SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS,
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, amit ön elmondott, egy olyan súlyos társadalmi, világpolitikai probléma, amelyre szerintem nagyon későn figyelt föl Európa, Észak-Amerika. 1700 évvel azután, hogy a nagy keresztényüldözések megszűntek, ezt követően sokkolta a világ jóérzésű népeit, nemzeteit, politikusait és embereit az, ami most akár Irakban, akár Szíriában, de hozzáteszem, egyes afrikai államokban is történik. Nem lehet az, és nem lehet kettős mércével mérni, hogy bárhol bármi történik a világban, ott arra mindenki azonnal fölemeli a szavát, ami egyébként nagyon helyes, de közben, ha a keresztények ezreit, tízezreit, százezreit üldözik el, irtják ki, és olyan módszerekkel teszik tönkre, amelyeket ön is említett, illetve iszonyatos halálnak vannak kitéve, az egyszerűen gyalázat, és ez ellen föl kell emelni mindenkinek a szavát.
Mindenképp fontos azt mondani és hangsúlyozni, amit Ferenc pápa is mondott, hogy ma nem kevesebben halnak mártírhalált hitükért, mint a keresztényüldözések első századaiban. Tehát mindenképp megrázó ez az időszak, és éppen ezért én azt gondolom, hogy érdemes tudni egyrészt azokról az országokról, ahol a leginkább ez történik. Az egyik Irak, és itt nem az iraki államról van szó, hanem egy magát államnak nevező, de igazából terrorszervezet - és ez fontos - pusztítja többnyire a keresztényeket, de sajnos más vallású, más hitű embereket is. És azt kell mondani, hogy ez a pusztítás nem biztos, hogy megáll. Tehát ha Európa, Észak-Amerika és azok az iszlám államok, amelyek valóban vallási hitre helyezik az állami berendezkedésüket, valóban a hithez kapcsolódnak, akkor nem hiszem azt, hogy ők ezt a pusztítást, ezt a gyűlöletkeltést továbbengedhetik, mert sajnos ugyanez van Szíriában is, és sajnos ugyanez van Szudánban, Nigériában vagy Pakisztánban is.
Még egyszer hangsúlyoznom kell, itt ugyan a vallási köntösben az iszlám nevében teszik azt, amit tesznek, de mind a magyar állam, mind pedig most már az Európai Unió tagállamainak a vezetői is egyértelműen végre fölismerték azt, hogy itt egy terrorszervezet gyűlölethadjáratáról van szó.
Mit tett a magyar kormány, és mit tehetünk mi magyar emberek, illetve minden jóérzésű párt? Én nem hiszem, hogy itt a parlamentben ebben a kérdésben túl nagy vita lenne az egyes politikai oldalak között.
Egyrészt augusztus 10-én Szijjártó Péter külügyminisztériumi parlamenti államtitkár a kormány nevében mind a NATO, mind pedig az Európa Tanács figyelmét fölhívta arra a felelősségre, amelyre most az országaink, illetve azok a nemzetközi szervezetek, amelyeknek tagjai vagyunk, igenis lépniük kell, és föl kell szólalniuk minden egyes területen.
Másrészt, amit én nagyon fontosnak tartok, hogy az Európai Tanács keretében az augusztus 30-ai ülésen, és itt fontos kiemelni, hogy a visegrádi négyek államai tettek egy olyan közös nyilatkozatot, amely után született egy közös elítélő nyilatkozat. Én tudom, hogy ez kevés, és a másik oldalról meg az is biztos, hogy egy iszonyatos nehéz döntés előzheti meg azt, hogy milyen módon avatkozzanak be akár az iraki állam mellett és segítségével, hogy ez az üldözés megszűnjön, vagy bármilyen más országban az a gyűlöletkampány megszűnjön, de mégis minden egyes alkalmat meg kell ragadnunk, föl kell használnunk, hogy igenis odafigyeljen a média, odafigyeljen a közvélemény, és odafigyeljen ezáltal a demokratikus államok közössége arra, hogy ez hosszú távon és rövid távon természetesen nem mehet tovább.
Mindemellett pedig szeretnék köszönetet mondani a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, a magyar kormánynak is, illetve természetesen azoknak a karitatív szervezeteknek és a média munkatársainak is, akik vállalták egyrészt a humanitárius segélyek eljuttatását vagy összegyűjtését, másrészt pedig azoknak, akik közösen ott vállalták helyben a szétosztását, és tudósítottak ezekről a helyszínekről. Elképesztő feladatot vállalnak, de ha ezt ők nem teszik (Az elnök csenget.), akkor még ennyit sem tudunk.
Köszönöm szépen a felvetését, és köszönöm azt is, hogy egyébként, még egyszer mondom, politikailag azt gondolom, hogy ebben az Országgyűlésben senki nem gondolkozik egyéb, más módon ebben a kérdésben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)
