DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én először is azzal szeretném kezdeni, hogy egyetértek Hoffmann államtitkár asszony véleményével. Nekem szülőként is és politikusként is az a meggyőződésem, hogy a legfontosabb a fiataljaink számára az empíria, az a közvetlen tapasztalat, amelyet nekünk kell biztosítani, amely lehetőséget ad arra, hogy találkozzanak ennek a szörnyű korszaknak a tárgyi emlékeivel.
Nem egyszerű feladat ez. Államtitkár asszony mint gyakorló pedagógus biztosan egyetért velem, én is tájékozódtam olyan szakembereknél, akik hosszasan vizsgálták már ennek a feladatnak a megoldási lehetőségét és módszertanát. Gyerekeinket az elmondásuk szerint is - és ez nyilvánvalóan így van - fel kell készíteni arra a szörnyű látványra, amely fogadja őket ezeken az emlékhelyeken.
Tehát ebből következően nagyon óvatosan, nagy humánummal, nagy szakmai hozzáértéssel kell közelíteni ehhez a kérdéshez. De a világ olyan, amilyen, ezért nekünk, szülőknek, pedagógusoknak és mindenki másnak, az egész felnőtt társadalomnak kötelessége - hangsúlyozom: kötelessége, nem megkerülhető kötelessége -, hogy szembesítse a fiataljainkat, hogy lehetőséget adjon arra, hogy megtapasztalják mindazokat az emlékeket, amelyek alapján egy biztos erkölcsi ítéletet tudnak kialakítani az ilyen szörnyű tragédiákkal összefüggően, bármilyen tragédiáról van szó.
Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ez a határozat végül is valamilyen módon elfogadásra kerüljön, mert ha csak egy picit is elfogadnak belőle, akkor előbbre léptünk valamennyit. Ezt tartom egyébként az egész vitában, amely most már gyakorlatilag egy éve tart, a legeslegfontosabbnak, és ezért is szerettem volna egyetértésemet kifejezni államtitkár asszonynak, hogy ebben egyetértett.
Pichler képviselőtársamnak mondanám, hogy a kommunikációs bravúrja nem sikerült. Én vártam a rezsiháborút is, hogy majd ezt is belevonja, meg a multikat. Azért ezt már nem tudta.
Mondanám azt is, hogy nem “Zuslág” - ezt Selmeczi Gabriella mondta, és úgy látom, hogy azóta a Fideszben nem merik másképp mondani -, hanem “Cuslág” János. És még egyet mondanék, hogy amikor Zuschlag János ezt elmondta, akkor aznap le kellett neki mondani a mandátumáról, ezt is hozzá kell tenni. Nem tudtam, nem vettem még észre, hogy maguknál ekkora szigorúság lenne a kormánypárt soraiban ilyen ügyekben, de ha már nincs is, akkor legalább… (Révész Máriusz: Nem akkor mondott le!) Nem kormánypárt, akkor mi? Ellenzék? Ezt nem tudtam. Ha nincs is, akkor már legalább a nevet mondják pontosan. Tehát ennyit azért kellene tudni.
De ne haragudjon, képviselőtársam, az ön hozzászólásában erre az egy dologra szerettem volna reagálni, mert mást nem pontosan értettem, annál is inkább, mert összekavart dolgokat, és speciel a saját hozzászólásában az én szövegemet idézte, amit én megtiszteltetésnek tartok.
Tehát visszatérve a kérdés komolyságára, azt szeretném nagyon világosan elmondani, hogy mélyen egyetértünk, és személyesen én is egyetértek Komoróczy professzor álláspontjával. Nem lehet a történelmi tragédiákat egymással összehasonlítani, nem lehet párhuzamba állítani. Minden egyes történelmi tragédia a maga pillanatában rettenetes múltbeli folt a magyar nemzet számára.
Miért mondom ezt? Azért, mert őszintén szólva mi azt gondoltuk, amikor ezt a határozati javaslatot előterjesztettük, hogy nem lesz nagy vita. Azt véltük, azt hittük, hogy ez egy olyan határozati javaslat, amelyet tulajdonképpen az ellenzéknek és a kormánypártnak egy rövid egyeztető beszélgetés után el kellene fogadni, mert ez valóban egy olyan nemzeti ügy, amiben csak egyetérteni lehet. Mint ahogy nemzeti ügynek tekintjük természetesen a recski tragédiával kapcsolatos emlékhely meglátogatását, és azt is jónak tartjuk, bár némileg ambivalensek vagyunk a Terror Házában meglévő szakmai tartalmakkal, de azt is jónak és helyesnek tartjuk, ha a Terror Házában megismerkednek az odalátogatók és legfőképpen a fiatalok azokkal az emlékekkel, amelyek ott kiállításra kerülnek.
Tehát mi azt vártuk, hogy itt nem lesz egy nagy vita, ez egy olyan manifesztáció lesz, amelyből az derül ki, hogy tudjuk, a kormánytöbbség, az ellenzék az összes vita ellenére tudja, hogy mi az a nemzeti ügy. Tudja azt, hogy mit kell méltósággal kezelni, tudja azt, hogy melyik az az ügy, amelybe nem szabad bevinni az aktuálpolitikát, és egyet tud érteni, és egy viszonylag gyors egyeztetés után ezt a határozatot elfogadja a Magyar Országgyűlés.
Nem ez történt, tisztelt képviselőtársaim, hanem őszintén szólva - és az ügytől kérek elnézést, az ügy méltóságától kérek elnézést -, egy brazil szappanopera indult meg a parlamentben, rengeteg személyeskedéssel különböző bizottsági üléseken, és rengeteg kezelhetetlen, őszintén szólva, időnként ostoba állásponttal fűszerezve.
(16.50)
Sajnáljuk, hogy ez így alakult, sajnáljuk, hogy még most is ezzel a határozattal kell foglalkozni, ennek a pontosításával kell foglalkozni, merthogy szeretném elmondani Révész Máriusz képviselőtársamnak, hogy itt szó sem volt hibáról. Szó sem volt hibáról! Arról volt szó, hogy a miáltalunk beterjesztett határozati javaslatot a kormánypárt - természetesen ezt meg tudja tenni a politikai erejével - megváltoztatta, a saját nevében egy másik határozatot nyújtott be, és ott kialakított egy szerintem egyébként nem megfelelő, igazándiból nem is érthető sorrendet, hogy Terror Háza Múzeum látogatása teljes költségtérítés; recski Nemzeti Emlékpark részleges költségtérítés; Auschwitz-Birkenau táborhoz nincs pénz. Ez volt az önök módosítási javaslata, Stágel Bence terjesztette elő ezt a módosítási javaslatot, és így szavazták meg. Annak én örülök egyébként, hogy ma már erre úgy emlékeznek, hogy hiba, de ez nem hiba volt, ez egy teljesen akkor elfogadott álláspont volt, a kormánytöbbségnek ez volt az álláspontja, ezt önök megszavazták, annak ellenére, hogy Rogán Antal a záróvitában azt mondta, a kormánynak megvan a lehetősége rá, hogy a megfelelő költségvetési forrásokat is hozzácsoportosítsa. Tehát a kormány sem állt ettől… Tehát nem tiltakozott a kormány, és nem érvelt azzal, kivéve egy helyettes államtitkárt, aki ott volt egyszer az oktatási bizottság ülésén, aki ennek a határozatnak az elfogadásával azt vizionálta, hogy megroppan a magyar gazdaság, annak ellenére, hogy az unortodox gazdaságpolitika már fantasztikus magaslatokra repítette a magyar gazdaságot. Tehát nem kell mellébeszélni, tisztelt képviselőtársam! Önök ezt egyszerűen egy ilyen görcsös akarással el akarják venni. Ebben nem szabad, nem lehet az országban olyan ügy, amellyel a kormány és az ellenzék egyetért, ezért összevissza módosították, átalakították, és most szelektíve, időnként rosszul emlékeznek. Tehát ez a valós helyzet, nem pedig valamiféle hiba, ezért kellett ezt a javaslatot így most idehozni.
Ami pedig a javaslatot illeti, a tisztelt kormánypárti képviselőkhöz és a tárcához is szólok, mi már nagyon szívesen - idézőjelben mondom - “elásnánk a csatabárdot”. Tehát higgyék el, ez már annyira méltatlan, ami ebben a vitában folyik, mert annyi érvet elmondtunk, csak néhányat ismétlésként: Auschwitzban ölték meg a legtöbb magyar polgárt, aki zsidó származású volt, vagy más okok miatt deportálták. A legtöbb magyar állampolgárt! Auschwitz nincs olyan messze, nem arról van szó, hogy a világ túlfelén van, egy autóbusszal el lehet menni körülbelül 7-8 óra alatt, nem több, mint egy osztálykirándulás. Soha nem mondtuk azt, hogy kötelező legyen, ezt önök szerették volna beleérteni az indítványunkba. Egyetlenegy alkalommal… Többször kifejtettem az oktatási bizottság ülésén, Révész képviselő úr is ott volt, Pokorni képviselő úrral is tisztáztuk, nem mondtuk soha azt, hogy kötelező legyen, nem is értem, most Révész képviselő úr miért vette elő ezt a szöveget. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, mi csak azt mondjuk, hogy egyrészt - és ennek borzasztóan örülünk – legalább inspiratív jelleggel építsék be a nemzeti kerettantervbe, ha erre szándék van, akkor ezt a magam részéről mélyen támogatom. Kettő: ha a pedagógusok, akik képezik a fiataljainkat, megfelelő előkészítés után megszerveznek egy ilyen kirándulást, akkor legalább a költségeket egy megfelelő mértékben a magyar állam térítse meg, a költségvetés térítse meg. Higgyék el, nem annyira kidobott pénz, mint a magyar futballválogatottat támogatni. Ennél sokkal kevesebb pénzbe kerül - sokkal kevesebb pénzbe kerül! -, és sokkal fontosabb, reális társadalmi célra fordítható energiát finanszírozunk ezzel.
Tehát mi ezért szeretnénk, ezért terjesztettünk be módosító javaslatot is, mert a módosító javaslat is az önök álláspontját fogadja már el, csak legyünk rajta túl, hogy legalább induljunk el, és azt mondja, hogy részleges költségtérítés legyen. De ne tegyenek ilyen hierarchiát! Pontosan azért, amit az elején elmondtam, pontosan azért, amivel a történészprofesszorok teljes együttműködésben és együttgondolkodásban vannak: nem lehet ilyen lépcsőzetességet, nem lehet ilyen hierarchiát, nem lehet kapcsolatokat felállítani. Tehát legyenek egy kicsit nagy ívűek, lépjenek ki a nemzeti együttműködés rendszeréből, és most ezt az ügyet végre egyszer tegyük már nyugvópontra, hogy hadd menjenek a fiataljaink, hadd lássák azt a borzalmat, ami történt, és ezt követően talán reménykedhetünk abban, hogy a XXI. században ezek az eszmék odakerülnek, ahová valók: a teljes felejtésbe.
Köszönöm szépen.
