DR. ZOMBOR GÁBOR,
DR. ZOMBOR GÁBOR,
DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a kifejezetten szakmai hozzászólásokat és a szakmai vitát. Úgy gondolom, hogy ebben az együttműködésben, ebben a légkörben tudunk közösen az egészségüggyel kapcsolatban olyan ügyeket felvállalni és végigvinni, amelyek mindnyájunk számára fontosak.
Felírtam és megfontolásra tulajdonképpen minden javaslatot alkalmasnak tartok. Talán Ikotity képviselő úr hozzászólását a kevésbé szakmaiak közé utalnám, de ő bajai, és nekem talán Baja a legkedvesebb városom, ezért nem reagálnék rá most különösebben.
Visszafelé néhány olyan gondolatot, amely megjelent a felszólalások legtöbbjében: ez a magánellátás és a közellátás kérdése. Ha kicsit a jelenlegi jogszabályt is átolvassák, képviselőtársaim, abban azt látják, hogy a korábbi egészségbiztosítási törvény gyakorlatilag teljes felhatalmazást adott arra, hogy az úgynevezett vegyes vagy fizetős ellátás kialakuljon a kórházakban. Tulajdonképpen mindenért lehetett térítési díjat kérni és szedni. Ennek ellenére - és ezt kérem, higgyék el nekem, mert ismerem a rendszert - a kórházi működési költségek töredéke folyt be ezekből a most úgymond féltett egyéb szolgáltatásokból. Ilyen arányokat tudok önöknek mondani, hogy 18-20 milliárd forintos bevételek esetén maximum 60-80 millió forint éves szinten. Tehát az egész korábbi egészségbiztosítási törvény felhatalmazása egyébként a hálapénz irányába vitte az ügyet. A kórházak abszolút nem éltek ezzel a lehetőséggel.
Úgy gondolom, alapelvként kell egyszer meghúzni egy olyan vonalat, hogy azért az ellátásért, amely a biztosítottakat megilleti, lehet-e pluszpénzt kérni, vagy nem lehet. Azt a példát érdemes felhozni, hogy ha valaki 40 éven keresztül fizette a járulékot, majd amikor eléri a 70 éves kort, és jönnek a betegségek, nem tud pluszpénzt fizetni az ellátásért, tehát bekerül a rendszer normál menetébe; vagy van olyan, aki, mondjuk, életében nem fizetett a társadalombiztosításért, tegyük fel, folyamatosan minimálbérre volt bejelentkezve, és mondjuk, 6 hónapja fizet havi 6340 forint szerződéses díjat, majd utána igénybe veszi, mert éppen tud 200 ezer forintot beletenni a rendszerbe, és megvásárolja magának a pluszlehetőségét, a korábbi gyógyulás lehetőségét. Ez az az ellentmondás, amit egyébként nem tud a rendszer feloldani, és ezért érdemes meghúzni a vonalat.
A másik ilyen kérdés, hogy az intézmények a szabad kapacitásuk terhére tudnak-e egyéb ellátásokat, főleg fizetős ellátásokat biztosítani. Egy olyan intézmény esetében, ahol egyébként várólista van, nehéz szabad kapacitásról beszélni. Tehát ezt az alapvető ellentmondást is érdemes feloldani. Én nem szeretném ezzel húzni az időt, elég sokat foglalkozom ezzel a kérdéssel, és látok is egyébként lehetőséget arra, hogy azok a félelmek, amelyek itt elhangoznak, ne legyenek majd a későbbiekben valósak, és kapjanak az orvosok és az intézmények is lehetőséget arra, hogy kiegészítsék a bevételeiket. Ezt érdemes lenne egyszer akár egy bizottsági ülésen, egy kiterjesztett ülésen vagy akár itt megbeszélni, hiszen egy hosszú távú szakmai kérdésről van szó.
Talán még annyit a kamarákkal kapcsolatban, hogy mind a három kamara kérte ezt a módosítást, mivel úgy érezték, nem tudják végigcsinálni a saját választási procedúrájukat. Ezért próbáltunk nekik ebben a vonatkozásban segíteni, hiszen az 50 százalék plusz 1 kicsit túlzásnak tűnt.
Vágó Sebestyén képviselő úrnak köszönöm a nagy intézményekkel kapcsolatos speciális praxisjogról a javaslatot. Talán érdemes lenne megbeszélünk, hogy ez hogyan legyen, mert ebben van fantázia. Van egy olyan kérés is, hogy ne csak a főállású intézeti orvos státus legyen, hanem szakellátást is tudjanak végezni, tehát szakellátásra is tudjanak szerződést kötni a bentlakásos intézményben. Nagyon nagy probléma, hogy rengeteg szociális típusú bentfekvés van a kórházakban, amit egyébként nagyon sok esetben el tudnák látni az intézetekben is.
Mivel nincsenek itt a szocialista képviselőtársaim, akkor majd egy másik időpontban elmondom, amit reagálnék. (Gúr Nándor felállva a jegyzői székből: Itt vagyok!) Bocsánat, ne haragudj, elnézést. Csőlátásom van már. Annyit szeretnék mondani, hogy a várólisták csökkentek. Nagyon fontos, hogy egyáltalán nyilván vannak tartva, mert korábban nem voltak nyilvántartva.
(23.00)
Nem lehetett tudni, hogy mi a helyzet. Nagyon érdekes eltérések vannak a különböző kórházak között. Az egyikben ugyanarra van várólista, a másikban pedig nincsen. Itt nem csak a pénzről van szó. Egyébként most is 1 milliárd forintos nagyságrendben várólista-csökkentő pluszforrást kapnak a kórházak; korábban is kaptak. Szerintem ez így szépen kezelhető lesz.
A bérekkel kapcsolatban. 79 milliárd forint béremelés bekerült a rendszerbe, és úgy gondolom, hogy ha ezt ebben az ütemben lehet folytatni, akkor az hosszabb távon megoldást jelent. Az biztos, hogy a megkülönböztetés a nem egészségügyi, tehát a nem betegágynál dolgozók és a műszaki, egyéb kiszolgálók között feszültséget okoz, úgyhogy ez megoldandó feladat az elkövetkezendő időszakban.
A forrásbevonás, -kivonás kérdése egy régi alapvita, hogy mi történt a rendszerben, mert mondjuk, ha a gyógyszertámogatási rendszert nézem, az minek minősül: ha olcsóbbak lettek a gyógyszerek, akkor elég nehéz forráskivonásról beszélni a rendszerben.
Nagyon köszönöm azt, hogy a fő irányokkal kapcsolatban, az alapellátásban, a fiatal szakorvosok itthon tartásának megoldási lehetőségeiben támogatóak voltak a hozzászólások, hiszen ez rendkívüli fontosságú az elkövetkezendő időszakban, hogy azt az európai tendenciát, ami egyébként egy folyamatos irányultságot jelent keletről nyugatra, nyugatról északra, északról pedig a tengerentúlra, hiszen nemcsak Magyarország küzd ezzel a problémával, hanem mindenki - csak van, aki könnyebben tudja pótolni, mert saját magának is van felszívó ereje. Magyarországon, mióta az erdélyi és a kárpátaljai magyar orvosok gyakorlatilag elfogytak - vagy hál’ istennek, visszamentek Erdélybe -, így ez nehezebben megoldható, ezért kell minden olyan lehetőséget megragadni, amivel a fiatalokat tudjuk itthon tartani és vonzóvá tenni az itteni ellátást. Ez nem egyszerű, nem egy-két napos ügy és teendő, de támogatásukkal és a parlament támogatásával, úgy gondolom, előre tudunk ebben a kérdésben lépni.
Várjuk a módosító javaslatokat, illetve bármiben én felajánlom a személyes konzultációt is, hiszen olyan fontos kérdésekről van szó, amelyek esetében szeretnénk, ha minél több jó javaslat be tudna kerülni a törvénybe.
Még egyszer: köszönöm szépen a szakmai vitát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
