KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy a köztársasági elnök úr beszédének első mondataira utaljak. Azt mondta, átnézte valamennyi párt választási programját és összehasonlította azok környezetvédelemmel, klímapolitikával kapcsolatos érveit. Arra kérem mély tisztelettel a köztársasági elnök urat, úgy is mint a Fidesz egykori frakcióvezetőjét, hogy ezt a programot, mármint a Fidesz választási programját így, három választási kampány után, amennyiben ismeri, nekünk is legyen szíves eljuttatni, hisz mind ez idáig mi ilyennel nem találkoztunk. (Szórványos taps az LMP padsoraiból.)
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Az ön által elmondottak fontosságához nem férhet kétség. Le kell szögeznem már a mondandóm elején, hogy tisztelet illeti önt a téma nemzetközi színtéren történő képviseletéért. Az éghajlatváltozásnak nevezett jelenség és az azt kísérő globális folyamatok napjaink és a jövő emberiségének legfontosabb problémái. Ne ámítsuk hát magunkat, és ne folytassunk hitvitákat most arról, hogy ki vagy mi az okozója ezen drasztikus változásoknak! Ennek az ideje ugyanis nem most van itt. A legfontosabb kérdés számunkra, magyar országgyűlési képviselők számára, hogy mit kell tennünk a hazánkat érő hatások enyhítése, avagy kiküszöbölése érdekében.
Azonban mielőtt rátérnék erre, tisztelt képviselőtársaim, ne legyünk restek és ne dugjuk homokba fejünket, nézzünk szembe a múlttal, vagyis a múltnak az elmúlt 25 évvel fémjelzett úgynevezett demokratikus részével. Valljuk meg, köztársasági elnök úr a New York-i ENSZ-klímacsúcson elmondott beszédében indokolatlanul rózsaszínűre, vagy ha úgy jobban tetszik, narancsszínűre festette az elmúlt évtizedeket. Mert mit is mondott Áder János New Yorkban? Magyarország Kiotóban azt vállalta, hogy 6 százalékkal fogja csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. Ehhez képest az elmúlt 25 esztendőben 40 százalékos csökkentést értünk el, mindezt úgy, hogy az elmúlt 25 évben Magyarország gazdasága, GDP-je nőtt, és úgy, hogy Magyarország sem tudta függetleníteni magát a különböző válságoktól. A fenti mondat akár a viccbeli jereváni rádióban is elhangozhatott volna, hisz a hír igaz, sőt a hír egyes elemei is igazak, azonban így egymás mellé rakva alkalmasak arra, hogy a hallgatóságot félrevezessék.
Itt ragadnám meg az alkalmat, és megkérdezném az elmúlt 25 év kormánypártjai közül jelen lévő Fidesz és MSZP képviselőit, mit tudnak felmutatni negyed évszázad után. Mert önmagában az, hogy a szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt 25 évben 40 százalékkal csökkent, egy szép szám, de semmit nem jelent. Az már sokkal árulkodóbb, hogy önök alig negyed évszázad alatt lerombolták és kiárusították a teljes magyar ipart és mezőgazdaságot. Nemzeti vagyonunkat piacra dobták, elkótyavetyélték, miközben szimpla gyarmatot, összeszerelő országot csináltak hazánkból. Így könnyű eredményt felmutatni: ha nincs ipar, nincs szén-dioxid-kibocsátás. Teljesen logikus! Csak hogy közben mi történik a háttérben, azt is érdemes megnézni. Önök semmit nem tettek azért, hogy hazánk a klímaváltozás hatásaira felkészülve megfelelő vízkészleteket tartalékoljon a vízhiányos időszakokra. Avagy hogy az árvízkérdést hogyan kezeljük, mert ugye a gátakat nem lehet a végtelenségig magasítani. Önök azért sem tettek semmit, hogy termőföldjeink, melyek a jövő magyarságának élelmezése szempontjából kulcsfontosságúak, magyar kézben maradjanak. (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) Önök padlóra tették a hazai környezetvédelmet, tisztelt képviselőtársaim, ma már nincs önálló kormányzati képviselete ennek a területnek és így a klímavédelemnek sem.
A szén-dioxid-kvótakereskedelem pedig olyan, pusztán gazdasági szempontokat követő művelet (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Szégyen!), amelyet az Európai Unió tett azzá, amelyet egyébként európai szinten is maximum néhány tucatnyian látnak át a maga teljes egészében, hiszen olyan bonyolult szabályozással rendelkezik. Nyilván ez sem véletlen.
Az elnök úr a GDP emelkedésével példálózik, holott százszor bebizonyosodott már, hogy a környezeti állapotunk változása és a társadalom szociális helyzete szempontjából a GDP egy teljesen érzéketlen mutatószám. A GDP a profit, amelyet a multinacionális vállalkozás az éhbérért foglalkoztatott munkavállalón megkeres, és azonmód kivisz az országból. De mit mond a GDP a természeti katasztrófákról, több millió szegénységben élő emberről, a magyar társadalom egészségi és mentális állapotáról? Ugye, hogy semmit!
(14.00)
Elnök úr egy tévéinterjúban arról beszél, hogy az éghajlatváltozás és a túlnépesedés folyományaként fellépő ivóvízhiány óriási népvándorlást indít el a vízben gazdagabb területek felé - mint amilyen a Kárpát-medence is, teszem hozzá. Ennek kapcsán beszél közbiztonsági, szociális, egészségügyi és honvédelmi krízisről is. Kérdem én, hogy ezek közül melyekre vagyunk jelen pillanatban felkészülve. Honvédelmünk maximum egy Monaco nagyságrendű állam hadseregével lenne partiban, de felszereltségét tekintve, gyanítom, azzal sem. (Dr. Hende Csaba ingatja a fejét.) Egy migrációs hullámot milyen eszközökkel tudnánk kordában tartani? Egészségügyi, szociális intézményrendszerünk alkalmas-e a krízishelyzet kezelésére? A válasz már a jelenlegi menekültproblémák alapján megadható: nem alkalmas.
Azt javaslom tehát, hogy a múlt és a jelen fényezése helyett a jövő jobbá tételével legyünk elfoglalva. Ebben, minden ilyen erőfeszítésben a Jobbik Magyarországért Mozgalom partnere lesz a kormánynak, és hogy köztársasági elnök úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szavaival fejezzem be beszédemet: a múlt, a felelőtlenség évtizedei után végre a felelősség évtizedeinek kell következnie.
Ebben maximálisan egyetértünk, és ebben maximálisan partnerei leszünk minden politikai erőnek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
