GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Alkotmányellenesnek mondható az éves rendes szabadság számításának módja a mai hatályos Mt. szerint, legalábbis az ombudsmani jelentés alapján ez fogalmazódik meg. Az Ab - az Alkotmánybíróság - előtt van ismereteim szerint, de még nem vizsgálta, valószínű, hogy majd hasonlóképpen erre a következtetésre fog jutni ő is.
Amiért ez a jelentés és az ombudsman alkotmányellenesnek mondja az éves rendes szabadság számításának módját, annak a hátterében a 115. § (2) bekezdésének e) pontja áll, ami gyakorlatilag arról szól, hogy a 30 napot meghaladó keresőképtelenség a szabadságszámításnak nem képezi az alapját. Magyarul: előállhat, előfordulhat egy olyan helyzet is, ahol is az éves rendes szabadság minimumát, azt a 20 napot sem éri el valaki, mert 60 napot, mondjuk, keresőképtelen állapotban tölt, és ez alapján a 31. naptól számítottan már nem szabadságképző időszaknak számít mindez.
Ha és amennyiben így van ez a történet, akkor, mint mondtam, alkotmánysértő a dolog, és ezt természetszerűleg korrigálni kell, de leginkább arra kellene figyelni, hogy ilyen helyzet életre se hívódhassék, tehát ilyen törvény ne születhessen. A régi Mt. az uniós gyakorlatnak megfelelt, az új Mt. meg az ilyen típusú aggályoknak ad terepet, de erre most nincs időnk, hogy részletesebben belemenjek.
Igazából három egyszerű kérdést szeretnék ezzel kapcsolatban megfogalmazni: Mire számíthatnak a munkáltatók és a munkavállalók az alkotmánysértő tevékenységhez és törvényhez illesztetten? És ha bebizonyosodik, hogy ez tényleg alkotmánysértő, akkor ki fog ezért helytállni? Ki viseli ennek a következményeit? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
A végén pedig azt szeretném tudakolni, hogy mi lesz a munkáltatói jogokat tiszteletben tartó új törvények életre hívásával? Köszönöm szépen, elnök úr.
