DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömhírt kell közölnöm az MSZP-s frakcióval. Ugyanis szólhatnak és hívhatják nyugodtan az MSZP Retkes Attilájaként nyilvántartott Tóbiás elnök urat, mert mégis megalakulóban van a DK-MSZP-együttműködés, hiszen az önök és a saját mundér becsületét is védte a hátsó sorokból Varju László képviselő úr a beszólásával, amikor Staudt Gábor felvetését méltatta. De Korózs képviselőtársam sem jutott sokkal többre, mint hogy a bíróságot, a rendőrséget és a Jobbikot, tehát a rendpárti erőket, intézményeket próbálta a földbe gyalulni. Egyébként öngól volt annyiban, hogy amiket elmondott a rendőrség kapcsán hiányosságokat, azok pont - Staudt Gábor képviselő úr vázolta ezt - el nem évülő cselekmények folytán bármikor felderíthetőek lettek volna.
De térjünk a témára, illetve ahhoz ragaszkodjunk, hiszen így Bárándy képviselőtársam ki fog jönni a sodrából, ami engem cseppet sem zavar, de most legalább tud majd (Dr. Bárándy Gergely: Miattad? Viccelsz! Na, ne hülyéskedj!) kicsit figyelni is. Ami eddig volt, az áldozatvédelemről szólt és az áldozatvédelem mezsgyéjén mozgott, azonban mindenképpen szükség van a modern büntetőpolitika másik vívmányára, a társadalomvédelemre is hangsúlyt helyezni. Mindazok, amik itt elhangzottak, helyénvalóak voltak. Úgy gondolom, egy irányba gondolkodott ebben a tisztelt Országgyűlés. Viszont egy olyan társadalomvédelmi hiányosságra és egy továbbgondolkodásra szeretnék rátérni, ami szintén fontos lehet. Nyugodtan beszélhetünk erről is tabuk nélkül. Ez pedig nem más, mint az ilyen elkövetők nyomon követése, illetve a nyilvántartása lehet.
Ugyanis el kell gondolkodni azon a gyakorlaton, ami egyébként Nyugat-Európában, de a tengerentúlon is elterjedt. Szó volt róla, Selmeczi képviselőtársunk elmondta, németországi példákat hozott arra, hogy az elévülést miként lehet megoldani. Pontosan németországi példák vannak arra, hogy bizonyos szövetségi tartományokban már működik a szexuális bűncselekményeket elkövetők nyilvántartása, amely egy hozzáférhető és követhető nyilvántartást jelent, csakúgy, mint az Egyesült Államokban. Ez egy XX. századi büntetőpolitikai elvárás a társadalomvédelem érdekében, és egyébként az áldozatvédelmet is szolgálja.
Hogy ezt milyen eszközökkel lehet megvalósítani? Mielőtt a liberális jogvédők nekünk rontanánk, hogy mindenkinek az adatát nyilvánosságra akarjuk hozni, és hogy szerencsétlen bűnözők adatai hozzáférhetők lennének, elmondom, hogy bizony ennek van olyan megoldási módja is, ami teljesen kulturált és európai. Ez pedig az, hogy a bíró kezébe tesszük a döntést, ő maga döntheti el, hogy bizonyos ügyekben ehhez mintegy extra intézkedésként folyamodik, tehát ahhoz, hogy személyi adatok, mint a lakcím, illetve a későbbi lakcímváltozás, bekerüljenek egy központi rendszerbe. Ez a bíró kezében lenne, nem automatikusan járna, ezzel is esetleg ki lehetne szűrni azokat az eseteket, amelyek kapcsán egyébként Staudt képviselőtársunk mondta, hogy ritkán téved ezekben az ügyekben a jog. De ha mégis tévedés van, mégis jól ki lehet zárni ezeket az ügyeket.
A másik, amire kevésbé figyeltünk, hogy egy nemzetközi kötelezettségvállalásunk írja elő pontosan azt, amiről beszélek, hogy egy adatbázist vezessünk. Ugyanis 2007-ben Lanzarote településen kötött egyezmény alapján, ez a Kanári-szigeteken van, létrejött egy olyan együttműködés, amely a kifejezetten a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények vonatkozásában kiemeli és aláhúzza ennek fontosságát, egy ilyen nyilvántartás létrehozását szorgalmazza. Ez alapján indult el egyébként 2010-ben az az Európa tanácsi program is, az „ötből egy” nevezetű kampány, amely szintén ezt a célt szolgálja és ezt támasztja alá. Tehát ezekkel a nemzetközi eszközökkel, európai, Európa tanácsi eszközökkel élnünk kell, és tovább kell gondolni ezt a javaslatot. Így lehet lényegében abba a kontextusba helyezni, amiről már többször szó volt, a jelzőrendszerekkel, a büntetéssel együtt és az utána való visszacsatolással, tehát a társadalomvédelmi visszacsatolással együtt lehet egy teljes, holisztikus képet kapni erről. Így hát valóban vannak hiányosságai ennek a javaslatnak. Ezzel érdemes lenne mindenképpen kiegészíteni, illetve ezen mindenképpen érdemes további vitát folytatni.
Ami pedig Bárándy képviselő úr felvetése volt, az már csak egy technikai kérdés, az elévülés vonatkozásában úgy kerülnénk meg, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel sújtanánk. Talán ez azért lehetne elhibázott - de erről is lehet érdemi vitát folytatni -, mert úgy gondolom, hogy ezeknél a cselekményeknél pontosan az el nem évülés kimondása, a büntetés el nem maradása jelentené a következetességet. Tehát az igazi fenyegetettség lenne, míg a másik, az életfogytig tartó szabadságvesztés ebben az esetben inkább a tartama és a súly szerinti mérése lehetne. (Dr. Bárándy Gergely közbeszól.) Azért mondom, hogy erre még nyitottak vagyunk vitában, ez egy jogtechnikai kérdés volt. Úgy gondoljuk, hogy ettől függetlenül a jelenlegi vagy a mostani szabályozás így helyesebb lenne, de ennél is van egyébként jobb mód.
Összegzésül azt lehet elmondani, hogy ezekkel az eszközökkel meg kell tanulni dolgozni. A kormánynak is meg kell hallania és saját magának is meg kell tudnia gondolni azt, hogy ezt az egészet abba a rendszerbe helyezze, amit egyébként baloldali, jobboldali, bármilyen politikusok elmondtak. Tehát egy sokkal komplexebb javaslatot kellett volna kapnunk, ami nemcsak egy Btk.-módosítást, hanem sokkal több törvény módosítását is érintette volna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
