L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 189 évvel ezelőtt, november 3-án Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság alapításának céljára. Ezt a napot, november 3-át az Országgyűlés a 2003. évi - ki kell számolnom - XCIII. törvénnyel a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította. Lehet-e méltóbban elköteleződni a nagy elődök nemes gesztusa mellett a magyar tudomány ünnepén, mint a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat megalkotásával?
Tisztelt Képviselőtársaim! Régóta várat magára ez a törvény, amely a kormányzati tudománypolitikai törekvéseket egységes intézményi és finanszírozási eszközrendszerben láttatja, pedig régóta tudjuk, hogy a magyar tudomány erőforrás, a fejlesztő elme kitörési pont, a versenyképes innováció befektetés. A rendszerváltást követő években a magyar kutatás, fejlesztés és innováció igazgatása az állam és a még kialakulatlan piac közé szorult, és ez a helyzet szükségképpen rosszat tett a tudománypolitikának és a kutatásfinanszírozásnak egyaránt. A tudománypolitika és a kutatásirányítás stratégiai tervezésének, koordinációjának és végrehajtásának szervezeti rendszerét 1990 óta folyamatos átszervezések jellemzik. Részben megteremtődtek, részben újraéledtek ugyan a kutatás, fejlesztés és innováció pénzügyi forrásai és intézményrendszerei, továbbá azok a finanszírozási mechanizmusok, amelyek biztosították a pénzügyi források kutatókhoz való eljuttatását is, de nem alakult ki stabil rendszer.
Az akadémiai és az egyetemi kutatói szféra és a piaci szereplők egyre ígéretesebb együttműködésbe kezdtek. Ennek a folyamatnak az egyik látványos eleme, hogy a felsőoktatási intézményeknél megjelentek az innovatív vállalkozások, míg a másik oldalon a piaci szereplőknél egyre jobban előtérbe került a kutatási-fejlesztési aktivitás. Amellett, hogy egyes ágazati szinten meghatározó vállalatok aktív kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet folytatnak, az utóbbi 10-15 évben egyre fontosabbá vált a mikro-, kis- és középvállalkozások számára is a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenység. Ezen előzmények, tendenciák, valamint a rendelkezésre álló források elaprózódásának a ténye vezetett ahhoz a kormányzati felismeréshez, miszerint a jövőben szükséges, hogy a kormányzati tudománypolitika, illetve az ehhez kapcsolódó forráselosztás egy kellő súllyal rendelkező, a releváns kutatóintézeti, felsőoktatási és piaci szereplőkkel szorosan együttműködő intézmény által történjék meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye a kormány feladatává teszi a tudománypolitika, a tudományos kutatás, fejlesztés és innováció állami feladatainak meghatározását és az ezek megvalósításához szükséges feltételek biztosítását. A rendszerváltoztatást, pontosabban a kommunista diktatúra összeomlását követően Magyarországon mindeddig nem jött létre egy olyan tudományirányítási rendszer, amely meghatározta volna a kutatás, fejlesztés és innováció hazai prioritásait, majd finanszírozta, végrehajtotta és ellenőrizte volna ezek megvalósulását. Az utóbbi években a kutatás, a fejlesztés és az innováció központi igazgatása és a finanszírozása igen felaprózódott, ami még inkább nehezítette a logikusan középtávú stratégiák mentén felépített és koordinált fejlesztéseket. Ennek a folyamatnak az lett a vége, hogy napjainkban a magyar kutatásnak, fejlesztésnek és innovációnak nincs egységes, mind bel-, mind külföldön megjeleníthető kormányzati intézménye. Ezzel szemben a jelenlegi magyar kormány többször megfogalmazta, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció hazánk, azon belül a magyar gazdaság számára kitörési lehetőségeket jelentenek, és ez országunk versenyképességének, jövőjének a záloga.
Az eddig felvázolt folyamatok mellett, tisztelt képviselőtársaim, több hazai, kutatás-fejlesztéssel és innovációval foglalkozó kutatás is megállapította, hogy bár az Európai Unió támogatáspolitikája elsősorban a kis- és közepes vállalkozások támogatására és regionális fejlesztésére irányulnak, mégis úgy tűnik, hogy a szakpolitika által ösztönzött innovációs együttműködések a gyakorlatban alacsony hatékonyságúak. A kisvállalkozások innovációs aktivitására vonatkozó kutatások legfontosabb tanulsága, hogy a hazai innovációs rendszer csak mérsékelten éri el a kis- és középvállalatokat, és akkor még finoman fogalmaztunk. Az innovációra újonnan vállalkozó kkv-kat alig támogatja, inkább a már innovatív vállalkozásokat ösztönzi, de azokat is csak gyenge mértékben. A kis- és középvállalkozói szféra innovációs tevékenységét, tartós növekedését a finanszírozási források hiánya mellett a magyarországi pályázati rendszer bürokratikus működése is nagymértékben nehezítette. Lévén, hogy a most indult uniós fejlesztési időszak hazai forrásainak több mint fele a kkv-szektort, ennek egy jó része pedig a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet célozza meg, így ezen mindenképpen változtatni szükséges ahhoz, hogy az ország élni tudjon ezzel az egyedülálló lehetőséggel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kutatás, fejlesztés és innováció legfontosabb tényezői a jól képzett kutatók, a hatékonyan működő felsőoktatási, akadémiai ágazati és ipari kutatóhelyek, a kutatási programokat finanszírozó versenypályázati rendszer és a szektor stabil kormányzati igazgatása.
(21.50)
A törvényjavaslat az állami igazgatás, a nemzetközi kapcsolatrendszer és a programfinanszírozás megújításán keresztül a magyarországi kutatási, fejlesztési és innovációs műhelyek hatékony finanszírozását kívánja megvalósítani. Oda kívánja juttatni a forrásokat, ahol azok legjobban hasznosulnak és a tudomány és a magyar gazdaság számára a legtöbb hasznot eredményezik. A legkiválóbb magyar kutatási, fejlesztési és innovációs műhelyeket kívánja megerősíteni és vonzóvá tenni, valamint stabil tudományos fejlesztési hátteret biztosítani a nemzeti gazdaság innováció révén történő növekedéséhez.
Az igazgatás, a nemzetközi kapcsolatrendszer és a programfinanszírozás hatással lesznek a tudományos intézmények, a fejlesztési és innovációs műhelyek munkájára, sőt a szakemberek képzésére is. Mindezt nem intézményi átszervezésekkel, hanem szerves fejlesztéssel, a források legjobb és leghatékonyabb kutatási, fejlesztési és innovációs műhelyekhez történő eljuttatásával oldjuk meg, kedvező környezetet teremtve ezáltal a kis- és középes vállalatok fejlesztéseihez és a nagyvállalati kutatóközpontok magyarországi működéséhez.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Látható, hogy az előttünk álló évtizedekben a kutatás, a fejlesztés és az innováció a gazdaság fejlődésének meghatározó tényezője lesz. A kutatási, fejlesztési és innovációs források hatékony felhasználása érdekében törvényi szinten, egységesen szükséges szabályozni a tudományos kutatás Alaptörvényben rögzített autonómiáját éppúgy, mint a magyar gazdaság és társadalom versenyképességét és jövedelemtermelő képességét biztosító innovációt, hogy hatékonyan járuljanak hozzá a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez.
A világon mára mindenütt egyértelművé vált, hogy a gazdaság versenyképességének záloga a tudásalapú társadalom, a tudásalapú gazdaság. Akik ezt felismerik és versenyhelyzetben élni tudnak vele, azok fejlődnek, akik nem, azok lemaradnak. A világszínvonalú felfedező kutatás, a célirányos fejlesztés és a hasznosuló innováció a versenyképes gazdaság nélkülözhetetlen tényezői. Ennek feltételei a kiválóságra koncentráló személyzeti politika, a hatékony intézményrendszer, de legfőképpen a kiszámítható, átlátható, fókuszált versenyfinanszírozás.
A jelenlegi töredezett intézményi és finanszírozási rendszer egyik legfontosabb problémája, mint arra már korábban is utaltam, a koordinálatlanság, az intézményszéttagoltságból és stratégiai irányítás hiányából eredő bürokratikus és nem egységes forrásfelhasználás, az ebből fakadó pazarlás és hiány egyidejű jelenléte.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan tudnánk hatékonyabban a rendelkezésre álló pénzügyi forrást a megfelelő helyre eljuttatni? Természetesen mindezt úgy, hogy ez minél hatékonyabban, minél gyorsabban, minél átláthatóbban és minél kiszámíthatóbban történjék. Égető szükség van egy hatékony intézményrendszerben, egységes szemléletben kezelt forráselosztásra, amelynek eljárásrendje garantálja, hogy a tudományos intézményrendszer és a piac szereplői közel azonos feltételek és szabályok mentén használhassák fel a rendelkezésre álló forrásokat, függetlenül attól, hogy azok hazaiak, uniósak, avagy nemzetközi egyezményből származnak.
Erre egyetlen lehetőség egy olyan, a nemzetközi gyakorlatban finanszírozó intézménynek nevezett hivatal létrehozása, ahol koordináltan történik a szakmapolitikai tervező munka és ezen tevékenység nyomán az alapkutatásra, a fejlesztésre és az innovációra rendelkezésre álló források célba juttatása. Ez azonban maga után vonja a területen meglévő eddigi alapelvek megváltoztatását is. A továbbiakban a kutatási, fejlesztési és innovációs intézményrendszer és finanszírozás megújításának legfontosabb alapelve kell legyen az, hogy a felfedező kutatásokban az eredményesség legfontosabb mércéje a tudományos kiválóság, azaz az emberiség tudásához való lényeges és elismert hozzájárulás. A fejlesztésekben az eredményesség mércéje az előre kitűzött, technológiailag, gazdaságilag vagy társadalmilag releváns cél tényleges megvalósulása. Az innovációban pedig az eredményesség mércéje a kutatási vagy fejlesztési eredmény felhasználása révén keletkező gazdasági vagy társadalmi termék, technológia, haszon.
A kutatás, a fejlesztés és az innováció eredményességét másképpen mérik ugyan, de ez a három terület többszörösen és nem lineárisan összefügg egymással. Éppen ez a bonyolult összefüggés teszi szükségessé az egységes irányítást. A törvényjavaslat a közfinanszírozású támogatások intézményrendszerét a jelenlegi gyakorlatnál koordináltabbá, átláthatóbbá és hatékonyabbá kívánja tenni a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásával, a jelenlegi Kutatási és Technológiai Innovációs Alap átalakításával és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal irányítása alá helyezésével, továbbá egységes versenyfinanszírozás megvalósításával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos tisztáznunk itt, a Házban, hogy mi az újdonság ebben a törvényben, mennyiben más és mennyiben jelent többet, mint az eddig hatályos törvények. Jelen törvényjavaslat megalkotásakor a következőket tartotta a kormány szem előtt. A magyar kutatás-fejlesztés és innováció legnagyobb problémája a párhuzamos finanszírozás - erre már többször utaltam -, aminek oka leginkább a pályázati finanszírozás koordinálatlansága. Másrészt a finanszírozási programok következményei rendkívül heterogének, ezért nem valósulhatnak meg átlátható, egységes szemléletű pályáztatási, bíráltatási, döntéshozatali és finanszírozási mechanizmusok.
Harmadrészt ugyancsak jelentős probléma, hogy a hazai kutatásfinanszírozás eddig nem jelölt meg olyan prioritást, amely kitörési lehetőséget biztosított volna a hazai kutatóhelyeknek, és nem vette figyelembe a nemzetgazdasági és európai uniós fő tudománypolitikai célkitűzéseket sem.
Negyedrészt a jelenlegi pályázati rendszerben a kockázati jellegű befektetési lehetőség minimális; hiába van egy jó ötlet, ha az kockázatosnak bizonyul, akkor nem kapott támogatást. Így nagyon jó ötletek, termékek haltak már el az innovációs folyamat kezdetén.
Ötödször, a mikro-, kis- és középvállalkozások számára az általuk létrehozott szellemi termékeik szabadalmi folyamatai bizonytalanok és nehezen kezelhetők.
Hatodszor, a kormány által lefektetett rövid, közép- és hosszú távú stratégiai célokkal nem minden esetben volt teljes összhangban a hazai kutatásfinanszírozás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi stratégiai jelentőségű problémákat a jelenlegi törvényjavaslat orvosolja, egy olyan hivatal intézményi keretében, amely egy jól átgondolt tudományos finanszí-rozás-politikát követve megteremti és gyarapítja a tudományos kutatás, a fejlesztés és az innováció nemzetgazdasághoz való hozzáadott értékét. Hangsúlyozandó, hogy a fejlesztés és az innováció területén az állam ugyan nem veheti át a vállalkozások alapvető szerepét, ugyanakkor a mindenkori kormányoknak fontos feladatuk, hogy olyan keretfeltételeket alakítsanak ki, amelyek a vállalatokat a kutatásra, fejlesztésre és innovációra ösztönzik.
Tisztelettel kérem éppen ezért képviselőtársaimat, hogy támogassák a tudományos kutatáspolitika hazai megújulását azzal, hogy elfogadják az önök előtt fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
