SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés a jövő generációk iránt viselt felelősség. Mindenki felelősséggel tartozik a jövőért, és ebben a felelősségben sokszorosan osztoznak a döntéshozók. A különböző döntések hatóköre a jövőre nézve azonban igen eltérő, vannak döntések, amelyek hatása azonnali, míg másoké közvetett és a nagyon távoli jövőbe mutat. Az utóbbiak körébe tartozik az atomenergia felhasználása. A hasadóanyagok nemzetközi testülete szerint széles körben elfogadott, hogy a kiégett fűtőanyagok tárolása jól tervezett tárolókapacitásokat igényel, hiszen több tízezer évtől az egymillió évig terjed, amíg gondoskodni kell a biztonságos tárolásról, és amíg minimalizálódik a környezetbe való kijutás lehetősége.
Talán nem kell indokolni, hogy az atomenergia hasznosításáról ma hozott döntésünk anélkül ad majd feladatot és jelent kockázatot a jövő nemzedékeknek, hogy azok élvezték volna hasznait. Ez alól a súlyos felelősség alól nem mentesíthet az arra való hivatkozás, hogy a magas aktivitású hulladékot más országok területén helyezhetjük el ideig-óráig.
Az atomerőművek lebontásának és mentesítésének a költsége is a jövő generációt terheli majd. Azoknak, akik ma a világban az atomenergia hasznosítása mellett döntenek, számolniuk kell a baleseti kockázattal, a terrorizmus megnövekvő veszélyével és a nukleáris fegyverkezéssel. Mondhatnánk, hogy elhanyagolható valószínűséggel bekövetkező események, ám a valóság megtanított bennünket arra, hogy ezek nehezen vállalható, súlyos kockázatok.
Sokan próbálják ma a megújuló energiaféleségeket költségesnek és versenyképtelennek beállítani. Az igazságtartalma ennek csak látszólagos. A ma politikusa nem számol a jelenben a másokra és a jövőre áthárított, külső költségekkel, a közjavak pusztulásának negatív hatásaival, amelyeket az egész társadalom kénytelen megfizetni. Ha valóban számszerűsíthetőek lennének ezek a negatív externáliák, és hó végén a postás erről is hozna egy sárga csekket, csak akkor derülne ki a társadalom számára, hogy mi a jövő generáció költségén élvezzük a jelent. Tehetjük-e ezt mi, döntéshozók? Hozhatunk-e döntéseket, amikor alapvető kérdésekre nem tudjuk és nem is keressük a választ?
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az atomerőműveknek vannak előnyeik a ma működő, fosszilis energiára alapozott erőművekhez képest. Tudom, hogy sokkal kisebb egy nukleáris erőmű sugárzóterhelése, mint egy szélerőműé, nem beszélve az üvegházgáz-kibocsátásról. De nekünk nem az atomenergia és a fosszilis energia hasznosítása között kell választanunk, hanem az összes, rendelkezésre álló energiaféleség között. Ebben a választásban kötelességünk a jövő generációkat legkevésbé megterhelő megoldás választása.
Tisztelt Országgyűlés! Vajon mi lenne versenyképesebb: az olcsó energia vagy egy energiahatékony, alacsony energiaigényű gazdaságszerkezet? Vajon mi élénkítené jobban a gazdaságot: egy atomerőmű felépítése vagy egy fenntartható gazdaságszerkezet számtalan elemének megformálása? És mi jelentene tartósabb foglalkoztatást: egy nukleáris erőmű felépítése és üzemeltetése vagy a sokféle energiaforráson alapuló, közösségi alapú energiaellátórendszerek. Vajon minek lenne nagyobb az ellátásbiztonsága: egy nagy, centralizált erőműnek vagy egy intelligens hálózatba rendezett, számos kis energiatermelő egységből állónak? Vajon van-e joga a ma döntéshozóinak zálogba adni a jövőt, ha van más, elérhető megoldás is? Vajon ki fogja itt a jövő nemzedékeket megkérdezni, hogy ők mit választanának? És ki fogja feltárni a kérdésekre adott válaszokat a ma élők előtt, hogy azután ők is felelősséggel szavazhassanak jelenünkről? Ezeket a kérdéseket kellene az előttünk álló döntésekkel kapcsolatban nagyon alaposan megfontolni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol.)
