DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy újabb salátatörvény van előttünk. Nem szeretjük a salátatörvényeket, és nem azért, mert finnyásak vagyunk, hanem azért, mert annyi területet próbálnak összefogni, és olyan, egymással összefüggésben nem lévő területet próbálnak szabályozni, amit szakmailag is nehéz lekövetni, akár az adott minisztériumnak, akár itt a parlamenti vitában jelen lévő miniszternek vagy államtitkárnak. És olyan dolgokat lehet elrejteni benne, amikről esetleg nem esik szó az országgyűlési vitában, mert mondjuk, nem szúrta ki senki, vagy esetleg nem tartotta valamelyik frakció fontosnak megemlíteni, de attól még benne marad, és komoly károkat okozhat. Tehát ez az, amit ebben a salátatörvényben is jó néhányat láthatunk.
Én sorba mennék, és kiemelnék egy-két főbb problémás pontot, amelyeket úgy gondoljuk, hogy nem így, nem ebben a formában kellett volna elfogadni, vagy adott esetben egyáltalán nem kellett volna elfogadni vagy ide behozni a Ház elé.
Először is az Export-Import Bankról szóló szabályozást szeretném megemlíteni. Teljesen egyértelmű az, ha egy fontos gazdasági funkcióról beszélünk, akkor a fennálló összeférhetetlenségi szabályok nem véletlenül jöttek létre. Már egyébként az általános indokolásban is szót ejt erről a jogszabályalkotó, pontosabban arról, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagja, illetve a vezérigazgató esetében a párttisztségviseléssel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok enyhítésre kerülnek. Sajnos, ha ilyet olvasunk, akkor mindig felmerül, hogy ezt éppen kire szabja a Fidesz-KDNP-többség. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a lex kicsoda lesz. Utána mindig kiderül, hogy itt a nagy tiltakozások és ellenvélemények kifejezése után, mármint kormányzati oldalról, bizony-bizony megjelenik egy olyan ember, megjelennek olyan emberek, akik párttisztséget töltenek be, és utána egy fontos állami tisztségbe behelyezhetőek voltak. Erre számtalan példát lehetett az elmúlt négy évből is hozni. Ez a folyamat, úgy tűnik, folytatódik.
De ha ez nem lenne elég, akkor még a végzettségi kritériumok esetében is fellazítják a szabályokat. Úgy fogalmaznak az indokolásban, hogy nem indokolt, hogy ilyen szigorú végzettségi szabályokat állapítsanak meg. Nem véletlen, úgy gondolom, hogy ez eddig benne volt a törvényben. Ha ez nem lenne elég, tehát a szabályok enyhítése általánosságban nem lenne elég, még beiktatnak egy olyan pluszengedményt, hogy a miniszter ettől is eltérhet, és nemcsak hogy szakirányú vezetői gyakorlat esetén alkalmazandó 12 hónap nem kell, hanem elég 18 hónap egyéb vezetői gyakorlat. Úgy gondolom, hogy mondjuk, egy vezérigazgató esetében, egy ilyen fontos pozíciónál azért a miniszter számára sem szabadna megadni az eltérés lehetőségét. Ezért vannak a jogszabályok, hogy azokat mindenki betartsa, és ez a miniszterre is ugyanúgy érvényes legyen. Nem jó ez az irány. Természetesen ezt meg lehet próbálni megmagyarázni, de sikerrel kevésbé.
Aztán a közbeszerzésekről szóló szabályozások esetében kicsit bizonytalan voltam, amikor olvastam, hogy ez milyen irányba fogja módosítani a médiapiacot és az állami pénzek kiosztását. Azt, hogy a kormányzati kommunikációs feladatok ellátása központosított eljárás keretében a jövőben működőképes lehet, illetve, hogy ilyen eljárás keretében ezeket ki lehet osztani, még most nem látjuk pontosan. Lehet, hogy erre tud a kormány jelen lévő képviselője válaszolni, hogy itt talán a „nem létező” Simicska-Orbán-háborúnak egy újabb fejezetét láthatjuk, és esetleg újabb hirdetők is belépnek a piacra, és a listára felvételre kerülnek. Vagy esetleg más okok határozzák meg ezt a szabályozást. Itt is a gyakorlat fogja megmutatni, hogy önök a boszorkánykonyhákban a háttérben mit terveztek el, de egyelőre érdeklődéssel várjuk a következő lépést.
Az államháztartási törvény módosításánál az, hogy a választás évében 15 nappal kitolják a költségvetés benyújtásának határidejét, akár még egy magyarázható indok is lehet. Mivel most október 12-én lesz az önkormányzati választás, ha ezután október végéig benyújtásra kerül a költségvetés, akkor ez a parlament által elfogadható lesz. Viszont valóban felmerülhet az, hogy volt olyan év, amikor ezt tavasszal benyújtották. Ez természetesen nincs ezzel összhangban, de önmagában nem ez képezi a törvény legnagyobb problémáját.
Viszont, hogy áttérjünk egy nagyon problémás területre: postai szolgáltatások. Az európai uniós koherenciakérdések megteremtése, az európai uniós joganyagnak való megfelelés persze szép és jó, de ennél több van az előterjesztésben, és ennél nagyobb problémákat találhatunk. Arról van ugyanis szó, és itt most tényleg tegyük félre azt, hogy mi az, amit az Európai Unió elvár és kötelezően a magyar szabályozásba be kell iktatni, talán Völner képviselőtársam is mondta, hogy van egy olyan rész, amit nem vár el az Európai Unió, de mi mégis beiktatjuk, és ez a postai szolgáltatások kiszervezhetősége.
Arról van ugyanis szó, hogy a Magyar Posta mint 2020-ig mindenképpen egyetemes szolgáltató megteheti azt, hogy a gyűjtés, feldolgozás, szállítás és kézbesítés feladatköreit kiszervezi, vagyis privatizálja. Kiadja olyan magánszolgáltatóknak, akik ezt majd el tudják végezni. Na most, itt kezdődnek a problémák, hogy miért van erre szükség. Azért van erre szükség, mert a Magyar Posta nem tudja ellátni a feladatát? Ha ez, akkor írják le ezt! De véleményem szerint nem erről van szó. Arról van szó, hogy haveri cégeket oda szeretnének engedni a húsosfazék közelébe, ki szeretnék szervezni ezeket a szolgáltatásokat. Nyilván ezek a cégek nem veszteségesen fogják ellátni, nem olyan árat fognak mondani ezekre a szolgáltatásokra, amivel ők veszteséget termelnek.
Nyilvánvalóan ezt nyereséggel tudják majd ezek a cégek elvégezni. Na már most, ha nyereséggel tudják elvégezni, akkor vagy arról van szó, hogy ez jelen pillanatban a Magyar Postánál szintén nyereséggel működik, vagy, ha nem működik nyereséggel, akkor viszont a kiszervezés után sokkal nagyobb összegeket kell majd rákölteni, tehát az adófizetők is rosszul járnak. Hiszen a Magyar Postát, ha jól tudom, akkor adófizetői forintokból is kell támogatni. Pont erről szól az Európai Unióval való egyeztetés, hogy mekkora az az összeg, és milyen módon lehet állami támogatásban részesíteni egy egyetemes szolgáltatót.
És ráadásul, ha ez nem lenne elég, alapesetben úgy fogalmaz a törvény, hogy ezek a cégek a kiszervezett szolgáltatásokat a saját nevükben végzik, persze lehetnek itt kivételek bizonyos esetekben, de alapvetően a saját nevük alatt végzik, és ennek a tevékenységnek elméletileg hasonló színvonalon kellene megjelennie. De az emberek felé ez nem a Magyar Posta logójával fog megjelenni az esetek többségében. Egyébként az általános indokolás olyan szépen fogalmaz, hogy már-már az ember a lényeg fölött könnyen át is siklik, úgy szól, hogy a törvényjavaslat a Magyar Posta stratégiájának megfelelő új működési struktúrája alkalmazásának lehetőségét fogalmazza meg. Szóval, értik? Ez egy új struktúra, hogy ugyanúgy, ahogy a BKV-nál a buszjáratokat kiszervezték, a vagyonelemeket értékesítik, úgy most majd a Magyar Postánál is ezt az irányt vesszük föl. Természetesen annak szellemében, hogy a kormány minden fronton azt harsogja, hogy a kormány ugyan privatizációt nem hajt végre, sőt a közszolgáltatások terén vissza akarja szerezni a korábban privatizált közszolgáltatókat.
(14.10)
Na most, amit itt látunk, az teljes mértékben szembemegy ezzel. És nem tudom, hogy mi ennek az indoka, illetve sajnos sejtem, de erre egy nyílt és őszinte választ azért elvárnánk a magyar kormány képviselője részéről.
S akkor itt felhívom még egy veszélyre ezzel kapcsolatosan a figyelmet. Ugyanis ha elkezdjük kiszervezni, privatizálni - használjuk a privatizáció szót, mert erről van szó, ha egy tevékenységet kiszervezünk, magánszereplőknek adjuk ki, s ők ráadásul nyereséggel fogják ezt ellátni, bizonyosan drágábban, mint ahogy most, akkor azt privatizációnak nevezzük -, ezzel megindul a Magyar Posta szétverése, és a kormány felkészül arra a helyzetbe, hogy 2020-ban mi lesz akkor, ha adott esetben egy másik egyetemes szolgáltatót kell kijelölni. Mert mi van akkor, ha ezek a kiszervezések olyan szintre jutnak, hogy a postának egy meghatározó tevékenységi körét már érinteni fogják. Miért ne érintenék, hiszen a küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása, kézbesítése a postának egy meghatározó fő feladatát jelenti. Eljön a 2020, már 60 százalékban kiszervezésre kerültek ezek a területek, akkor milyen egyszerű lesz azt mondani, hogy a Magyar Posta tulajdonképpen már el se látja azt a feladatát, amit néhány éve ellátott, illetve úgy látja el, hogy magáncégeket szervezett be - ez lehet akár néhány cég is, tehát nem kell ezt sok partnernek kiadni -, és utána azt lehet mondani, ha már több mint 50 százalékát ezek a cégek látják el, akkor miért nem adjuk oda nekik az egész egyetemes postai szolgáltatást. Miért ne tegyük meg? S akkor már nyilván nehéz lesz azt mondani, mert papíron nagyon szépen ki lehet majd mutatni, hogy milyen rosszul működik a posta, és ezek a cégek milyen kiválóan végzik a tevékenységüket.
Én attól tartok, és ezekben az esetekben sajnos mindig beigazolódott, hogy nekünk lett igazunk, hogy a sátáni logika abba az irányba hat, hogy a Magyar Posta szétverésre fog kerülni, és középtávon sincs meg az a biztos alap, amivel kapcsolatosan kijelenthetjük, hogy működni is fog. Arról meg nem is beszélve - most azon túl, hogy a kormányzat, ahogy mondtam, mindig elutasította a privatizációt -, hogy mi lesz azokkal a dolgozókkal, akik jelen pillanatban ezeket a tevékenységeket végzik. Mi lesz a kézbesítőkkel, mi lesz azokkal az alkalmazottakkal, akik ezeket a feladatköröket jelen pillanatban a Magyar Postánál ellátják? Megmondom, mi lesz: valószínűleg el fogják őket bocsátani. Vagy jobb esetben majd alkalmazni fogják azoknál a cégeknél, amelyek ezeket a feladatokat átveszik.
Pont ugyanez játszódik le jelen pillanatban a BKV-nál is. A szemünket vessük Budapestre, mert úgy tűnik, Budapesten a liberalizmusban és a privatizációban előrébb járnak, mint a kormány. Ott ugyanúgy megígérték, hogy nem lesz privatizáció, ugyanúgy kiszervezték a járatokat, és ugyanúgy drágább lett ezeknek a járatoknak az üzemeltetése. Persze el lehet mondani, hogy néhány új buszt üzembe helyeztek, de hát azoknak a buszoknak a lízingdíját közvetve az adófizetők fizetik, hiszen a kiszervezett cégek ezeket hitelre megvették és érvényesítik a főváros felé, de közvetlenül a BKV, a BKK, majd a főváros felé azokat a díjakat, amelyekért ők üzemeltetik, illetve fizetik ezeket a hiteleket. Nagyon jó, hogy vannak új buszok, de ezek néhány év alatt majd a szolgáltató magáncégek tulajdonába kerülnek, miközben valójában a díjakat a magyar adófizetők fizetik.
Ezt nem szeretnénk látni a postánál. Elég nagy baj, hogy a Tarlós István vezette fővárosnál ez a gyakorlat meghonosodott. S nézzék meg, milyen érdekes, hogy nem is olyan régen a buszgarázsok eladását, illetve hasznosítását is meghirdették, mert ha nincsenek buszjáratok, illetve kiszervezték őket magánvállalkozóknak, akkor már buszgarázsokra sincs szükség. Ez nagyon szépen kimutatható! Ezek a folyamatok szépen begyűrűznek, és csak az fog fővárosi vagy állami kézben maradni, ami veszteséges, ami ráfizetéses, és minden, ami kicsit is nyereséges vagy megfelelő módon a haveri cégeknek kiadható, az kiadásra is kerül és kiadásra is fog kerülni.
Ez az a folyamat, aminek a Jobbik elejét szeretné venni. Ebben tényleg az a legpikánsabb, amit Völner Pál is elmondott, hogy erre nem kötelez minket az Európai Unió. Nem kötelez minket arra, hogy az egyetemes szolgáltatónak, a Magyar Postának meg kelljen nyitnia bizonyos üzleti területeit, illetve bizonyos tevékenységeit ki kelljen szerveznie. Ha viszont nem köteleznek minket, akkor már megint miért tesszük meg? Vagy adjanak rá egy őszinte választ, ha tudják, hogy esetleg mi ennek az oka, vagy ha ezt nem teszik meg, akkor nyilván azt kell feltételeznünk, hogy amit itt elmondtam, az a valóság, és a hosszú távú cél a Magyar Posta szétverése a privatizáció és a kiszervezések útján. Már csak ezért sem tudjuk a salátatörvényjavaslatot elfogadni.
Persze sok minden másról is lehetne beszélni, én igyekeztem kiemelni a legfontosabb területeket. A Jobbik részéről még várhatók felszólalások az ügyben.
Köszönöm szépen, elnök úr.
