JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Már-már kezdtem lemondani a hozzászólás lehetőségéről, hiszen az elmúlt félórában a képviselőtársaim alaposan megbeszélték az európai uniós finanszírozás kérdéseit.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ha vicces kedvemben lennék, akkor mondhatnám azt, hogy én most már csak egy sört kérek, de nincs vicces kedvem, mert elolvastam a 2012-es zárszámadás honvédelmi fejezetét, és az bizony semmiféleképpen nem ad okot arra, hogy boldog legyen, őszintén szólva még az sem, aki egyébként természetes ellenzéke a kormánynak.
(17.00)
Az elmúlt esztendőben, tisztelt képviselőtársaim, én mintegy száz kérdést nyújtottam be Hende Csaba honvédelmi miniszter úrhoz - zárójel nyit: ezúton is kívánok neki mihamarabbi gyógyulást, zárójel zár -, annak reményében, hogy lebontható az a kommunikációs kínai nagy fal, ami a Honvédelmi Minisztériumot elzárja a külvilágtól, és megtudhatóak-e a belső folyamatok rugói, megtudhatóak-e, hogy mit, hova, miért, miként költenek, egyáltalán lehet-e tudni azt, hogy milyen stratégia mentén dolgozik a Honvédelmi Minisztérium.
Nos, az a helyzet, hogy a miniszter úr válaszaiból semmi nem derült ki; az semmiféleképpen nem, hogy mit szeretnének, mit csinálnak, milyen eredménnyel és milyen következményekkel. Egy honvédelmi bizottsági ülésen azt találtam mondani, hogy a Honvédelmi Minisztérium egyetlen jól működő szerve a kommunikációs részleg. Ezt ott nagyon boldogan fogadták, én viszont a legsúlyosabb kritikának gondoltam megfogalmazni. Hiszen ez azt jelenti, hogy az összes többi sajnos nem működik. És a mostani költségvetési beszámoló egyértelműen alátámasztja, hogy a Honvédelmi Minisztérium a kormányzati munka legnagyobb lúzere. Ő a legnagyobb vesztes mindenféle értelemben, és tetszik, nem tetszik, ki kell mondani, a honvédelmi ágazat mostohagyerekként működött a 2012-es esztendőben, és ennek egészen bizonyosan nagyon súlyos, akár évtizedre nyúló következményei lesznek és lehetnek.
Mert mi történt az általános finanszírozással, tisztelt képviselőtársaim? Az, hogy a védelmi tárca költségvetése az elmúlt húsz évben egyedüli módon már 0,9 százalék alá csökkent. Én nem vagyok híve a nagy számmisztikának, nem gondolom azt, hogy mindent ilyenfajta adatokhoz kellene kötni, de az mégiscsak tény, hogy a tárca jelenlegi költségvetése mintegy százmilliárd forinttal kevesebb, mint amennyi volt jó pár évvel korábban, miközben a feladatai érdemben nem változtak, miközben nem volt olyan lehetősége a tárcának, hogy érdemi megtakarításokat hajtson végre, illetőleg hogy saját bevételtöbbletre tegyen szert.
Annak a durván 260 milliárd forintnak, amely a honvédelmi tárca költségvetésében benne van, az elköltése, azt kell mondanom, hogy talán a legeslegegyszerűbb dolog a világon, mert olyan jelentős, előre determinált költségvetési tételek terhelik, amelyek a későbbiekben a tárca mozgásterét lényegében teljesen leszűkítik. Én csak néhány példát szeretnék mondani arra, hogy melyek ezek a fő költségvetési tételek, csak hogy mindenki pontosan értse, hogy miről van szó.
A Honvédelmi Minisztériumban ahhoz, hogy működjenek, évente több mint 50 milliárd forintot költenek az üzemeltetési költségekre. Ezt ugyanabban a struktúrában, ugyanabban a szerkezetben, mit ne mondjak, ugyanazokkal az alvállalkozókkal, mint amelyek az elmúlt esztendőkben és évtizedekben voltak, és amit a honvédelmi tárca iszonyatosan kritizált, és amire azt mondta, hogy egy percig sem engedhető ez tovább.
A honvédelmi tárca költségvetésében mintegy 25 milliárd forint nagyságrendet képvisel, nevezzük most egyszerűen csak Honvédkórháznak - az utóbbi időben nagyon sok neve volt, nagyon sok helye volt itt a rendszerben, most a Honvédelmi Minisztérium égisze alá tartozik, a Honvédelmi Minisztérium egy katonai szerve, és ez önmagában mintegy 25 milliárd forintot emészt fel. Ha hozzáadjuk azt, hogy a bérek mintegy 94 milliárd forintot jelentenek, aminek még van mintegy 23 milliárd forint járuléka, akkor nagyon egyszerű kiszámolni, hogy gyakorlatilag a honvédelmi tárca szinte elköltötte az egész költségvetését.
Nos, azt a fajta ideát, azt a fajta elképzelést, hogy tudniillik akkor működik a rendszer helyesen, ha a költségvetése úgy oszlik meg, hogy megy 40 százalék körülbelül a bérekre, 30 százalék a működtetésre, fenntartásra és megint 30 százalék a fejlesztésre, akkor ahhoz képest a mostani helyzet nagyon-nagyon szomorú, mert a 260 milliárd forintból mintegy 5,5 milliárd forintot fordítanak fejlesztésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez maga a tragédia. Amit a honvédelmi miniszter aláírt zárszámadási részként, az egy olyan önbeismerés, aminél ékesebben szólóan nincs ellenzéki politikus, aki világosabban elmondaná, hogy borzasztóan nagy a baj. És én arra szeretném felhívni a figyelmet, vagy azt szeretném aláhúzni, hogy tisztelt kormány, tisztelt miniszter urak, észrevettük a zárszámadási törvényben, hogy önök is úgy ítélik meg, hogy iszonyatosan nagy a baj.
Akkor, amikor év közben olyan engedélyt kell kiadnia egyes parancsnokoknak, hogy a katonák saját bakancsukat is használhatják, egyszerűen azért, mert nincsen utánpótlás; abban a szituációban, amikor a honvédség ruházata olyan, amilyen, nevezetesen négyszínnyomású, de az a baj, hogy négy katonán, miközben egy katonán kellene négyszínnyomásúnak lennie, azaz négy különböző színű, igazából már csak alaki eseményekre, rendezvényekre, és a kormánynak oly kedves parlamenti és köztársasági elnöki őrködésre van normális egyenruha, azon túlmenően nincsen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A katona attól katona, hogy néha gyakorlatozik. A mi katonáinkat bezárják a laktanyákba, egyszerűen azért, mert a költségvetési zárszámadás tanúsága szerint nincsen kiképzésre pénz. Azt mondják, hogy a katona az egyik legmegbecsültebb közalkalmazottja ennek a társadalomnak. Ehhez képest az elmúlt esztendőkben annyi béremelést kapott, amennyi épphogy kompenzálta az adóváltozásokból őket hátrányosan érintő tételeket.
A Honvédelmi Minisztérium, tisztelt képviselőtársaim - ez is a zárszámadásban szerepel - több mint ezer fővel volt kénytelen csökkenteni a létszámát azért, hogy finanszírozható maradjon a rendszer. No, ebben a szituációban ellenzéki képviselőnek csak azt a kérdést kell föltenni, hogy mit tetszik gondolni a Magyar Honvédség jövőjéről, mit tetszik gondolni arról, hogy hova haladunk így. Belső tartalék: zéró. Inkurrenciaértékesítés: zéró. Az ésszerűsítés, amiről egyébként a honvédelmi miniszter úr szokott beszélni, meg takarékosság: zéró. Miből lesz üzemanyag? Miből lesz katonai fejlesztés? Miből lesz katonai fizetés vagy legalábbis a rendszer működéséhez pénz?
Borzasztóan nagy probléma, és azt gondolom, hogy ez egy felkiáltójel a magyar társadalom egésze számára, mert el kell tudni helyezzük majd a Magyar Honvédséget. Ha a közítélet, a politikai döntés arról szól, hogy ennyi pénzből, akkor mély lélegzetet kell venni, és a Magyar Honvédség létszámát meg kell felezni. Ha azt gondoljuk, hogy nem felezhető a Magyar Honvédség létszáma, be kell mutatni országnak-világnak, hogy mi aztán egy nagyon-nagyon izmos, nagyon erős hadsereget, közel harmincezres engedélyezett létszámú hadsereget vagyunk képesek működtetni, és azt fenn akarjuk tartani, akkor, tisztelt képviselőtársaim, pillanatokon belül itt lesz a káosz.
Nem véletlen az, hogy sorra halasztódtak el azok a fejlesztések is, amelyeket a tárca mondott. Nincs már szó helikopterbeszerzésről, holott 2012-ben azt mondta a miniszter úr, hogy borzasztóan nagy baj van, mert égető a probléma. Na, annyira lett égető, hogy ez majd a következő időszak feladata. Nincs már szó kormányzati repülőgépekről sem, meg egyébként légiszállító képességről sem. Elmúlt, elfelejtették. Nincs szó arról, hogy érdemi fegyverváltás lenne. Tüzérségi eszközökről, harci eszközökről szólt a miniszteri vízió. Sehol nincsen. Hol van a Hadik-terv, tisztelt képviselőtársaim? Mi van belőle? Semmi nincsen. Lássuk be, hogy honvédelmi területen sikerült egy olyan Patyomkin-várat építeni, amelyet PR-osok csillogó, csilli-villi dolgokkal feldíszítettek, a népnek megadták azt a lehetőséget, hogy mindenféle korabeli ügyek kapcsán jól el- és leszámoljanak, egyébiránt pedig odabent működésképtelen minden.
(17.10)
Képviselőtársak! Tisztelt Kormány! Arra kérem önöket, tegyenek valamit. Tegyenek valamit, hogy a rendszer működőképes legyen. Tegyenek valamit azért, hogy a helyzet elemzésével, ami egyébként nem erőssége, én is megerősítem, a mostani zárszámadásnak, javaslatokat fogalmazzanak meg arra, hogy hová haladjunk, mint haladjunk. Lehet, hogy számszakilag összeér a dolog, bár úgy sem nagyon, ezzel együtt is azt mondom, hogy ennek a területnek a működőképessége van veszélyben, és éppen ezért ajánlom az önök illő figyelmébe azt a segélykiáltást, amely egyértelműen, világosan kiolvasható a mostani zárszámadásból.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
