KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az elmúlt években, úgy a jelenben és a jövőben is kiemelt figyelmet igyekszem fordítani hazánk egyik legnagyobb nemzeti kincse, a Balaton és környezete iránt. Helyben élő lakosként, Balaton-parti képviselőként saját szememmel látom a helyi problémákat, valamint sokan fordulnak hozzám, hogy elmondják észrevételeiket, panaszaikat. Korábban több alkalommal is felszólaltam itt, a nemzet templomában a Balaton és környezetének érdekében és a helyben élők érdekében természetesen.
A 2010. évben első parlamenti ciklusomat rögtön a szentkirályszabadjai tervezett repülőtér által felborzolt kedélyek elleni harc jegyében kezdtem meg, majd a későbbiekben téma volt a Balaton vízszintje, az illegális feltöltések és építkezések, a horgászat, halászat helyzete, és sok más, a Balatonnál élő embereket napi szinten foglalkoztató téma, természetesen nem mellékesen a turizmus és a munkahelyteremtés is.
2012. év végén egyik napirend utáni felszólalásomban már vázoltam azokat a hiányosságokat, amelyek gátolják a problémák megoldását. Az egyik legfontosabb, amely azóta is várat magára, hogy még mindig nincs egy egységes koncepció, még mindig nincs gazdája a magyar tengernek, a Balatonnak, aki minden területen hatékonyan tudna fellépni, hanem ahány ágazat, annyifelé viszik el ezt az ügyet.
De vegyük csak sorra, mi is zajlik jelenleg a Balaton körül. Tavaly tavasszal, nyár elején a helyi sajtóban nagy hangot kapott, hogy közmunkások bevonásával elkezdődik az illegális partfeltöltések és bejárók felszámolása. A vízügy akkori felmérése szerint 470 engedély nélküli bejáró és 370 illegális partfeltöltés található körben a Balaton-parton, tehát jelentős, nagyszámú illegális építkezésről, feltöltésről van szó. A legkirívóbb terület a balatonmáriafürdői és a zánkai partszakasz, ahol egy kilométeren belül közel 50 illegális partfeltöltést vagy stéget számláltak. Ezek elbontására 400 közmunkás foglalkoztatása volt a terv, amely sajnos csak terv maradt. A felszámolások költsége meghaladta volna a 400 millió forintot. Meghaladta volna, ha megtörténtek volna a felszámolások, de mind a mai napig semmi nem történt. Mindez csak ígéret és terv maradt, a megvalósításból semmi nem lett.
Többször hangoztattuk, hogy a Balaton körül is a jól ismert horvát példát tartjuk irányadónak, hogy előbb bontunk és majd utána kérdezünk, ahogy a horvát tengerparton az illegális luxusvillákkal annak idején megtették szomszédaink. Azt szeretnénk a Balatonnál is, ha valami sokkal nagyobb szigorral és határozottsággal lépnénk fel ezek ellen az illegális beépítések ellen.
A Balaton körül számos olyan ingatlan található, amelyek a hatályos jogszabályok teljes figyelmen kívül hagyásával létesültek és maradtak fenn a mai napig, és gyakorlatilag az ott élők vagy azoknak az ingatlanoknak a létrehozói úgy gondolják, hogy ha nekik elég pénzük van, akkor minden hatósági előírást és minden törvényi rendelkezést átjátszhatnak. Hiszen a bírságokat nevetve kifizetik, és a fennmaradási engedélyeket megkapják ezekre az ingatlanokra, sokszor olyan esetben, amikor konkrétan kibetonozzák a tó medrét, és beleépítik az ingatlanjaikat, nyaralóikat a tóba, mint az az elhíresült balatonkenesei UFO-bázis esetében is történt.
Ne feledjük, hogy minden Balaton-parti település partszakaszának 30 százaléka elvileg szabadon hozzáférhető partszakasz, sétány formájában kellene hogy legyen. Azonban ezen kötelezettségnek most már a törvény hatálybalépése óta, több mint tíz éve nem tudnak megfelelni a Balaton-parti önkormányzatok. Továbbra is kérdés, hogy mikorra várható a problémák megoldása, az illegális feltöltések, stégek, építmények elbontása és a part szabaddá tétele, magyarul, a Balaton visszaadása a magyar embereknek. A Balaton északi partján sokszor kilométereket kell gyalogolni az odaérkező, sokszor kispénzű vagy kisebb keresetű magyar embereknek, akik a strandbelépő megfizetése mellett már nem engedhetik meg, hogy még különböző szolgáltatásokra is költsenek, hogy szabadstrandot találjanak, mert egyszerűen nincsenek szabadstrandok; a Balatont, ami egy köztulajdon, elzárják a magyar emberektől.
Kiemelten fontos feladat a vízszint ésszerű szabályozása is, amely minden évben téma, hol túl magas, hol túl alacsony, de soha nem sikerül egy olyan ésszerű megoldást találni, amellyel a déli parton lakó ingatlantulajdonosok érdekeit is meg lehetne védeni, illetve a kiszáradástól is meg lehetne óvni a Balatont egy aszályosabb évben. Tehát egy ésszerű vízgazdálkodásra, egy ésszerű koncepcióra volna itt is szükség, amely a turisztikai és környezetvédelmi szempontokat egyaránt figyelembe veszi.
Az elmúlt hónapokban még nagy port kavart a halászat leállítása is a Balatonon, amelynek nyilvánvalóan lehetnek ésszerű indokai, azonban olyan problémát állított elő, egy olyan lehetetlen helyzetet, hogy Balaton-parti éttermekben nem lehet balatoni halat kapni, sőt Kazahsztánból, Ukrajnából, Romániából importált keszeget és süllőt árulnak, tehát egész egyszerűen egy nonszensz helyzet. Hogy lehet így turizmust építeni hungarikumokra, a sajátosságainkra, ha ezt nem tesszük lehetővé? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Gyakorlatilag jó néhány problémát fel lehetne még sorolni (Az elnök ismét csenget.), az elképzelések elképzelések maradtak…
