IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Lázár János a múlt héten nyújtotta be a tudományos kutatási, fejlesztési és innovációs terület újraszabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet viszonylag hamar, tehát egy héten belül tárgyal is az Országgyűlés, itt vagyunk.
A javaslat gyökeresen átalakítja a terület intézményfinanszírozási rendszerét. A változások azonnal, illetve a jövő év elejétől életbe is lépnek, ami rendkívül rövid felkészülési, átmeneti időt biztosít. Szerencsésebb lett volna vagy előbb tárgyalni ezt a javaslatot, vagy a hatálybalépést eltolni. Annak viszont örülünk, hogy nem egyéni képviselői indítvány útján került beterjesztésre a javaslat, így legalább egy minimális társadalmi konzultációt lefolytatott a kormány a különböző szereplőkkel, bár ettől sokat nem várhatunk, sajnos.
Az LMP egyetért abban, hogy az eddig szétaprózott szabályozást és a széttagolt intézményi környezet helyett új kereteket kell felállítani ezen a rendkívül fontos területen. Magyarország régóta adós azzal, hogy egységesen kezelje a K+F ráfordításokat. Eddig ezek a források elaprózottan, áttekinthetetlenül szerepeltek a költségvetésben, ezért a felhasználás hatékonyságának ellenőrzése, a megfelelő korrekciók végrehajtása nem volt követhető, és nem volt egységes elvek szerint megvalósítható. Ezen a helyzeten már régóta változtatni kellett volna.
Lázár János javaslata egy kézben összpontosítaná a tudományos innovációs politika irányítását, a kontrollálást és a forráselosztás mechanizmusát. Jelenleg egy átláthatatlan rendszerben sokféle szereplő között tűnik el az innovációs támogatások egy jelentős része, a forráselosztás nem hatékony, de igazából ez az egyetlen, amit biztosan állíthatunk. Sem az előző szocialista kormányok idejében, sem pedig a Fidesz-KDNP-kormányzás alatt nem volt az soha világos, hogy a tudományos kutatási, fejlesztési, innovációs területekre szánt támogatások mennyire hatékonyak és mennyire eredményesek. Természetesen voltak az eddigi rendszereknek is jól működő részei, gondoljunk csak az OTKA-támogatásokra.
Az új rendszerben létrejön a területre szánt forrásokat összegyűjtő Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap, valamint a mindent irányító és kontrolláló, a források elosztásáról, a pályázatok elbírálásáról döntő Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal.
De valójában a teljes centralizáció, a központosítás a jó megoldás? Az egyébként jól felépített és logikus törvénytervezettel az LMP-nek ez a legfőbb aggálya. Ha a miniszterelnök által kinevezett hivatalvezető dönt mindenről, akkor mi a garancia arra, hogy nem a különböző lobbiérdekek szerint alakul a nyertes pályázatok kiválasztása? Az LMP éppen ezért a szakmai kontroll erősítését javasolja. Be fogjuk nyújtani a módosító javaslatunkat - már el is készült -, amelyben kezdeményezzük, hogy ne egyszemélyi, hanem testületi döntések szülessenek a források elosztásánál. Az LMP szerint mind a támogatási célok, mind pedig a pályázatok elbírálása tekintetében szükséges megadni legalább a Magyar Tudományos Akadémiának az együttdöntési jogosítványokat, de be kell vonni lehetőleg a szakmai szervezeteket, kamarákat, szakszervezeteket is a döntések meghozatalába. Emellett a Lehet Más a Politika a teljes nyilvánosság biztosítását és a civil kontroll feltételeinek megteremtését is javasolni fogja.
A legfontosabb tehát a megfelelő garanciák, biztosítékok beépítése a törvénytervezetbe. Ha ez nem történik meg, az LMP nem fogja tudni támogatni a terület újraszabályozását, hiszen semmi sem fog változni akkor, ha a források a jövőben nem széttagolt módon, hanem üzemszerűen, kézi vezérléssel egy csatornából folynak el az eredeti céloktól eltérően, a különböző lobbiérdekek mentén.
(23.10)
Mindannyian tudjuk, hogy ezek a lobbiérdekek igenis léteznek, és sajnos komoly hatással voltak a kormány eddigi pénzelosztó tevékenységére is. A fideszes oligarchák éhsége azóta sem csillapodott, ezért kellenek a szakmai kontroll garanciái és a teljes nyilvánosság biztosítása a pályázati rendszerben.
További probléma, hogy a törvényjavaslat kapcsán egyelőre nagy a bizonytalanság, sok a kérdőjel. Számos részlet majd később, különböző kormányrendeletekben kerül meghatározásra. A törvény csupán a főbb kereteket s a főbb irányokat jelöli ki, de a parlamentnek és a nyilvánosságnak a részletszabályok megalkotására semmilyen ráhatása nem lesz, ez tehát egy komoly kockázat egy ilyen fontos terület újraszabályozásánál.
Bizonytalanságot jelent az is, hogy senki sem tudja, mi lesz az eddigi jó kezdeményezésekkel. A tudományos társadalom most írja lázasan az OTKA-pályázatokat, hisz ezeket nemrég írták ki, 6 nappal a törvény beterjesztése előtt. Most viszont Lázár János javaslata megszünteti az OTKA-pályázatok eddigi rendszerét, és a törvénytervezetből nem derül ki, hogy pontosan mi lesz az, ami ezt felváltja. Mi lesz így a kutatókkal, mi lesz a most benyújtott pályázatokkal? Ezt a kérdést lehetőleg még a törvény elfogadása előtt rendezni kell, ezért is szeretnénk felhívni erre a kormány figyelmét.
Tisztelt Ház! Az LMP régóta hangoztatja, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció a magyar gazdasági fejlődés meghatározó tényezője. A kutatás-fejlesztés és az innováció gyakorlatilag az egyetlen kitörési lehetőség Magyarország számára. A magyar gazdaság és a társadalom nemzetközi versenyképessége, a fenntartható fejlődés csak akkor biztosított, ha a magyar K+F teljesítményünk jelentősen javulni tud. Ha ez nem következik be, nem leszünk sikeres ország. Ez jelenti egyrészt a források bővítését, másrészt a meglévő egyenlőtlenségek kiegyenlítését.
Jelenleg rendkívül alacsony a terület GDP-arányos finanszírozása. A K+F ráfordítások csupán a GDP 1,2 százalékát teszik ki évente, ennek csak kisebb része költségvetési támogatás, ez igen komoly lemaradást jelent a sikeres északi vagy a nyugati uniós országokhoz képest. Sajnos ez a minimális arány nem változik jövőre sem, a 2015-ös költségvetés nem jelent érdemi előrelépést a korábbiakhoz képest. Ha valójában ez a terület a magyar gazdaság kitörésének alapja, akkor minden megtermelt 100 forintból nem 1 forint 20 fillért, hanem legalább 2-3 forintot kellene innovációra költenünk.
Az egy főre jutó K+F ráfordítás az EU-átlag negyede, ugyanakkor még ennek a kevés ráfordításnak sem ismerjük a tényleges hasznosulását, eredményességét. Itt a távol-keleti és felzárkózó országokról nem is szóltunk, ahol kifejezetten több, tehát többszöröse még a nyugat-európainak is, vagy legalábbis lényegesen magasabb a nyugat-európaiaknál. De azt tudjuk, hogy a források elosztása rendkívül egyenlőtlen. Jelenleg az innovációs források majdnem kétharmadát a fővárosban használják el, miközben az innováció a vidék számára is kitörési lehetőséget jelent. Nem lehet Magyarországot kizárólag a fővárosból megújítani.
Változtatni kell azon az egyenlőtlen elosztáson is, hogy a K+F ráfordítás inkább a nagyobb vállalatokra jellemző, a hazai kkv-k igencsak el vannak maradva ezen a téren. Nem fogják Magyarországot kizárólag a multinacionális nagyvállalatok sem megújítani. A multik jellemzően nem innoválni jönnek ebbe az országba, hanem olcsó munkaerővel összeszereltetni. Hiába beszél a kormány európai szintű innovációs politikáról, ha egyébként a többi intézkedésével olcsó és kiszolgáltatott munkaerőt biztosít a multik részére. Talán el lehetne gondolkodni éppen ezért ezen az ötleten is, hogy a stratégiai szerződésekben rögzíteni kellene az innovációs ráfordításokat a cégek részéről. De nem csupán a nagyvállalatoktól kellene várni az innovációs beruházásokat. A kis- és középvállalkozások nagyobb részvétele nélkül nem fog sikerülni Magyarország megújítása és kitörése, nemzetközi versenyképességének javítása. A kkv-k innovációs tevékenységét ezért kiemelten kell támogatni, ösztönözni.
Az elmúlt időszakban számos ország lépett előre annak érdekében, hogy a kkv-k kutatás-fejlesztési tevékenységét támogassa. Az elmúlt évtizedekben Belgium, Írország és Norvégia új adóösztönzési rendszereket hozott létre, és ezzel a K+F vonatkozásában ilyen módszert alkalmazó OECD-országok száma 18-ra nőtt. Magyarországon is ki kéne építeni egy ilyen rendszert, persze ez részben túlmutat az előttünk lévő törvényjavaslat keretein, de a megfelelő gazdaságösztönző adó- és egyéb elemek nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni.
Tisztelt Ház! A jól kezelt K+F a tudásalapú társadalom szempontjából kiemelkedően fontos. A nemzetközi globalizációs versenyben csak ennek eredményeként tudunk jobb pozíciót elérni. Csak a jól kitalált innovációs politika következtében és annak eredményeként tudjuk újrapozícionálni magunkat, ami alapvető feltétele a magasabb jövedelemnek, jobb életszínvonalnak.
Hangsúlyozni kell, hogy ez az egész téma, amelyről most vitatkozunk, elválaszthatatlan a közoktatás és a felsőoktatás rendszerétől. Kikből lesznek az innovatív szakemberek? Mi azt gondoljuk, hogy a magyar fiatalokban megvan az a tehetség és kezdeményezőkészség, amely sikeressé teheti ezt az országot, ugyanakkor sokszor elkeserít minket a közoktatási rendszer átalakítása, amely uniformizálni és egységesíteni szeretne minket. Ez a túlzott központosítás vagy a múltba révedő tananyag bevezetése, a frontális oktatás előretörése pontosan a kezdeményezőkészséget és az innovatív hajlamot fogja megfojtani. Beszélhetnénk még a tankötelezettségi korhatár csökkentéséről, a szakképzési idő 4 évről 3 évre csökkentéséről és a gimnáziumi férőhelyek megfelezésének tervéről, a felsőoktatás kapuinak bezárásáról is. Ha valódi európai szintű innovációs politikát szeretnénk, akkor meg kell teremteni ennek a tudásalapját is, ehhez megfelelő készségekre, képességekre, kompetenciákra van szükség, olyan oktatási rendszerre, amely ezeket biztosítani tudja az iskolarendszer minden szintjén. Ez a tudásalapú társadalom kiinduló alapja, ebből következik majd a sikeres kutatás-fejlesztés és innováció.
Tisztelt Ház! A fenti példák is mutatják, hogy valóban szükség van komolyabb és határozottabb állami beavatkozásra. Nemcsak az K+F és innovációs politikának kell új irányt szabni, hanem ennek az egész tevékenységnek meg kell teremteni a szélesebb feltételrendszerét is. Ennek eleme a gazdaságpolitikai ösztönzés, az adórendszer innovációbaráttá tétele, valamint a tudásalapú társadalmat szolgáló oktatási rendszer felépítése.
A konkrét törvényjavaslatnál maradva, még egyszer összefoglalva: a szétaprózott, széttagolt jogszabályi környezet és az intézményrendszer egységesítését jó iránynak gondoljuk, de komoly veszélyeket és kockázatokat is tartogat az új szabályozási javaslat jelen formájában. Ha nem lesznek beépítve a megfelelő garanciák és szakmai biztosítékok, akkor félő, hogy a különböző lobbiérdekek fogják meghatározni a pénzek elosztását, ezzel kockára téve a magyar gazdaság és társadalom versenyképességének növelését, a kitörési lehetőségek megragadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Sallai R. Benedek és Kiss László tapsol.)
