önkormányzati képviselői tapasztalatom is alátámasztotta - a legtöbb esetben ez hátrányosan érinti a bérlőket, bár a törvény szövege alapján levezethető, hogy bizony-bizony egy előrelépés történt. Hozzácsatlakozva szintén Hegedűs Lorántné példájához, ha mondjuk, két nagy szobát tartalmazott a lakás, felajánlanak egy másik lakást, amiben három kisebb szoba van, ami használhatóságban sokkal rosszabb, és egyébként is rosszabb helyen van a lakás, akkor lehet arra hivatkozni, hogy hát eggyel több szoba van, és eljött a Kánaán, és nem is értjük, hogy a bérlő miért panaszkodik, amikor az önkormányzat vagy az állam tulajdonképpen jót tesz vele, és a törvény betűje alapján egy kiváló lakást ajánl fel. Nyilván, ha ez így lenne, akkor nem panaszkodnának a bérlők, mert senki nem saját maga ellensége.
Két esetkört különböztet meg a törvény, ha életvitelszerűen lakik valaki egy lakásban, vagy ha életvitelszerűen nem tartózkodik abban a lakásban. Ha valaki életvitelszerűen tartózkodik, akkor igaz, hogy határozatlan idejű lakásbérlet fennállása esetén teljes, feltétlen és azonnali kártalanításra jogosult. Itt ennek a meghatározása ennyiben ki is merül, hogy ezt nyilván valamilyen módon ki fogják kalkulálni, természetesen akkor, ha a cserelakást az előbb elmondottakkal együtt nem fogadja el.
Viszont ha valaki nem tartózkodik életvitelszerűen a lakásban - hozzáteszem halkan, akkor is lehet, ha mondjuk, valakinek a gyermeke vagy a szülője az, aki a lakásban lakik -, akinek közvetlenül a nevén van ez a bérleti szerződés, ő nem ott lakik, viszont nem arról van szó, hogy olyan gazdag, hogy öt bérlakása van, hanem mondjuk, az idős szülei laknak ott, de nem az ő nevükön van a szerződés, akkor már a lakásbérlőt, aki jogilag a bérlője, olyannak lehet tekinteni a törvény szigorú szövegezése alapján, mint aki életvitelszerűen nem tartózkodik a lakásban. Ebben az esetben még rosszabbak a kártalanítás szabályai, hiszen maximum háromhavi összegnek megfelelő kártalanításra jogosult, ami, valljuk be, hogy a budapesti piaci viszonyok alapján sok esetben egy kaució letételére elegendő vagy még arra sem, ha mondjuk, valaki szociális alapon vagy nem piaci alapon bérelte azt az ingatlant, akkor ahhoz, hogy ő mondjuk, piaci alapon egy másik bérleménybe el tudjon menni, az így kapott összeg még a kauciót sem fedezi. Tehát lehet, hogy egy olyan helyzetbe kerül, hogy egyszerűen nem nagyon tud előrelépni vagy kiszabadulni ebből a helyzetből.
Hozzáteszem, hogy erre viszont lehet azt mondani, hogy a cserelakást el lehet fogadni, de abban az esetben meg ez sokszor - a tények azt bizonyítják - sokkal nagyobb visszalépést vagy akár minőségi visszalépést is jelenthet. Arról nem is beszélve - és itt szintén megerősíteném, amit Hegedűs Lorántné mondott -, hogy Budapest viszonylatában, mondjuk, a budai Vár és valamelyik peremkerület is ugyanazon településnek minősül, tehát ebbe sem mennék bele, mindenki beláthatja, hogy nemcsak a Vár lehet erre példa, hanem akármelyik belső kerület, hatalmas különbségek adódnak, pedig ugyanarról a településről beszélünk.
Tehát összefoglalva: e miatt az aggályrendszer miatt nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és szeretnénk, ha ebben az esetben is oly mértékben tiszta vizet önthetnénk a pohárba, hogy legalább a konkrét példát elővezetné az előterjesztő, ha van ilyen. Gondolom, hogy van ilyen, mert nem szoktak úgy behozni egy javaslatot, ha nem konkrétumok vannak a háttérben, főleg nem egyéni képviselői indítványként. Ha ezt megteszi az előterjesztő, akkor talán még konkrétabban is tudunk beszélni a részletekről, de így sajnos az elmondottak alapján nem fogjuk tudni támogatni ezt a javaslatot, és kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy az Országgyűlés se támogassa.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
(15.30)
