VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz volna kiválasztani egy problémát az ország sok súlyos problémája közül, de ha mégis meg kell tenni, akkor én a korrupciót emelném ki most ezek közül. Mondhatnám úgy is, hogy a magyar közéletnek talán a pestise a korrupció, amit az elmúlt 25 évben nem sikerült megoldani. Nagyon sok káros hatása van. Megkárosítja a költségvetést, ezáltal kisebb mozgásteret ad a mindenkori kormánynak és az Országgyűlésnek. Elriasztja a befektetéseket, a vállalkozásokat. Tönkreteszi a tisztességes versenyt, a tisztességes vállalkozásokat, erősíti a feketegazdaságot. Rombolja az adózási morált, hiszen azt mondja az egyszeri ember, hogy hát, ha a fejétől bűzlik a hal, idefent ellopják a pénzemet, akkor miért fizetnék adót. Meg rontja a közéletnek a hitelét, gyengíti a társadalmi morált, a társadalmi kohéziónak a lehetőségét. És hadd mondjak még egy példát, amiben káros hatást okoz a korrupció, ez egy új jelenség: nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Jelen pillanatban nem tudom kizárni annak a lehetőségét, hogy a kormány bizonyos képviselőit vagy a kormányhoz közel álló bizonyos személyeket akár hazai, akár külföldi körök korrupciós ügyekkel zsarolnának.
Mondhatjuk azt, hogy a korrupció az elmúlt 25 év közös nevezője, kormányokon átívelő közös nevezője. Ha valahol rendszerváltás kell - sok helyen -, itt mindenképpen. Mondjuk ki lassan, hogy mindenki értse: az elmúlt 25 évben mindenki lopott, a Fidesz is lopott, meg az MSZP is lopott. Nem abban folyt a Fidesz és az MSZP között a verseny az elmúlt ciklusokban, hogy ki az, aki tisztességes, és ki az, aki nem, hanem ki az, aki kevésbé mocskos. Ki az, aki kevésbé korrupt. Arról szólt inkább a verseny, hogy ki tudja a másikról esetleg jobban kinyomozni a piszkos ügyeit, azt jobban szétteríteni a sajtóban. Eközben pedig abban is verseny folyt, hogy ki tudja a maga kis korrupciós csatornáit, szivattyúit láthatatlanabbul, észrevehetetlenebbül működtetni a magyar társadalom rovására. Aztán, hogyha valami nagy baj történt, akkor jött a „kéz kezet mos” elve, és ugye akkor el lettek sikálva az ügyek.
Ebben a helyzetben nagyon egyszerű lenne azt mondanom, hogy a Fidesz lopott, az MSZP lopott, a Jobbik viszont tiszta (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), ez egyébként így van, de én tudom azt, hogy ez jelen pillanatban nem más, mint egy állapot. Ez az állapot igazából érdemmé akkor válik, ha a Jobbik is majd kormányra került, kormányozni fog, ez nincs már olyan messze, és ugyanezt el fogom tudni mondani, hogy a Jobbik tiszta maradt, önökkel ellentétben.
De ettől függetlenül mi törekszünk erre, és azt gondolom, a mindenkori kormánynak, az aktuális kormánynak a felelőssége, hogy szintén törekedjen rá. Mert nem mindegy az, hogy pártvezetőként, kormánytagokként, kormányfőként milyen kereteket fektettünk le, milyen szabályokat alkotunk meg arra nézve, hogy a korrupció hatásait, a korrupció lehetőségét minimalizáljuk, korlátozzuk Magyarországon. Ebben, úgy érzem, hogy azért még van nagyon sok tennivaló.
Jelen pillanatban, ha végignézünk az elmúlt időszakon, akkor azt látjuk, hogy a különféle kormányok zéró toleranciáról beszéltek és beszélnek most is korrupció kapcsán, miközben az egyik biliből átöntik a tartalmát a másikba. Az Orbán-kormány sem rendszert váltott ilyen értelemben, hanem megkoronázta az elmúlt 25 év korrupciós rendszerét.
Engedjék meg, hogy a hátralévő két percben tegyek némi javaslatot, remélve, bízva abban, hogy ez talán nem lesz falra hányt borsó.
Amire szerintünk, szerintem szüksége van a magyar közéletnek, hogy megfogalmazzunk egy antikorrupciós minimumszintet, amit betart minden politikai erő, és ezáltal megnyugtatjuk a társadalmat, mert nem egymást kell itt megnyugtatnunk hangzatos szónoklatokkal, hanem a magyar társadalmat, amely számára ma Magyarországon a politika és a korrupció szinonimákká váltak. Ez az elmúlt 25 évnek a szégyene, úgyhogy engedjék meg, hogy néhány javaslatot azért hadd tegyek ennek az enyhítésére.
Például az első, amivel talán kezdeni kéne, hogy a 10 százalékok, a 20 százalékok, és a ki tudja, hány százalékok rendszerét végre fel kéne számolni. Nem vagyok benne biztos, sőt biztos vagyok benne, hogy itt, akik most ülnek képviselők az Országgyűlés termében, talán már fogadtak el vagy a környezetük fogadott el 10-20 százalékokat. Ez hihetetlen módon megmételyezi a magyar közéletet. Ezzel szakítani kell. A jobbikos településeken nincs ilyen. Mi szétküldtünk egy pozitív vírust a magyar társadalomban (Moraj a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.), azt mutatva és azt bizonyítva, hogy igenis lehet tisztességesen is önkormányzati szinteken politizálni. A jobbikos településeken, ha valaki pályázatot nyer, ott nem kell visszafizetni se 10 százalékot, se 20-at, se semennyit. Ami elvárás, hogy jó áron végezze el a beruházást, illetve hatékonyan és tisztességesen végezze el a munkát. Remélhetőleg ez majd követőkre talál.
De akkor mondok másik példát is: nagyon fontos volna például a vagyonosodási vizsgálatok üzemszerűvé tétele, akár az Országgyűlés, akár a kormánytagok esetében, például az új országgyűlési képviselők esetén a ciklus végén és minden országgyűlési képviselő esetén a ciklus végén. (Sic!)
És akkor még egyet hadd mondjak a hátralévő fél percben, tisztelt képviselőtársaim: borzolja az emberek kedélyét az, hogy esetleg egyesek a vagyonukat a családtagok nevére menekítik át. Tegyük nyilvánossá ezt a kérdést, és zárjuk le egyszer s mindenkorra ezt a vitát! Mindenki a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozójának a vagyonnyilatkozatát tegye nyilvánossá, találjuk meg erre a jogi lehetőséget! A Jobbik ezt fogja tenni a jövő év elején, ebben elöl járva és példát mutatva az önök számára. Ez nem a Jobbik érdeke csupán, hanem az egész ország érdeke is, és higgyék el, az önök érdeke is, a kormány érdeke is. Biztos, hogy fájni fog, de utána jobb lesz.
Én kérem, hogy gondolkodjanak az ünnepek alatt ezen a kérdésen is, és tegyenek úgy, ahogy mi is fogunk a jövő év elején. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
