OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt gondolom, államtitkár asszony, azzal megnyugtatni a helyzetet, hogy ön tárgyalt az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnökével, ez nem elég. Nagyon fontos az ő véleménye, de ha valóban igazságosak akarunk lenni, és a valóságot akarjuk bemutatni, akkor azt is mondja el, hogy az illető úriember hívta fel a figyelmét arra is, hogy a bérrendezésben komoly problémákat jelent az, hogy ugyan emelni kell minden pedagógus bérét, de az egy gyerekre jutó pedagógusfinanszírozás arányában az alapítványi iskolák nagyon rossz helyzetben vannak.
Való igaz, és köszönettel tartozik az alapítványi szféra a kormánynak azért, hogy ezen a zárószavazás előtti módosítóval önök változtattak, de ez azt jelenti az életben, hogy így már tizenkét tanár finanszírozása megoldódott, de mondjuk, kettőnek még most sem oldódott meg.
Az, hogy a köznevelési szerződések hogyan vannak megkötve, abba inkább ne menjünk bele. Mindannyian tudjuk, akik az oktatással foglalkozunk, hogy a köznevelési szerződések megkötése mindig - ahogy volt miniszterek fogalmaztak - kijárásos alapon működött. Tehát azt gondolom, hogy sokkal inkább a normativitásról kellene beszélnünk.
Én azt gondolom, hogy teljesen más a helyzete annak, aki egy valóban sok pénzbe kerülő magániskolában dolgozik (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő!) és tanít és odajár, mondjuk, diákként, de teljesen más a helyzet például egy csepeli iskolával, ahol - nagyon jól tudjuk mind a ketten, hogy melyik iskoláról beszélünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - nincs megoldva a finanszírozás, és be fogják zárni ezt az iskolát. (Taps az LMP soraiból.)
