IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A The Economist című brit szaklap múlt heti számában egy frissen publikált oktatási felmérés eredményeit idézi. A nagyszabású kutatás harminc OECD-ország oktatási rendszerét hasonlítja össze, különböző paramétereket és adatokat másfél évtizedre visszamenőleg elemezve, tehát egy igen alapos elemzésről van szó.
Nemzetközi elemzésekkel természetesen gyakran találkozhatnak az oktatáspolitikusok, de amiért a hazai közvélemény is értesülhetett erről a kutatásról, a GEMS Education Solutions felméréséről, az az első pillantásra meglepő eredményekből következik, annál is inkább, mert a kutatás Magyarországra vonatkozó részét még Hoffmann Rózsa is kiemelte. A volt köznevelési államtitkár szerint ugyanis a magyar oktatás meglepően jól teljesít, hiszen Magyarország a negyedik legjobb helyet érte el az oktatási rendszer hatékonyságát vizsgálva. De vajon tényleg van-e okunk örülni?
Valójában a kutatók az oktatási kiadások és az oktatási eredmények, pontosabban, a diákok PISA-teszten elért pontszámai közötti összefüggéseket vizsgálták.
(20.20)
Az összkép azért csalóka, és azért tévesztette meg Hoffmann Rózsát is, mert a nemzetközi szinten is alacsonynak számító magyar oktatási kiadásokhoz képest tűnik kevésbé rossznak a diákok PISA-felmérésen elért teljesítménye, ami egyébként közepes rossz teljesítménynek számít. A nagyon alacsony kiadásokhoz képest viszont ez a rossz eredmény is hatékonynak számít, és hatékonynak számít ezáltal a magyar oktatási rendszer.
A szerzők is hangsúlyozták a különbségtételt a hatékonyság és az eredményesség között, Magyarország kapcsán külön ki is emelték, hogy a magyar oktatási rendszer eredményessége messze alulmarad a kívánatostól. A tavalyi évben megjelent legújabb PISA-felmérés azt mutatta, hogy a magyar iskolákban megszerezhető, a munkaerőpiacon és a mindennapi életben különösen fontos, alkalmazható tudás elmarad a fejlett országok átlagától. Akár a szövegértést, akár a matematikát vagy a természettudományos ismereteket, készségeket tekintjük, a magyar diákok mindhárom területen szignifikánsan alacsonyabb eredményeket érnek el az OECD átlagánál.
Természetesen ez nem kizárólag a második Orbán-kabinet, hanem a rendszerváltás utáni összes kormány hibája, hogy idáig jutottunk. Az viszont már a hoffmanni oktatáspolitika hibája lesz, ha ezek az eredmények tovább fognak romlani, amire egyébként a különböző tudáscsökkentő lépések miatt igen nagy az esély. Gondoljunk csak a 200 milliárdos oktatási megszorításra, a tankötelezettség lecsökkentésére, a szakképzési idő lecsökkentésére vagy a merev és túlterjeszkedő Nemzeti alaptantervre, nem beszélve a minőségileg megkérdőjelezhető tankönyvekről.
Egyáltalán nem számít sikernek a nemzetközi mezőnyben elért negyedik helyezés. Annak nem lehet örülni, hogy a nemzetközi szintet messze alulmúló oktatási ráfordításokhoz képest az oktatási eredményeket tekintve nem a legutolsók, hanem csak az alsó középmezőny tagjai vagyunk.
A Lehet Más a Politika szerint Magyarországnak nem a közepes és sajnos egyre romló eredményekre, hanem minőségi oktatásra és tudásra van szüksége. Ehhez a legfontosabb az lenne, hogy a jelenleg minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot az oktatásra fordítsunk a jelenlegi 9-10 forint helyett. Nem elég a pedagógusbéremelés, ha az alapvető működési feltételek hiányoznak. Az elmúlt négy évben az iskolafenntartás rendszeréből kivont 200 milliárd forint fájóan hiányzik továbbra is.
Természetesen a források jelentős bővítése önmagában sem elég, olyan tudásra és innovációra épülő oktatási rendszerre van szükség, amely nem a múltba réved, hanem a jövőre összpontosít; amely minden diák számára egyforma lehetőséget biztosít, hogy tehetsége és szorgalma függvényében minél tovább juthasson az iskolarendszerben; amely nem löki ki magából azokat, akik valamilyen oknál fogva különböznek az átlagtól. Nem a költséghatékonysági összehasonlításokban kellene jól szerepelnünk, hanem az eredményességünket kellene javítani, mert az messze elmarad sajnos az élmezőnytől, de még a többi ország átlagszintjét sem éri el. Hiába a statisztikai bűvészkedessél kimutatott hatékonyság, ha a magyar iskolák nagy része nem készíti fel a diákokat a XXI. század kihívásaira. Hoffmann Rózsa tehát téved, a magyar oktatás nem teljesít meglepően jól, hanem sajnos igen komoly bajban van.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiból.)
