SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kövér László házelnök úr már tavaly novemberben ígéretet tett a 2014-es ciklusra vonatkozóan a parlamenti munka normalizálására, azaz többek között az átláthatatlan, össze nem tartozó témákat egybegyúró salátatörvények visszaszorítására.
Úgy tűnik, ez a szándék írott malaszt marad, most megint egy „vekker, mazsola, gázálarc” típusú, a lehető legtávolabbi témákat egy javaslatba gyúró tervezetet tárgyalunk, amelynek a részletei nemhogy egymással, de a törvénytervezet címével sincsenek a leghalványabb összefüggésben sem. Az egyes törvényeknek a költségvetési tervezéssel, valamint pénzpiaci és a közüzemi szolgáltatások hatékonyabb nyújtásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatnak már a címe is abszurd. A költségvetési tervezésnek semmi köze a pénzpiachoz vagy a közüzemi szolgáltatásokhoz, azt az egy momentumot leszámítva, hogy a kormány ezeket a szektorokat fejőstehénnek tekinti, és telepakolta különféle új adókkal és díjakkal.
A salátában szereplő törvénymódosítások többsége besorolható az érthetetlen, a fölösleges és az önkényes kategóriák valamelyikébe. Teljességgel érthetetlen például, miért kell az Eximbankról szóló törvényt úgy módosítani, hogy a beszállítói ügylet tekintetében lehetővé tegye a devizakülföldi természetes személlyel történő szerződéskötést, vagy hogy miért kell a bankokat földgáz-nagykereskedelmi jogosítványokkal felruházni. Világos, hogy itt az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank saját tulajdonú földgázkereskedő cégéhez szerkesztik meg utólag a jogi hátteret, de a kérdés ettől még kérdés marad: Mi az értelme? Az állam korábban már megvásárolta az E.ON szintén földgáz-nagykereskedelemmel foglalkozó üzletágát, méghozzá a piaci ár többszöröséért, emellett a szintén állami MVM is folytat földgáz-nagykereskedelmi tevékenységet.
Mi szükség van itt egy harmadik állami szereplőre? Kivel akar versenyezni az állam a piaci szereplők kiszorítása után? Saját magával? Ha ennyire hisznek a piacban és a versenyben, akkor miért nem hagyják érvényesülni? Ha nem hisznek benne, akkor miért próbálják állami színekben rekonstruálni, amit korábban szétromboltak? És mennyibe fog kerülni mindez az adófizetőknek, illetve a gázfogyasztóknak? Azt ugyanis már volt alkalmunk megtapasztalni, hogyan működik az állami nagykereskedelem. Ennek tipikus szereplője a MET nevű cég, a MOL leányvállalata, amelyből egyedül 2012-ben 55 milliárd profitot vettek ki az Orbán Viktor sportbarátai közé, illetve az offshore-lovagi körbe tartozó tulajdonosok. Az említett MET azzal foglalkozik, hogy az egyik állami nagykereskedő - leginkább az MVM - által a külpiacokon olcsón vett gázt egy kicsit drágábban a távhőcégeknek eladja, a profitot pedig zsebre teszi. Természetesen az állami cég is üzletelhetne a távhősökkel, csak akkor nem lehetne magánzsebekbe csomagolni a sokmilliárdos magánprofitot.
Azzal, hogy mostantól az MFB is megjelenik az állami nagykereskedők között, tovább csökken a szektor átláthatósága, és tovább nő az esélye a hasonló, az államot és a fogyasztókat megkárosító konstrukcióknak. Olyan érvet azonban nem hallottunk, és tartok tőle, hogy nem is fogunk, ami megindokolná, miért van szükség rá, hogy az állami gáznagykereskedők osztódással szaporodjanak.
(Mirkóczki Ádámot a jegyzői székben
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
Hiszékeny Dezső váltja fel.)
Egyértelműen a felesleges kategóriába tartozik az iskolai papírgyűjtés újraszabályozása, legalábbis akkor, ha minimális hitelt tulajdonítunk az eddigi kormányzati állításoknak. Az iskolai gyűjtéssel nem volt semmi probléma egészen addig, amíg a kormány májusban be nem jelentette, hogy 2015 januárjától ez a tevékenység az új hulladéktörvény alapján tiltott lesz, az iskolák pedig gyűjtsenek inkább használt elemet vagy rongyokat.
Az akkori kormányzati állásfoglalásban az is szerepelt, hogy sokkal előnyösebb, ha az iskolák helyett a nonprofit közszolgáltatók gyűjtik a papírt. Augusztusban újabb közleményben erősítették meg a tiltást, most viszont az érintett minisztérium azt állítja, hogy soha senki nem akarta betiltani a gyűjtést, az Orbán-kabinet sem, bizonyítékul pedig azt teszik hozzá, hogy egyetlen iskola sem kapott az utóbbi hónapokban büntetést a papírgyűjtés miatt. A nyilvánvaló kormányzati és szabályozási káoszt most egy olyan rendelkezéssel kívánják orvosolni, amely évente kétszer, 5-5 napos időtartamra engedélyezi az iskoláknak azt, ami eddig sem volt tilos. Ennél ékesebb példa valószínűleg nincs rá, hogyan oldja meg az orbáni törvénygyár a saját maga által létrehozott problémákat.
Aztán itt van például a médiatörvénynek a semmiből, bármiféle megelőző egyeztetést és az iparági szereplők megkérdezését nélkülöző önkényes módosítása, amely nem engedélyezné a két nagy kereskedelmi tévének - RTL, TV2 -, hogy adásukért 2015-től pénzt kérjenek. Rendkívül népszerű, populista lépésnek gondolhatja a kormány az RTL Klub és a TV2 esetében a fizetős üzleti modell tiltását. Valójában ezzel nehezen orvosolható károkat okozhatnak a magyar televíziós piacnak, és közvetett módon leépítésekhez vezethet a magyar médiában. A jelenleg elérhető bő száz csatornának kevesebb mint negyede van bejelentve Magyarországon, ami nem véletlen. Számos uniós országban - például Nagy-Britannia, Csehország - nem vagy alig kell fizetni műsorszolgáltatási díjat.
(14.00)
Nálunk viszont azért, hogy a csatorna nevét felvigyék egy Excel-táblába, mert más szolgáltatás nem jár érte, kisebb televízióktól évi 40-50 milliót, nagyobbaktól bő 100 milliót kér éves szinten a médiahatóság, miközben a kormány mondaná meg nekik, hogy mennyi pénzt kérhetnek az adásukért. Ezért aztán nem lepődnénk meg, ha a még Magyarországon bejegyzett maradék kereskedelmi csatornákat is elgondolkodtatná egy ilyen lépés, és inkább külföldre költöznének. Bár tudunk olyan csatornáról, amely külföldre költözésének örülne a kormányzat. Lehet, hogy ez is a cél.
Az a politika, ami megfogalmazódik a salátatörvényben, pont szembemegy azzal a közjót szolgáló korábbi kormányzati célkitűzéssel, ami az volt, hogy minél több médiaszolgáltatót csábítsunk az országba. Köszönöm a figyelmet.
