GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Igazából 3-4 mondatot szeretnék megfogalmazni. Az egyik, nem kibontva, hiszen az általános vita keretei között szó esett róla, olybá tűnik, hogy ez egy pótcselekvés, ami zajlik most a Parlament falai között. Hát valamikor, mondhatni, a Fideszhez kapcsolódó érintettség okán születtek bizonyos olyan történések, amelyek korrigálására sort kell keríteni. Ez a pótcselekvés, mondhatni azt is, hogy Miskolc, a Miskolcon élő emberek érdekében születik meg. De a kérdőjel, a kétség az ott van, ahol Varga László megfogalmazta, hogy ha túltekintünk a mi szűkebb pátriánkon, Miskolcon, akkor hogyan néz ki ennek az egésznek az ország más településeire a kihatása. Néz-e ki egyáltalán valamiképpen? Van-e hatása?
Gyakorlatilag ez a kérdés önmagában rengeteg képviselőben, ahogy az elmúlt héten különféle beszélgetéseket folytattam, kétségeket vet fel, hogy szabad-e egy ilyen előterjesztést támogatni. Azt gondolom, hogy van pozitív eleme ennek a történetnek, de igazából ez a pozitív elem csak annak a nagy hibának az okozása után, amely elkövetésre került, alapvetően, mint mondtam, fideszes érdekkörből felruházkodva, annak bizonyos értelmű kioltásáról szól. És hát ez szerintem nincs helyén. Erről világosan és tisztán kell beszélni. Ez az egyik dolog.
A másik dolog, amit nem akarok figyelmen kívül hagyni, és államtitkár úrtól szeretném is kérdezni, hogy mondjuk, azok a fajta garanciális elemek, amelyek a törvénytervezetben megfogalmazásra kerülnek, mármint hogy ezen ingatlanok megvásárlását követően két éven belül felújításra kerülnek, illetve bérbeadásra kerülnek, alapvetően azzal a célzattal, hogy az új munkahelyekhez kapcsolódó munkalehetőségek biztosítását szolgálják, ezek tekintetében hol vannak a garanciális elemek. Mi történik akkor, ha az adott önkormányzat ezen kitételeknek, amelyek egyébként itt a törvény keretei között megfogalmazódnak, törvénytervezet keretei között megfogalmazódnak, nem tesz eleget. Mik a konzekvenciák?
Szóval, e tekintetben egy sor bizonytalanság van a rendszerben, a törvénytervezetben, nincsenek garanciák, nincsenek kézzelfoghatóságok. Azt szeretném látni, azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy ehhez mi a viszonya, illetve erre mi a mondandója, úgymond a magyarázata, a garanciája.
A harmadik dolgot csak azért vetem fel, mert az általános vita tekintetében szóba került ennek az egész ügynek a vonatkozásában, a nehéz sorsok tekintetében a devizahitelek kérdésköre.
(19.40)
Csak annyit mondanék ehhez illesztetten, nem eltévelyedve, hogy tudják, amikor 4 éven keresztül arról beszéltek, hogy a devizahiteleseket megmentik, arról esett szó, hogy majd hogyan és miképpen forintosítanak, akkor annak az a következménye, amit látunk, hogy 308 forinton meg 256 forinton számítják az eurót meg a svájci frankot, a valamikori 260 forintos euróval meg a 180 forintos svájci frankkal szemben.
Szóval, körülbelül ilyenek az önök megoldásai: olyanok, hogy tüzet okádnak, tüzet gyújtanak, ezt követően pedig injekciós tűvel megpróbálják ezeket vízfecskendőkön keresztül, injekciós vízfecskendőkön keresztül eloltani. Ez az, ami a baj, ez az, ami a probléma. Köszönöm, alelnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
