SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független): Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársak! Üdvözlettel fogadtuk ezt a benyújtott képviselői javaslatot, mert nagyon világosan és egyértelműen elítéli a gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszakot, és a javaslat egy nagyon határozott útmutatást tesz annak érdekében, hogy az elévülés kitolásával ezek a sérelmek ne maradjanak észrevétlenül.
Nagyjából az elmúlt húsz évben kerültek az erőszakos cselekmények a világ figyelmébe, és nagyjából tíz éve világszerte olyan jelentős felmérések és kutatások vannak már, amelyek Magyarországra is érvényesek, és amiből nagyon jól tudjuk, hogy a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elsődleges tere a család, és azok az elkövetők, akik őket bántalmazzák, többnyire azok a felnőttek, akik velük együtt élnek vagy a közelükben, vagy a közeli baráti viszonyrendszerben.
Nagyon durva dolgok azok, amikről tudunk. Ezt mindannyian, önök is elismerték. Az elkövetők 90 százaléka többnyire heteroszexuális férfi, és a legnagyobb kitettségben a 4 és 11 év közötti kislányok vannak. De még azt is mondhatjuk, hogy a felmérések szerint a szexuális bűncselekmények áldozatainak 10 százaléka 5 évnél fiatalabb kislány.
A törvényjavaslat benyújtása tehát mindenképpen nagyon indokoltnak tűnik, annak ellenére, hogy mint már nagyon sokszor az erőszakos cselekmények vonatkozásában, ezt is egy konkrét médiaesemény ihlette. Nem feltétlenül probléma ez, természetesen nagyon is fontos, hogy a médiában napvilágra kerülő esetek kapcsán az emberek széles köre értse meg, hogy mi az, amiről szó van, és világossá lehessen tenni azokat az álláspontokat, amelyeket a politikusok képviselnek. Mindazonáltal én is azt gondolom, amit többen kifejeztek már, hogy pontszerűen hozzányúlni ilyen ügyekhez, az nem mindig feltétlenül célszerű. Azok az adatok, amelyeket ismerünk az erőszakos cselekedetekről, nem feltétlenül országspecifikusak, a nőkre és a gyerekekre nagyon sokszor egymással párhuzamosan érvényesek.
Magyarországon a helyzet az európai országokénál jellemzően mégis rosszabb, azért, mert az a komplex rendszer, amelyről itt többen beszéltek már, amely a gyermekek előzetes védelmét, a prevenciót a büntetéssel szemben preferálná, az Magyarországon nem működik elég jól. Ezért egy olyan törvényjavaslat, amely a szankcióknál indít, óhatatlanul nem lehet tökéletes.
Egy 2009-ben lefolytatott, 33 európai országban végzett vizsgálat szerint kiderül egyértelműen, hogy Magyarországon fordulnak a nők és a gyermekek, tehát a szexuális erőszak sértettjei legritkábban a bíróságokhoz, mert jellemző módon nem bíznak a hatóságokban. (Az MSZP képviselői felé fordulva:) Lehet egy kicsit halkabban, urak? Köszönöm szépen. Bocsánat, de engem is zavart. (Dr. Bárándy Gergely: Bocsánat, a témáról beszéltünk megint.) Az szuper!
Az előttünk fekvő képviselői törvényjavaslatot természetesen támogatom. Az, hogy a büntethetőség elévülésének korlátját kitolja, szerintem jobb megoldás annál, mint ami itt már a vitában felbukkant, nevezetesen, ami a büntetési tételek hosszabbítására vonatkozik. Bizonyos értelemben, ahogy önök is mondták, ez egy életszerű javaslat, hiszen valóban, a gyermekáldozatok a lehető legritkábban fordulnak segítségért maguktól.
Mindazonáltal azt gondolom, hogy az előterjesztők nagyvonalúbb, eredetibb javaslattal is előállhattak volna, nevezetesen arról van szó, hogy 2011-ben az Európa Tanács elfogadta a nőket sújtó és a családban elkövetett erőszak elleni küzdelemről szóló úgynevezett isztambuli egyezményt. Ezt az isztambuli egyezményt Magyarország is aláírta, méghozzá nem olyan régen, 2014. március 14-én. Ezt a javaslatot azonban még a parlament nem ratifikálta, tehát Magyarországon ennek a nagyon fontos jogszabálynak az érvényesítésére nincsen mód.
Az isztambuli egyezmény egy olyan nemzetközi jogi eszköz, ami hihetetlen kiterjedten kezeli az erőszak kérdését, a családon belüli erőszakot, a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszakot, mindazt a legsúlyosabb erőszakos cselekedetek egyértelmű példájaként tekinti. Kifejezett célja az erőszak megelőzése, az áldozatvédelem, az elkövetők felelősségre vonása, az erőszakot elszenvedő gyermekek és a nők utógondozása és támogatása. Az egyezmény a zéró tolerancia elvét képviseli, amely nagyon egyértelműen fogalmaz a szexuális erőszakot érintően.
Ha a parlament ratifikálta volna az isztambuli egyezményt - amire kíváncsi is vagyok, hogy miért nem került még sor, talán államtitkár úr tud nekem majd válaszolni -, egy komplex és teljes körű szabályozást valósíthatott volna meg, így erre a jelenlegi képviselői indítványra nem feltétlenül lett volna szükség.
Mindazonáltal ezt a jelenlegi javaslatot támogatom, ugyanakkor azt gondolom, hogy egy sokkal kiterjedtebb és kidolgozottabb isztambuli egyezmény elfogadásával nem csupán a jövő nőinek, hanem a jelen gyermekeinek az érdekeit is érdemben tudnánk védeni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a Jobbik soraiból.)
