ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelegve a magyarság Somogy megyén belüli fogyatkozása ellen már egy évszázaddal ezelőtt harcot hirdető helyi politikusok és közéleti személyiségek, Arany Bálint, a rinyaújlaki református tanító, gróf Széchenyi Aladár vagy éppen Varga Dezső, a darányi református lelkész emléke előtt, ki kell mondani, hogy a népesedésben bekövetkező radikális fordulat nélkül esély sincs a demográfiai katasztrófa elkerülésére.
(23.10)
Az elöregedés problémája, az ezzel szorosan összefüggő népességfogyás és az ebből egyenesen következő, mind nagyobb arányokat öltő etnikai átstrukturálódás kérdése alapjaiban fogja meghatározni közösségeink sorsát is. Ezért feltétlenül indokoltnak tartjuk, hogy a 2011-es népszámlálás elérhető adatainak tükrében átfogó helyzetértékelés szülessen megyéink, városaink, falvaink jelenlegi helyzetéről s a fennálló tendenciák figyelembevételével 2-4 évtizedes időtartamra prognosztizált népesedési jövőképéről.
Ezen folyamatok dinamikájának ismerete a jövő tervezése, a területfejlesztés, az ehhez kapcsolódó speciális sajátosságok és feladatok, például az oktatásügy vagy a munkanélküliségi helyzet megoldására kidolgozandó stratégia tervezhetősége miatt alapvető fontosságú lenne. Az oktatási, munkaügyi és szociális feladatok szempontjából sem érdektelen valós etnikai helyzetkép feltárása nélkül a releváns problémákkal történő őszinte szembenézés, azok konstruktív megoldása sem lehet sikeres.
Minderre a felelősen gondolkodó, polkorrekt tabukat döntögető, a „nem tartozom közétek, ha szerintetek fiatalon szülni és a nyomorba sokat szülni kulturális jog és érték” bátor kijelentésével pár évvel ezelőtt liberális fatvát, dühödt kiátkozást a fejére vonó, viszont őszinte mondatait minden normálisan gondolkodó ember által nagyra tartott Forgács István romaszakértő szavai is alátámasztásként szolgálhatnak.
Nézzük, mit is nyilatkozott a Magyar Nemzet 2014. április 19-ei számában, annak „Messziről jött emberek” című cikkében: „De bármilyen elképesztő - nyilatkozta Forgács István -, nincsenek valós adataink róluk, így pedig nagyon nehéz elindulni. Igen alapos háttértudásra, adattárra lenne szükség, hogy ki tudjuk például azt mondani, hogy Borsodban van most 60-70 olyan település, ahol azonnal be kellene avatkozni, mert a helyi iskolarendszer és a szociális ellátórendszer rövid időn belül nem fog tudni megbirkózni a rájuk háruló feladatokkal. Tudni kellene, hogy mennyi iskolás gyerek lesz 3 év múlva az adott községben, mennyinek tudunk továbbképzést biztosítani a közeli nagyobb településeken.”
Somogyban vagy a Dél-Dunántúl többi megyéjében mindez talán másként van? Tudják a vezetésre felhatalmazást kapott politikusok pontosan, hogy ebben, ezekben a megyékben hány olyan község található, ahol azonnal be kellene avatkozni? Sajnos nem. Igaz ugyan, hogy Északkelet-Magyarország sokszor robbanásveszélyesnek tűnő régiói messze vannak, de nem árt, ha újfent a rasszizmussal vádolt, viszont csupán a József Attila-i „érted haragszom, nem ellened” attitűdjével fellépő cigány szakértőt idézzük, és újfent csak emlékeztetnék arra, hogy a Jobbik - állítson bármit a ránk zúdított rágalomözön - pont ilyen őszinte szókimondással, de emellett humánus konstruktivizmussal közelíti meg a problémát. Mit is mondott Forgács István? „Most nyugodt időszakot élünk, de tegyük hozzá, szerencsénk van. Bármikor erősödhet a feszültség, lesznek, akik éhséglázadás szításában érdekeltek…” És kedves képviselőtársaim, kétség ne legyen, hogy a Szíriában kiképzett jó barátaink ezt a kártyát ki is fogják játszani, ha éppen arról van szó.
A demográfiai egyensúly helyreállítására a társadalom jövőjébe invesztált legbiztosabb befektetésként kell tekinteni. A szemünk előtt kibontakozó és egyre mélyülő örvényeket keltő, mély társadalmi-gazdasági válság kezeléséhez először is szembe kell nézni a rendkívül lesújtó tényekkel, mert diagnózist és hathatós terápiát felállítani anélkül nem lehet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend utáni felszólalássorozatomban immár hetedik alkalommal foglalkoztam hazánk legritkábban lakott megyéjének népesedési agóniájával. Földrajzi, történelmi kitekintéssel próbáltam alátámasztani azt a roppant fontos kérdéskört, amiről itt szó volt. A statisztikai számok tükrében újabb kérdések vetődnek föl, például hogy mégis milyen gazdasági, társadalmi rendszer az, amelyik ilyen kiábrándító adatsorokat produkál, de erről majd egy másik alkalommal. Köszönöm türelmüket, megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
