SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megértem persze, hogy az MSZP-nek nyilván van bőven kompenzálnivalója nemzeti ügyekben. Ezért feltétel nélkül tud támogatni minden olyan javaslatot mostanában, ami nemzeti ügyekről, nemzeti szimbólumokról szól. Mi sajnos nem tudunk ennyire megengedőek lenni, ebben az esetben semmiképpen sem.
Természetesen feltételezem, hogy nem kell különösebben hangsúlyoznom a Ház, illetve a nyilvánosság előtt, hogy magával a javaslat szándékával, céljával természetesen elviekben egyet tudunk érteni, a Jobbik számára kiemelten és kifejezetten fontos az, hogy a nemzeti jelképeink úgy általánosságban, nem csak a címer és a zászló egyébként, a nemzeti jelképeink méltó helyet foglaljanak el a nemzeti köztudatban, a közös magyar nemzeti identitásunkban. Fontos számunkra az, hogy védjük nemzeti jelképeinket. Ezért is terjesztett be a Jobbik nemrégiben egy módosítást a büntető törvénykönyvhöz, amely a Szent Korona védelmét tenné egyértelműbbé.
Ugyanis az a fajta bohóckodás, de nem is bohóckodás, sokkal több volt ez ennél, az a fajta gyalázat, ami nemrégiben egy kereskedelmi csatorna műsorán előfordult a Szent Korona kapcsán, mindenképpen olyan kérdés, ami mellett nem szabad elmennünk. És úgy néz ki sajnos, hogy a jelenleg hatályos, vonatkozó törvényeink ezt fogják eredményezni. Hiszen volt már ezzel kapcsolatban egy más ügyben, hasonló ügyben feljelentésünk, ügyészségi megkeresésünk, aminek az lett az eredménye és a lényege, hogy mégsem sérült magának a Szent Koronának a méltósága, hiszen az itt van, az Országgyűlésben. Természetesen nem erről van szó, hanem magáról a szimbólumról, a korona megjelenítéséről. Ezért kezdeményeztük a büntető törvénykönyv ilyen vonatkozású módosítását. Kérem és ajánlom jó szívvel képviselőtársaimnak is bármelyik frakcióból, hogy ehhez csatlakozzanak. Nyitottak vagyunk, és várjuk az ezzel kapcsolatos véleményeket.
Tehát ezek a kérdések számunkra természetesen fontosak. Az elmúlt négy vagy lassan öt év politizálása itt az Országgyűlésben a Jobbik részéről, azt hiszem, minden kétséget kizáróvá tette, hogy a nemzeti ügyekben természetesen konstruktív módon a Jobbikra lehet számítani. A konstruktív ellenzékiséghez ugyanakkor nem ártana, ha néha néminemű konstruktív kormánypártiság is társulna, noha ebben a kormánypárti képviselőtársaim nem igazán vitézkedtek az utóbbi időben. Sajnos, ugyanez vonatkozik a címerről és a zászlóról szóló törvényre is.
És akkor hadd bontsam két részre az ezzel kapcsolatos kritikáinkat! Ami az elviekre vonatkozik, az az ötletszerű, mindenféle koncepciót nélkülöző, szimbolikus politizálás, amit önök folytattak az elmúlt öt évben és sajnos folytatnak most is, ebben a javaslatban is visszaköszön. Az nem nemzetpolitikai konszenzus, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy önök valamit kitalálnak, és ha ahhoz az ellenzék nem asszisztál feltétel nélkül és minden körülmények között, akkor az ellenzékre kell mutogatni, hogy felrúgja a nemzetpolitikai egységet, a nemzetpolitikai konszenzust.
Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti szimbólumaink, a magyar címer és a magyar zászló olyan közös szimbólumaink, amelyekkel kapcsolatban mindenképpen szükséges és fontos lenne, hogy olyan konszenzusra tudjunk egymás között törekedni, olyan törvények, olyan rendeletek születhessenek ezekben a kérdésekben, amit minden országgyűlési képviselő, minden frakció feltétel nélkül magáénak tud érezni, vagy legalábbis próbáljuk meg ennek az együttgondolkodásnak a lehetőségét megteremteni. Önök, jó szokásukhoz híven, ezt ismét nem tették meg, két fideszes képviselő előterjesztésében találkozhattunk a javaslattal.
Arról nem is beszélve, hogy semmilyen ellenzéki módosítást nem fogadtak be, egyetlenegy módosító javaslatot nem fogadtak meg. Még olyan, egyébként szerintem az elutasítását meglehetősen nehezen indokolható - hacsak nem dacból történt, mint ahogy igen -, tehát olyan módosító javaslatokat sem támogattak, amikor a szövegben azt kértük, hogy amikor megemlékezünk azokról, akik életüket adták a magyar hazáért, akkor ott az „adták” szó helyett az „áldozták” szerepeljen. Egyetlen szónyi módosításunk szerintünk patetikusabbá tette volna ezt a javaslatot. Önök még erre is zsigerből nemet mondtak.
(17.30)
Arról nem szeretnék most még egyszer beszélni, ezt megtettük bőven az általános vitában, illetve én magam a vezérszónoki felszólalásomban és képviselőtársaim is, hogy milyen méltatlanul zajlott ez az egész vita, mennyire rosszul volt előkészítve. Németh képviselő úr, aki az expozéját tartotta, a pulpitusról jelentette be, hogy az egyébként két vagy három bekezdésből álló törvényt lényegileg teljesen át fogják írni azért, mert elfelejtették a nagy kapkodásban, hogy március 23. már foglalt, hiszen ez a magyar-lengyel barátság napja. Különösen kellemetlen ez, hogy Németh képviselő úr közben a magyar-lengyel IPU-tagozat elnöke. Ez is azt jelzi, hogy ezt a javaslatot sokkal inkább elő kellett volna készíteni.
Ha az önök számára az lenne a fontos, hogy nemzeti ügyeinkben vagy nemzeti szimbólumaink kapcsán, vagy általában a szimbólumpolitizálásban, a nemzetpolitikában valamilyen konszenzusra tudjunk törekedni, akkor az egész kérdéshez helyből nem így álltak volna hozzá. És a későbbiekben sem azt kellett volna tapasztalnunk, hogy ismét, szokás szerint ezt a javaslatot is, ugyanúgy, mint minden más törvényt, amit az Országgyűlés elé hoznak, erőből, kétharmadukra támaszkodva kívánnak átpasszírozni, és utána meg majd mutogatnak az ellenzékre, hogy miattuk nincs nemzetpolitikai egység.
Ami pedig a tartalmát illeti, több javaslat is elhangzott. Először önök hoztak ide egy dátumot, azt a dátumot felülírták, e helyett a dátum helyett a szocialisták javasoltak valami mást. Ők ennek ellenére is ezt a javaslatot támogatni fogják. Ez szintén azt jelzi, hogy a konszenzus erről a javaslatról hiányzik; ami persze azt vetíti előre, mint minden hasonló javaslat kapcsán, amiről ilyen jellegű egyetértés nem tudott megszületni, jórészt önök miatt, hogy ezek a törvények ki vannak téve innentől kezdve a politikai váltógazdálkodás veszélyeinek. Ezekben a kérdésekben pedig, úgy gondolom, akkor járnánk el helyesen, ha bármilyen módon próbálnánk konszenzusra, megegyezésre törekedni egymással. Ez az önök részéről a legkisebb módon sincsen meg.
Hadd tegyek hozzá még egy dolgot: a nemzeti kulturális örökségünk részeként beszél a javaslat a címerről és a zászlóról. Mi ezt nem tudjuk elfogadni. Nem a nemzeti kulturális örökségünk, hanem mindennapjaink része, nemzeti identitásunk szerves része mind a címer, mind a zászló. Az ezzel kapcsolatos módosító javaslatunkat sem fogadták el.
Mint ahogy nem fogadták el azokat a javaslatainkat sem, és ehhez hasonló másikat sem nyújtottak be, hogy a törvény tegyen már valamilyen rendelkezést azzal kapcsolatban, hogy mégis mi következik a zászló, a címer tiszteletéből, hogyan jelenjen meg ez a közbeszédben, a médiában, iskolai rendezvények, programok keretében. Minden hasonló javaslatban, törvényben egyébként ilyen pontok voltak az emléknapok kapcsán - itt nincsen. Annyit tudtunk meg utólag, hogy ezt a témát is Szász Jenő pénznyelő kamuintézetének akarják odaadni, és ő fog majd, a Nemzetstratégiai Kutató Intézet fog majd, nem értem, hogy a kutatáshoz ennek mi köze van, határon túl meg adott esetben határon belül is címer- és zászlóbemutató rendezvényeket szervezni.
Tehát az előkészítés, a teljes kompromisszum hiánya és a benne foglaltakkal való egyetértés hiánya miatt a Jobbik erről a kérdésről nem fog szavazni, tehát nem fogunk ennél a szavazásnál gombot nyomni.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
