HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a parlamenti ciklus elején tisztelettel köszöntöm önöket, az újakat is és a régieket is. Ha végignézek itt az üléstermen, akkor egyszerre látom a változásnak és az állandóságnak a jeleit. Változott maga a beosztás, változott a frakciók létszáma, hiszen felére csökkent a képviselők száma, de úgy tűnik, hogy a frakciók aránya és az arcok kevésbé változtak, tehát egyszerre van az állandóság és a változás jelen.
És ha a jelenségeket nézzük, akkor egy picit eltávolodva ettől még egy jelenségre felhívnám a figyelmüket: mindnyájan tapasztaltuk, amikor a szavazás napja eljött, hogy felszaporodtak a politikai pártok. Van, aki azt mondja, hogy ez a demokrácia érvényesülése, mások azt mondják - elnézést a kifejezésért -, hogy a szélhámosoknak és az idiótáknak ad lehetőséget. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen át kell tekintenünk az indulás feltételeit, de talán menjünk egy picit mélyebbre, és a politikai kultúráról ejtsünk néhány szót.
Úgy gondolom, hogy egy pozitív és egy negatív jelenségre mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. A közéletben kivirágzott a gyűlölet kultúrája. Vannak, akik a téren köpködnek, vannak, akik az interneten, és mások a politika színpadán. Az okok persze különbözőek. Nyilván egyeseknél a személyiség belső problémájáról van szó - vagy ilyennek születtek, vagy ilyenné lettek -, mások talán fizetett bértollnokok és a személyes lejáratás a feladatuk, és ismét mások frusztráltak valami miatt, akár a választás eredményei, akár a kampány idején egymásnak okozott kellemetlenségek miatt, és tudjuk, hogy a frusztráció mindig agressziót szül.
De egy ország számára van olyan jelensége a politikai kultúrának, ami nélkülözhetetlen, és ez a kormányzat határozott, de nyugodt magatartása. Biztos irányt kell mutatnia az országnak és lakosainak. Ez a határozottság a stabil kormányzati többségből kell hogy fakadjon, és úgy érzem, hogy ebben a ciklusban is erre minden lehetőség megvan.
A kultúra mellett néhány gondolatot megérdemel ennek a ciklusnak a célkitűzése is: ha egy mondatban kell összefoglalni, nyilván azt mondjuk, hogy a gazdaság erősítése és a társadalom rendezetté tétele, az igazságosságnak, illetve a társadalmi normáknak az érvényesítése.
Engedjenek meg itt egy megjegyzést, ami egy aktuális kérdésre vonatkozik. Azt hiszem, olyan világban élünk, ahol különösen fontos a normáknak, a hagyományos értékeknek, az egymás iránti tiszteletnek a megjelenítése. Ebben a világban furcsa jelenségek vannak. Amikor egy férfi azt mondja magáról, hogy egy nő, és történetesen még szakálla is van, akkor lehet, hogy jópofaságnak gondoljuk ezt, és addig talán nincs is baj. A baj akkor kezdődik, ha pozitív diszkrimináció részese lesz ez a szakállas nő.
(13.20)
A célok között talán néhány konkrétat is érdemes említeni. Úgy gondolom, hogy a gyermeknevelés biztonságát mindenképpen növelni, erősíteni kell, és ez részben az otthonteremtés, részben pedig a munka és a család összeegyeztetésének a kérdése. A rászorulók védelme szintén egy olyan kérdés, amiben lépnünk kell. Nyilván itt a devizahitelesek is szóba kerülnek; de az általunk már kezdeményezett és reményeink szerint rövidesen megvalósuló családi csődvédelem megint egy olyan kérdés, ami reményeink szerint még ebben az évben megvalósul. Már azért is népszerű ez a kezdeményezés, mert ahogy észrevettem, más politikai pártok is rárepültek erre a gondolatra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
