BARACSKAI JÓZSEF
BARACSKAI JÓZSEF
BARACSKAI JÓZSEF (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2012 az elrugaszkodás éve, hallhattuk a miniszterelnök 2011-es évértékelő beszédében, s azóta is folyamatos kormányzati sikerpropagandának lehettünk tanúi. Ennek ellenére a gazdasági folyamatok kedvező alakulásáról nem beszélhetünk. A kormány a hiánycél teljesítése és az államadósság kedvező alakulása érdekében feláldozta a gazdaság növekedési potenciáljának javítását. A gazdasági folyamatok kedvezőtlen alakulását jól jelzi, hogy a GDP a tervezett bővülés helyett 1,7 százalékkal csökkent, a beruházások összességükben 5,2 százalékkal csökkentek, a háztartások fogyasztása is 2 százalékkal csökkent. Ez arra utal, hogy a növekedés belső forrásai nem voltak meg. Az export 2 százalékos növekedése a GDP csökkentését valamelyest enyhítette, ennek esetleges elmaradása esetén a GDP drasztikus csökkenése következett volna be. A beruházások évek óta tartó csökkenési folyamata és az alacsony beruházási ráta az elkövetkezendő évek szempontjából igen kedvezőtlen, hiszen azt jelzi, hogy a kormányzati gazdaságpolitika nemcsak a jelen gazdasági folyamatai szempontjából kedvezőtlen, hanem egyúttal a jövő lehetőségeinek feléléséhez vezet. A piaci folyamatok kedvezőtlen alakulásából szükségszerűen következett, hogy a foglalkoztatás érdemi bővülése nem valósult meg. A foglalkoztatottak számának növekedése részben a közmunkában részt vevők számának növekedéséből, részben pedig a részmunkaidős foglalkoztatás térnyeréséből adódott. A folyamatok megítélésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a foglalkoztatottak száma a külföldi munkát vállalókat is tartalmazza.
Az IMF-, EU-hitelről való megállapodás elmaradását a kormány sikerként interpretálja. Az valóban kedvező, hogy az ország a piacokon történő hitelfelvétellel képes finanszírozni magát, ugyanakkor látni kell, hogy a piacokról történő finanszírozás jelentős többletköltséget ró az államra, így mindannyiunkra.
A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a továbbiakban csak néhány kérdésre térek ki.
Az adórendszer terén megtett lépések alapvetően elhibázottak. A társasági adó meghatározott körben történő mérséklése, a személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele, a szektoriális különadók bevezetése mind olyan lépések, amelyek a gazdaság recesszióból való kilábalását, a növekedési pályára való állítását nem segítik. A banki különadó, amellett, hogy a bankok jelentős részét veszteségessé tette, egyértelműen csökkentette a bankok hitelezési lehetőségeit. A hitelezési piac befagyása és a gazdasági növekedés óhaja között antagonisztikus ellentmondás feszül, a bankok hitelezési képességének helyreállítása nélkül a gazdaság normális működése nem képzelhető el. Ezt a kedvezőtlen folyamatot tovább erősítették a devizahitelek végtörlesztésének és az árfolyamgát bevezetésének a bankokat terhelő következményei. Az ágazati különadók az érintett ágazatokban szintén visszafogták a növekedést. Az pedig illúzió, hogy ezeket az adókat nem mi, a szolgáltatásokat igénybe vevők, a termékeket megvásárlók fizetjük meg.
Álláspontunk, a Demokratikus Koalíció álláspontja szerint ugyanez igaz a most bevezetett adókra is. Az egykulcsos személyi jövedelemadó kialakított rendszere több sebből vérzik. Egyrészt megszűnt a személyi jövedelemadónak az a képessége, hogy a nettó jövedelmek közötti különbséget mérsékelje a bruttó jövedelmekhez képest, másrészt azzal, hogy a szuperbruttósítás részlegesen, 2013-ban teljesen és az adójóváírás intézménye teljesen kivezetésre került, az alacsonykeresetűek jövedelmi helyzetét az adó drámaian rontotta, miközben a magas jövedelműek helyzetét jelentős mértékben javította. Másképp fogalmazva: az alacsonykeresetűek tömegeinek jövedelme terhére hajtott végre jövedelemátcsoportosítást a magas jövedelműek számára. Ez önmagában is morálisan és társadalompolitikailag is egyaránt megkérdőjelezhető lépés. Kissé cinikusan megközelítve a kérdést, a kormánypártok vezetői saját élethelyzetükhöz igazították az adórendszert. Mondjuk, erre láttunk már példát az 1998-2002 közötti időszakban is.
A személyi jövedelemadó rendszere kiegészült a családi adókedvezménnyel. Csak szerényen jegyezném meg, hogy az egykulcsos adórendszerrel semmilyen adókedvezmény nem egyeztethető össze, hiszen az adókedvezmények éppen az egykulcsosságát törik meg a rendszernek.
Az adókedvezményeknek azonban nem ez a legnagyobb problémája. A probléma gyökere az általa közvetített elfogadhatatlan társadalmi értékítéletben rejlik. A családi adókedvezmény ugyanis azt közvetíti, hogy a társadalom a gyermekeket, a gyermekek emberi méltóságát nem azonos módon ítéli meg, nem azonos módon tekinti értéknek, hanem attól függően, hogy a szüleik jövedelmi helyzete miként alakul. A családi adókedvezmény adott rendszerében a társadalom által a gyermekek neveléséhez biztosított támogatás épp azokhoz a gyerekekhez nem jut el, akik leginkább rászorulnak erre. A rendszer egy erőteljes és negatív diszkriminációt érvényesít, ahelyett, hogy a rászorulók tekintetében érvényesítene pozitív megkülönböztetést vagy legalábbis egyenlő elbánást. Ezen az sem változtat, hogy 2014-től lehetővé válik az szja-t igénybe nem vevő kedvezménynek a járulékok terhére való érvényesítése, hiszen azok számára, akiknek nincs munkájuk, vagy netalán nyugdíjasként nevelik gyermeküket, az sem jelent megoldást. Ha a kormányzat változatlanul ragaszkodik a családtámogatásnak az adórendszeren keresztüli megvalósításához, akkor a korrekt megoldás az lenne, ha bevezetnék a negatív adót, azaz akinek a jövedelme nem elegendő az adókedvezmény érvényesítéséhez, annak az adó-visszatérítésre nyílna meg jogosultsága, függetlenül az általa fizetendő adó nagyságától.
A kormány által megvalósított és a jövőben megvalósítani tervezett rezsicsökkentés gazdasági és társadalompolitikai szempontból egyaránt problematikus.
(15.50)
Az ennek nyomán bekövetkező veszteségek azt eredményezik, hogy várhatóan elmaradnak a szükséges fejlesztések, és ez a szolgáltatások színvonalának romlását vetíti előre. A folyamat társadalompolitikai szempontból pedig azért kedvezőtlen, mert tovább erősíti azt a folyamatot, amelynek keretei között a kormányzat jövedelemátcsoportosítást valósít meg az alacsonyabb jövedelműek terhére, kedvezőbb helyzetbe hozva a rezsicsökkentésre egyébként nem rászorulókat.
A rezsicsökkentésnek van egy tulajdonviszonyokat érintő ága is. Az a tény, hogy a kormányzat igyekszik állami, illetve önkormányzati tulajdonba venni, kényszeríteni a szolgáltató cégeket, azt jelzi, hogy a rezsicsökkentés terheit a kormány az adóbevételek terhére kívánja kiegyenlíteni. Az állam tulajdonosi és szabályozó funkcióinak ez az összekeveredése az állam átlátható működése szempontjából kedvezőtlen folyamatot vetít előre.
A gazdaság problémái szoros összefüggésben vannak a jogállamiság, a jogbiztonság kérdésköreivel. Mindazok a lépések, amelyek a jogállamiságot, a jogbiztonságot teszik kérdésessé, önmagukban alkalmasak a befektetői bizalom megkérdőjelezésére. A befektetőktől ugyanis nem várható el, hogy olyan országba fektessenek be, ahol a jogbiztonság hiánya következtében a befektetésük nemzetközi kötelezettségvállalásaink ellenére bármelyik pillanatban kérdésessé válhat. A kormányzatnak a jogállamisághoz, a jogbiztonsághoz való viszonyát jól jellemzi, hogy nem az alkotmányos értékek alapján működik, hanem az alkotmányt, az alaptörvényt igazítja hozzá a pillanatnyi érdekeihez. Ez egyértelműen tetten érhető az alkotmány és az alaptörvény módosításaiban, valamint az Alkotmánybíróság hatásköreinek korlátozásában. Mindez azt jelzi, hogy a kormányzat a jövőben sem az alkotmányos értékek mentén kívánja érvényesíteni politikáját és benne gazdaságpolitikáját, hanem az alkotmányellenes működést emelte és emeli fel az alkotmányosság szintjére.
Mindezek következtében az alapvetően hibás gazdaságpolitikát, illetve az annak következményeit tükröző 2012. évi zárszámadási törvény elfogadását nem tudjuk támogatni. 2012 az elrugaszkodás éve - de bucska lett belőle.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
