Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném a legnagyobb visszafogottsággal felvilágosítani államtitkár urat, hogy a 120 ezer bizony több tízezer, az tizenkétszer tízezer egészen pontosan.
Olyan emberekről beszélünk, akik vagy már egyáltalán nem tudják törleszteni az állítólagos tartozásuk után kiszabott törlesztőrészleteket, vagy komoly gondjaik, komoly elmaradásaik vannak e tekintetben. Tehát az önök forintosítási akcióterve, amit a bankokkal összejátszva kitaláltak, nem rendezi ezeknek az embereknek a helyzetét, és a moratórium lejárta után a legnagyobb eséllyel a pénzintézetek az önök felhatalmazásával közülük fogják kijelölni az utcára dobandó, százalékokban mért embereket. De itt emberekről, magyar emberekről, családokról van szó, kutya kötelességük lenne tehát legalább ilyenkor érdemi válaszokat adni egy olyan ünnep előtt, ami nagyon nehéz lesz ennek a sok tízezer embernek; több tízezer, még egyszer mondom, ennyiről van szó.
És nagyon fontos azt is kiemelnem, hogy ha már ilyen flegma, lekezelő válaszokkal illetnek minket, legalább a magáncsőd-, családi csődvédelem intézményével vagy bármilyen gesztusértékű megoldással egy ilyet legalább a fa alá téve könnyítsék meg ezeknek az embereknek a helyzetét, hiszen tarthatatlan az, hogy így kelljen a karácsonyfa mellé állni bármelyik magyar család tagjainak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), kiszámíthatatlan és a jövőbe vetett hit nélkül, ilyen közegben és egyáltalán ilyen államtitkári hozzáállással.
Tehát nagyon kérem arra, hogy egy kis önmérsékletet követően (Az elnök ismét csenget.) valódi megoldásokat szavatoljon a károsultaknak. (Taps a Jobbik soraiból.)
