HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslattal kapcsolatban először a benyújtásának körülményeiről szeretnék egy-két szót szólni, mert, mondjuk így, meglehetősen sajátságosak voltak azok a körülmények, amelyek végeredményben most az eredményezik, hogy itt a Ház már beszél róla. Tudjuk, hogy ez összesen háromszor volt benyújtva, ebből kétszer tökéletesen ugyanolyan formátumban. És most itt Orbán államtitkár úrtól azt hallottuk, hogy támogatja a tárca ezt az álláspontot, betűre ugyanezt a javaslatot hétfőn délelőtt, olyan 11 órakor még nem támogatták. A tárca ott lévő képviselője azt mondta, hogy nem támogatják ebben a formában, most meg már azt halljuk, hogy támogatják.
Értem, hogy szükségesek változtatások, mi is úgy gondoljuk, hogy szükségesek változtatások, finoman szólva. Leginkább úgy, hogy kezdjük ott, hogy visszavonják ezt a törvényjavaslatot a benyújtók, és akkor kezdjük el újragombolni a kabátot. Mert egyebekben nem igazán értjük, hogy mire föl ez a nagy sietség. Mondjuk, az is igaz, megszokhattuk már az Orbán-kormánytól, hogy képviselői önálló indítványként adnak be olyan javaslatokat, amelyek kikerülik az előzetes hatásvizsgálat és minden egyéb kellemetlen körülmény tényét, és amivel egyébként napi gondokra próbálnak megoldást nyújtani, de olyan jellegű napi gondokra, hogy mondjuk, egy beruházás betonozási ütemezése most éppen megakad valamely kisebb körülményen, és nosza, alkossunk rá törvényt.
Körülbelül ez az a tempó, ami ebből a törvényjavaslatból is visszatükröződik; illetve mondhatnám még a Normafa-törvényt, amit nemrégen tárgyalt a Ház.
(15.10)
Ott is az volt az egyetlen indoka annak, hogy miért kell ezt az adott törvényjavaslatot a Ház elé hozni, hogy a XII. kerület polgármesterének túl lassú az a folyamat, amivel a településrendezési eszközöket meg lehet változtatni ma Magyarországon - nosza, alkossunk rá törvényt!
Az általános indokolás ugyancsak nem segít abban, hogy lássuk, hogy miért is kell ez a törvény, hiszen az van az általános indokolásban írva, hogy a lakásvagyon megfelelő kezelése érdekében. A lakásvagyon megfelelő kezelése érdekében, jelentem tisztelettel, van egy törvény, ami most már 20 éve eléggé részletesen szabályozza a bérlemények sorsát. A részletes indokolás szó szerint ugyanaz, mint az általános indokolás, ugyanazokat a fordulatokat használja gyakorlatilag ugyanabban a mondatszerkezetben, illetve gyakorlatilag nincs. Két paragrafushoz azt írja le, ami egyértelmű, hogy hatályba léptető intézkedéseket tartalmaz meg ilyesmi, tehát ami miatt szintén nem jutunk előrébb a megértésben.
De hát valójában miről is szól akkor ez a törvény? Próbáljuk akkor mi megmagyarázni: hát arról szól, itt az Orbán-kormánynak útban vannak emberek, és gyakorlatilag ki kell őket iktatni bizonyos értelemben. A kormányhatalomnak vagy - mondhatjuk így, annak a szinonimája, rokon értelmű kifejezése, szó szerint rokon értelmű kifejezése - a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások lebonyolítóinak vannak gondjaik, és ezért kell ezt a törvényt most itt tárgyalni.
De hát milyen beruházásokról is beszélünk? Például ilyen a debreceni stadion, az ócsai projekt, a Várbazár, Istvánmező, az Audi vagy más külföldi cégek beruházásai és így tovább. Vagy például mondhatnám a Ludovika-csarnokot. Az egyik legutóbbi botrány éppen abból kerekedett, hogy úgy álltak neki ott a fakivágásnak, hogy se a lakókat nem értesítették róla, se a területileg illetékes önkormányzatot nem értesítették róla, csak éppen észrevették, hogy igen nagy mennyiségű fakitermelés zajlik a környéken.
Igen, erre jó ez a törvény, tehát a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások törvénye, amire most támaszkodik ez a törvényjavaslat is, azaz, hogy a hatósági eljárások legyenek extrán meggyorsítva, az engedélyek leegyszerűsítve, az ügyféljogok legyenek megritkítva, korlátozva és így tovább, illetve a kisajátítási törvény módosítása is annak idején ennek a szellemében készült.
De valójában tudjuk, hogy ez egy gyurcsányi örökség, tehát a 2006-os LIII. törvényről beszélünk, amely megalapozza ezt a törvényjavaslatot is, és valljuk be, hogy ez egy SZDSZ-es tempó, amire önök itt most alapozni kívánnak, ahelyett, hogy az egész törvényt annak idején, ezt a 2006-os LIII. törvényt hatályon kívül helyezték volna, mondván, hogy ebben az országban, ha már demokratikus jogállamnak definiálja az alaptörvény, akkor mindenkinek a jogállása egyenlőnek tekinthető, nincsenek egyenlők és egyenlőbbek. Ezzel szemben önök ezt a törvényt nemcsak hogy használják, hanem jócskán ki is használják.
De hát azért voltak olyan kiemelt beruházások is, amelyek, tudjuk, hogy éppen a visszájára sültek el. Tehát nem vagyok annyira biztos benne, hogy önöknek ezt az utat annyira folytatnia kellene. Például lásd a Sukoró King’s City vagy a sávolyi beruházás, azok mind ugyanerre a mintára épültek vagy lettek volna megvalósítva.
Most tehát ebben a törvényben a lakások bérlői vannak útban a magyar kormánynak; fordítsuk le magyarra: családok, öregek, akik egyébként otthonuknak tekintették azt az ingatlant, amiben laknak momentán. Egyébként akkor lássuk, hogy miről szól ez a törvényjavaslat. A Vár fejlesztéséről? Tehát arról, hogy azon területen, ahol nem tudták megvenni egyébként a lakók, noha akarták volna, az évek folyamán lakásukat, amelyekben laktak, mert műemlékvédelmi szempontok ezt felülírták, részben jogosan, de lehet, hogy nemzedékek óta ott élnek, mert a bérleti jog ilyen értelemben öröklődött a családon belül, tehát ezeket az embereket akarják most úgy kitenni, gyakorlatilag utcára, hogy három hónapjuk van, hogy elhagyják azt az ingatlant, amit, mondom még egyszer, nagy valószínűség szerint otthonuknak is tekintenek.
Azt pedig, hogy önök cserelakást nagylelkűen felajánlanak bizonyos korlátozások mellett, azért ne nagyon tekintsük nagylelkű adománynak, egyrészt azért, mert az általam már hivatkozott törvény, illetve a törvényjavaslatban is benne lévő törvény, tehát az 1993. évi LXXVIII. törvénynek a 26. §-a meghatározza ezeket a cserefeltételeket, nevezetesen, a komfortfokozatot, az alapterületet, a műszaki állapotot, a lakóhelyiségek számát, a településen és az épületen belüli fekvését, illetve a lakbért, ezeket a szempontokat határozza meg. De hozzáteszi, hogy egyébként pedig, ha van olyan plusz, amit a cserelakás nyújtana, akkor egy más előnnyel kiválható egyfajta visszalépés. Tehát hogy mondjuk, a lakóhelyiségek számát mondjam, ha az eredeti lakásban volt három, a másikban csak kettő lenne, de mondjuk, a műszaki állapota jobb, akkor az már megfelelőnek minősíttetik a törvény szerint.
De hát tudjuk, hogy például pont a budai Várban előfordulhat, hogy egyébként az önkormányzat hibájából vagy az állam hibájából ezeknek a lakásoknak a műszaki állapota vagy komfortfokozata azért, mert olyan történelmi környezetben van, nem éppen tekinthető modernnek, mondjuk, csak egyszerűen komfortos, nem pedig összkomfortos. És akkor már Budapesten belül vagyunk, a törvény szerint a településen itt adott esetben Budapest teljes területét lehet érteni, nyugodtan lehet adni egy külkerületi komfortos lakóingatlant, amelynek, valljuk be, messze nem ugyanaz a presztízse. És eszi, nem eszi, tetszik, nem tetszik, nem kap más lehetőséget a bérlő.
Azzal, hogy a kormányzat ezt a törvényjavaslatot önállói képviselői indítvány útján próbálja benyújtani, gyakorlatilag megkerüli a társadalmi egyeztetés folyamatát, illetve az előzetes hatásvizsgálatot. Én nem tudom, hogy mi lett volna ennek a hatásvizsgálatnak az eredménye, de talán egy gondolatkísérletet megérdemelne ez is. Ugyan, ha ez hatásvizsgálat megalapozottságával került volna elénk, az vajon mit tartalmazott volna?
Egyebekben pedig, amikor erre a hozzászólásomra készültem, eszembe jutott egy kép, amit nemrégiben láttam, a kommunista Kínából van a kép. Megy egy jó széles autópálya, és a kellős közepén áll egy ház, egy nem túl nagy családi ház, és a házban lakók tekintenek ki az autópályára azért, mert ők nem voltak hajlandóak elköltözni, és az autópálya a kommunista Kínában kikerülte őket, és a ház meg ottmaradt a kellős közepén az autópályának, mondván, hogy nekik az az otthonuk. Nyilván ez egy abszurd helyzet, abszurd példa, de ha egy totalitárius államban elvileg ezt meg lehet tenni, tehát hogy olyan jogosítványai vannak az egyes embernek, hogy ha valami, az aztán biztos, hogy ott helyben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak volt tekinthető, még ott is tiszteletben tudják tartani, akkor a magyar állam finoman szólva elmarad Kína jelenlegi állapotától.
Úgyhogy ezt a törvényjavaslatot semmiképpen nem tudjuk támogatni. Kérjük, hogy vonják vissza. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
