PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A nemzetiszocialista vészkorszak történelmének a fiatal generációk körében való minél teljesebb megismertetése, valamint az emlékezetkultúra fontosságának tudatosítása érdekében szükséges egyes intézkedésekről szóló határozat módosításáról szól az oktatási, tudományos és kutatási bizottság javaslata. A náci vészkorszak idején közel 600 ezer zsidó vallású magyar polgár jogait korlátozták, ezt követően kirekesztették, majd kirabolták és végül megölték őket. A nemzet felelőssége és erkölcsi kötelezettsége, hogy soha ne felejtsük mártír honfitársainkat.
A legfontosabb közös kötelezettségünk gyermekeink, unokáink, a jövő nemzedékének tanítása azért, hogy tudják, mi történt Auschwitzban, a pesti Duna-parton, de azt is tudják, hogy mi történt a kommunista diktatúra alatt, azért, hogy demokratikus, toleráns és befogadó legyen a jövő Magyarországa.
(16.40)
A holokauszt és a kommunista diktatúra áldozatainak ügyében nem lehet különbséget tenni vétlen emberek szenvedése, halála között. Mindkét rendszer embertelen és életellenes volt. A holokauszt annyival súlyosabb, hogy üzemszerűen, kifejezetten emberéletek, köztük nők, gyerekek megsemmisítését célzó halálgyárak működtek. Ezeknek a felelősei már nem élnek vagy az emberi kor végső határán vannak. Nem azért kell erre emlékeznünk, hogy bűntudatot érezzünk, hanem azért, mert nem lehet elég erősen a fiatalokba oltani az emberélet szentségének tiszteletét, illetve azt, hogy főbenjáró bűn ártatlanokra, gyerekekre, férfiakra, nőkre kezet emelni. Ennek időszerűségére intenek napjaink tapasztalatai is: fegyvert fogó muzulmán gyerekek, a közel-keleti, afrikai polgárháború, a délszláv háború tömegmészárlásai és még folytathatnám.
Meg kell jegyeznünk, hogy a félrecsúszás nem akkor kezdődik, amikor egy fiatal emberéleteket fenyeget és olt ki, hanem akkor, amikor a fiatalok, felnőttek vagy csoportjaik visszaélnek erőfölényükkel, megaláznak, fenyegetnek, zsarolnak, bántalmaznak náluk kisebbeket, gyengébbet, és ebben semmi kivetnivalót nem találnak. A gyermekeiért felelősséget érző szülő, a felnövő generációkért felelős polgár nem is foglalhat el más álláspontot.
2004-re szeretnék egy picit visszatérni, hiszen az előbb már Révész Máriusz képviselőtársam említette Steiner Pál javaslatával kapcsolatban. Én is azt gondolom, hogy volt Steiner Pálnak és képviselőtársainak 12 éve arra, hogy benyújtsák a javaslatukat. De nem is ez a lényege annak, amit szeretnék mondani, hanem talán pontosan az, amit 2004-ben ellenzéki képviselőként követeltünk itt a parlamentben: Zuslág (Sic!) János lemondását. Biztosan képviselő úr is emlékszik rá, hogy Zuschlag János a vészkorszak áldozatain hahotázott a Terror Háza előtt. A felvételek tanúsága szerint is mellette állt Arató Gergely és Marsovszky Balázs, és azon poénkodtak, hogy ebben a hidegben vajon hogyan érezhették magukat azok a szerencsétlen emberek, akik végül aztán nem éreztek semmit, mondja Zuschlag János.
A bizottsági önálló indítvánnyal kapcsolatban azt szeretném elmondani én is, amit Révész Máriusz elmondott, hogy az Országgyűlés egyértelműen felkéri a kormányt, hogy a magyarországi látogatásszervező köznevelési intézmény a látogatást illetően részleges költségtérítésre legyen jogosult.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
