KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök ennek a vitának, illetve a vita egy részének, mert azt gondolom, hogy Tapolczai Gergely képviselőtársam olyan dolgokat mondott, ami bár nem minden esetben volt számomra meggyőző Teleki László képviselőtársam érvelései kapcsán, de azt tudom mondani, hogy érdemi reakcióknak számítottak, és azt gondolom, hogy a magyar parlamentben mostanában nagyon ritkán van az, hogy érdemi kérdésekre érdemi választ kap az ellenzék. Ez mindenképpen figyelemre méltó, és ezt a fajta hozzáállását, azt gondolom, hogy csak köszönnöm kell a képviselő úrnak.
Aki nem annyira otthonos a parlament világában, az azt gondolhatja, hogy azok a felvetések, amelyek arról szólnak, hogy az ellenzéki képviselők kritikái és javaslatai túl általánosak, még azt gondolhatják, hogy ez akár igaz is lehet, azonban hadd figyelmeztessek mindenkit arra, hogy a jelenlegi házszabály értelmében, az új tárgyalási rend értelmében most a törvény általános vitája folyik. Az „általános” kifejezés egy közkeletűen értelmezhető magyar szó, azt jelenti, hogy a törvényt általános kontextusban szemlélve kell vizsgálni.
Magam ugyan jobban szeretném egyébként, ha a törvény részletes vitájának is a parlamentben lenne a helye, ahogyan azt a szocialista frakció egyébként kifejtette már korábban, de erre sajnos nincs mód, így a parlament helyett a szakkérdésekben való vitatkozást, amennyiben vannak módosító indítványok - a Szocialista Párt is tett ilyen módosító indítványt -, majd a szakbizottságban fogjuk megtenni. Ezért, mivel ilyen tárgyalási rendszer van a Magyar Országgyűlésben, most azt kell hogy mindannyian elviseljük, hogy a törvényjavaslat általános vitájában meghallgassuk azokat a társadalmi kontextusokat, szélesebb szakpolitikai összefüggéseket, amelyekben számunkra a törvény értelmezhető. Ezért fogadják el, kérem, hogy nem az önök türelmével való visszaélés történik, nem olyan nem idevaló szakmai érvek felhozatala történik, amelyek hátráltatnák a törvény elfogadását, pusztán arról van szó, hogy a törvényjavaslatunkat több oldalról, akár szélesebb oldalról is megpróbáljuk megindokolni.
Először is azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert azt gondolom, hogy ez egy érdemi jó irány, jó kezdeményezés, és szeretném magam is azt, hogy ehhez a kezdeményezéshez konstruktív javaslatokkal tudjunk szolgálni, hiszen közös célunk az, hogy jobbá tegyük ezt a javaslatot. Nem tűnik nekem úgy az önök megnyilvánulásaiból sem, hogy elzárkóznának feltétlenül az elől, hogy ez a törvényjavaslat azt a közös célunkat, amit egyébként önök kiválóan megfogalmaztak a javaslat indokolásában, elérhesse. A Magyar Szocialista Párt sem szeretne mást, csak azt, hogy ez a törvényjavaslat olyan jó tudjon lenni, hogy leginkább szolgálja azokat a célokat, amiket kitűzött maga elé.
Megint csak el kell mondanunk, hogy ezekben a célokban nincs vita közöttünk, ezért pusztán arról beszélhetünk most, hogy miként tudjuk elérni ezeket a célokat, és kérem ezért, hogy jó szándékkal fogadják ezeket a javaslatainkat, mert nem arról van szó, hogy olyan ügyet támadunk, amit nem teszünk magunkévá. Azt hiszem, egy olyan jó ügyről, egy olyan jó kezdeményezésről van szó, amely jó, hogy itt van előttünk, csak szeretnénk, hogy minél sikeresebb legyen.
Kérem, fogadják el tőlem azt, hogy egy kicsit a saját szempontomat is elmondjam önöknek. Talán e törvény kapcsán érdemes mindenkinek egy kicsit a saját életéből merítenie. Magam pedagógus vagyok, ezért aztán mondanom sem kell önöknek, hogy rendkívül nagy érzékenységgel fogadtam ezt a felvetést, és örültem, hogy idekerült, bár engem is rendkívüli módon zavart az, hogy megint úgy tűnik számomra, hogy a közalkalmazottak vagy a pedagógusok egy kicsit a rövidebbet húzzák. Nem mondom azt, hogy ez az önök szándéka, azt sem mondom, hogy az előterjesztésben rejlik ilyen szándék, csak ettől még a helyzet ez. Nem hiszem, hogy feltétlenül ebben az előterjesztésben kell ezt a kérdést rendezni. Ha önök azt mondják, hogy értik a problémát, most nincs erre módjuk, de majd szeptemberben behoznak egy újabb törvényjavaslatot, amely a pedagógusokra, a szociális szférában dolgozókra vonatkozik, az is egy kiváló kompromisszum lehet. Nem hiszem azt, hogy a szocialisták itt teljesíthetetlen diktátumokat terjesztenek elő, amikor arról beszélnek, hogy szeretnék, ha a közalkalmazottak is élvezhetnék azokat az előnyöket vagy azokat a lehetőségeket, amelyeket a köztisztviselőkre kiterjesztenek, szerintünk egyébként nagyon helyesen.
Engedjék meg, hogy néhány dolog miatt érzékeltessem azt, hogy miért fontos ez nekünk, hogy mennyire él az a gyakorlat, amely a közalkalmazottakat és a pedagógusokat negatív diszkrimináció alá veszi ezen a területen. A köztisztviselők nyelvvizsgapótlékához képest a közalkalmazottak nyelvvizsgapótléka egészen máshogy működik. Ma például egy történelemtanár, akinek felsőfokú vagy középfokú angol nyelvvizsgája van, nem kap nyelvvizsgapótlékot. Ez nem így van a közszférában. Ezt csak azért mondom el önöknek, hogy érezzék, miért vagyunk érzékenyek a közalkalmazottak ilyen pótlékaira.
Hasonló a helyzet, ha arról beszélünk, hogy milyen pótlékok vannak. Korábban létezett, az előző kormányzatok alatt a tanárok részére a kétszakos pótlék, ha valakinek kettő vagy több egyetemi diplomája volt és az alapján tanított, akkor az pótlékot kapott, most már ez sem létezik.
Hasonlóan, ahogy azt elmondták már képviselőtársaim, létező bérfeszültség van a közalkalmazottak és a köztisztviselők között. Bár egyébként a köztisztviselői és a közalkalmazotti kar egységes szemlélete még 1945-ig működött a központi közigazgatásban és gyakorlatilag a tanári karban is, azt követően azonban az vált hagyománnyá, hogy külön vannak a közalkalmazottak és a köztisztviselők. Azt hiszem, mindebből egyébként az is látszik, hogy időnként nagyon méltánytalan pénzügyi viszonyok is lehetnek. Ezt csak azért mondjuk, mert azt gondoljuk, hogy igenis az a pénz, ami egyébként a köztisztviselőknek is jogos juttatás lenne, és abban is egyetértek, hogy kiváló, hogy ösztönözni kell őket erre a tanulásra, amire egyébként pedig valóban a közigazgatás akadálymentesítése miatt szükség is volna, a közalkalmazottak körében is szükség lenne.
Talán kevéssé tudott az is, hogy a közalkalmazottak, a pedagógusok körében olyan továbbképzésekre kötelezettek a pedagógusok, amelyeket egyébként sok esetben saját maguknak kell fizetniük. Azért azt könnyű mindenkinek a fantáziájára bízni, hogy egy ilyen összeg egy pedagógusfizetésből mennyire jól megtehető. Helyén lehetne az a kezdeményezés is, hogy abban az esetben, ha a jelnyelvi képzés a közalkalmazottak, a pedagógusok körében elindulna, akkor ez is esetleg a kötelező pedagógus-továbbképzési program része lehessen, és számítson bele az óraszáma a pedagógusok számára hétévenkénti kötelező pedagógusképzésbe.
Nézzék, ezt csak azért mondtam el önöknek, hogy lássák, számos olyan konkrét javaslatunk van a közalkalmazottak vagy a pedagógusok tárgyában a törvényjavaslat kapcsán, amelyek megérdemelnék azt, hogy itt szót ejtsünk róla, adott esetben akár azt is, hogy egy másik, egy következő törvény alapjául szolgálhassanak, ha most úgy látják, hogy ebben a törvényben ezt nem lehet kezelni. Azért fontos erről beszélnünk, mert úgy tűnik nekünk, hogy a közalkalmazottak mindig kivételek maradnak, ők azok, akiknek csak akkor jár nyelvvizsgapótlék vagy bármilyen pótlék, ha egyébként jut nekik, és a központi közigazgatásnak időnként jut, a közalkalmazottaknak általában nem jut.
És végül egy utolsó dolog: hadd említsek meg önöknek egy másik szempontot is. Ez egy nagyon fontos előterjesztés, ami azt gondolom, hogy a közalkalmazottak és a köztisztviselői kar figyelmét mindenképpen fel kell hogy hívja magára. Én több éven keresztül voltam egy III. kerületi intézménynek, az Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézménynek iskolaszéki tagja a kerületemben, és azt kell hogy mondjam, értem azt a munkát, amit az itt dolgozó pedagóguskollégák végeztek. Higgyék el, hogy nagyon-nagyon fontos lenne, ha ők is elismerést vagy pluszdíjazást kapnának ezért a munkáért, hiszen közöttük nagyon sok olyan elkötelezett szakember van, akikre, azt gondolom, csak csodálattal lehet gondolni.
(16.00)
Ugyanakkor mindent elárul arról, hogy a közalkalmazottak és a pedagógusok körében milyen viszonyok vannak, hogy az a Nemzeti Pedagógus Kar, amelynek elvben a pedagógusok véleményét kellene becsatornáznia a közigazgatásba, az Országgyűlésbe, semmiféle véleményt nem fűzött az önök javaslatához, amely, azt gondolom, még egyszer mondom, hogy jó irányba tett lépés, például méltó lenne arra is, hogy az elvben a pedagógusokat képviselő Nemzeti Pedagógus Kar akár javaslattal vagy akár kitüntető figyelmével ezt az egyébként jó javaslatot előmozdította volna. Ezt nem tette meg, remélem, a későbbiekben megteszi.
Kérem önöket, hogy ezeket a javaslatokat, amelyek a konstruktivitás jegyében születtek, vegyék komolyan, és próbálják jobbá tenni az önök javaslatát mindenképpen ezekkel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
