SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Doktor Úr! Nézze el nekem, hogy nem vagyok szakpolitikus, de kevesen vagyunk a frakcióban, így aztán kényszerűségből nekünk is állást kell foglalni.
A jogszabálytervezetben három dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen aggályokat keltett. Ugye, a nagy része pontosítás, és nézze el, hogy azokat, amelyek előremutatóak, most nem említem, hiszen nem feladatom ellenzéki politikusként ezeket dicsérni. Tehát nyilvánvalóan számos pontban egyet lehet érteni a módosításokkal, számos pontban előremutató.
Van pár szakasza viszont a tervezetnek, ami néhány területen alapvető változásokat hoz. Nem fogom összetéveszteni a részletes vitával az általános vitát, viszont konkrétan meg akarom nevezni az érintett részeket azért, hogy érthető legyen. Az első rész 17. §.-ának, az egészségbiztosítási törvény I. fejezetének az egészségügyi szolgáltatások alcíme a következő 9/B. §-szal egészülne ki: a finanszírozási szerződéssel rendelkező egészségügyi szolgáltató a kötelező egészségbiztosítás keretében e törvény alapján az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásért biztosítottól térítési díjat, ideértve a 23. § szerinti részleges térítési díjat, nem kérhet.
Ez lényegében, ha jól értem, azt jelenti, hogy az OEP által finanszírozott intézmény nem nyújthatja ugyanazt a szolgáltatást térítés ellenében is. Nem tudom, hogy a gyakorlatban ez pontosan hogy is működik, de ha van egy felesleges műtő vagy egy diagnosztikai kapacitás, akkor a teljesítményvolumen-korláton felül nem értékesítheti ezt az intézmény az OEP várakozási listáját megkerülve. Ez azt jelentheti, hogy részben az OEP-finanszírozott egészségügy magáncége ne nyújt fizető szolgáltatást is, tehát de facto kiveszi őket az OEP finanszírozásból.
Ha ez megvalósul, akkor a diagnosztika területén számos radiológiai vállalkozás, laborok… - a szűkös állami kapacitások miatt igen hosszú várakozási listák alakulhatnak ki. Itt ezzel egy alapvető koncepcióbeli problémát láttak szakértőink, mégpedig azt, hogy a jelenlegi egészségügyi vezetés célja az állami és a magánszolgáltatás teljes szétválasztása. Vagyis továbbra sem a beteg van biztosítva, hanem az intézmény, aminek fizet havonta valamennyi összeget az OEP, amiből el kell látni a területi betegeket, de azonfelül semmit nem láthat el. Az intézményeknek nem lehet pluszbevételük ebből, vagyis anyagilag rosszabbul járnak, és az azt megfizetni hajlandó beteg sem juthat egy adott időben egy jól működő ellátáshoz.
Véleményünk szerint ezt úgy lehetne jól opponálni és politikailag megpróbálni másképp kezdeni vele, ha a kormányzat nem a beteget biztosítja, nem a beteggel foglalkozik, hanem kizárólag az államilag finanszírozott költségek lefaragásával, a betegek magánszférába kényszerítésével nem valósítja mindezt meg. Ez nagy kockázatot rejthet a diagnosztikában. Több szakasz lényegében ugyanez pontok folytatása, a beteg semmilyen módon - az eddigi részletes térítés ellenében lehetett - nem térhet el a beutalási rendtől. Tehát az előbb ismertetett helyzet valósulhat meg.
A harmadik rész 118. §-ában a létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló 2012. évi CLXVI. törvény melléklete módosulna. Ez a gyógyszer-nagykeres-kedelmet jelenti, ami magyarul, ha jól értjük, államosítani akarja a nagykereskedéseket. Ez megint gondolkodásra adhat okot, mert ez lehet egy koncepcionális hiba, miszerint állami ellenőrzés alá vonni, és mindenből a versenyszabályokat kivonni, és a kormánynak monopóliumot fenntartani nem biztos, hogy a legszerencsésebb irány lehet. De hát számos területen tapasztaltuk már ezt, de ez mindenképpen átgondolás tárgyát kellene hogy képezze.
Így összefoglalva ezen pontok benyomásait és néhány más módosított szakasszal egy sokkal nagyobb állami kontroll és sokkal szigorúbb költségkontroll a betegek magánszférába terelésével valósul meg, néhány szolgáltató tönkretételével. Tehát ezek voltak azok a pontok, amelyekben leginkább benyomásaiban más irányt követnénk.
Még két dolgot szeretnék elmondani államtitkár úrnak, ha visszaélhetek még egy picit a türelmével. Az egyik az, hogy ez a kormányzat, illetve ennek elődje, a második Orbán-kabinet volt az, amely a szaksegítséggel történő intézeten kívüli szülésnek megteremtette a jogszabályi hátterét. Mindennek ellenére a mai napig nem történt semmi ennek a gyakorlati megvalósításával kapcsolatban. Nemhogy nem indult el Magyarországon a bábaképzés, hanem gyakorló bábák munkafeltételeinek ellehetetlenítése is zajlott, és mindemellett számos nyugat-európai példa van arra, hogy az államilag finanszírozott ellátási rendszerből az intézeten kívüli szülésben minden további nélkül finanszírozás valósulhat meg, hogy a szaksegítségre legyen forrás.
Jelen pillanatban erre semmiféle kormányzati törekvést nem látunk, holott a jogszabály szelleme, amit a második Orbán-kabinet elfogadott, annak a hátterét kellene hogy megteremtse, hogy beindulhasson Magyarországon végre a szaksegítséggel történő intézeten kívüli szülés rendszere.
(22.50)
Ez ügyben akkor lennénk boldogok, ha a jogszabály gyakorlatilag konkrét kötelezettséget vállalna, például a „Születés háza” referenciahálózat létrehozására meglennének az első kezdeti lépések, beindulhatna az, hogy most még nagy tapasztalattal, szülész-nőgyógyász praxissal rendelkező szakorvosok választhassanak esetleg intézeten kívüli szaksegítségnyújtáshoz hátteret, és ne pedig üldözött tagjai legyenek az orvostársadalomnak. Mindennek a jogszabályokba való beiktatása egy alapvető kérdés lenne, és nagyon-nagyon fontos lenne, hogy ehhez a megfelelő társadalombiztosítási finanszírozás is rendelkezésre álljon.
Végül, de nem utolsósorban a tisztelt államtitkár úr figyelmébe ajánlanám, hogy számos ponton azt tapasztalom - vidéki ember vagyok, túrkevei -, hogy egy túrkevei állampolgár csökkentettebb értékű számos tekintetben, mint egy fővárosi, az egészségügyi ellátás tekintetében ez sokszorosan érződik. Nagyon sok szomszédos kitelepülés kórházát nagyon sok megszorítás érte az elmúlt évtizedben, és egyre inkább a megyeszékhelyre összpontosul az egészségügyi ellátások és szakorvosi ellátások rendszere. Több olyan költségvetési módosítást nyújtottam be, amely a vidéki szakorvosi ellátások finanszírozását segítené, amely a kistelepüléseknek nyújtana segítséget a szakorvosi ellátások szolgáltatásához, viszont ezeknek egy jó része még jelen pillanatban is a rendszerben kering, ami nem a saját bizottságomhoz került, annak nem láttam a folyamodványát.
Annak örülnénk, ha nemcsak jogszabályi szinten foglalkoznának az egészségügy javításával, hanem megteremtenék ennek a financiális hátterét is, és az ország költségvetésében érdemi forrásokat fordítanának arra, hogy a szolgáltatások minőségben tudjanak javulni, és ne csak a jogszabályi keretek, hanem a financiális háttér is rendelkezésre álljon ezen törekvésekhez, amelyeket a kormány kitűzött.
Köszönöm szépen, államtitkár úr és köszönöm szépen, elnök úr. (Ikotity István tapsol.)
