FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS
FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót. Váženpán predseda! Vážené Národné zhromaždenie! Váženpán ombudsman, vážení zástupcovia a spolupracovníci! Pozdravujem Vás vo svojom slovenskom materinskom jazyku v mene parlamentného Vpre národnosti v Maďarsku a prajem úspešné rokovanie!
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ombudsman Úr! Tisztelt Biztoshelyettesek és Munkatársaik! Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében szlovák anyanyelvemen köszöntöttem önöket, és eredményes tanácskozást kívánok.
Van egy álmom - ezekkel a szavakkal kezdte híressé vált szónoklatát Martin Luther King 1963. augusztus 28-án Washingtonban, a Lincoln-emlék-műnél. „Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és az egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség asztalához.” Így szólt a legendás amerikai polgárjogi harcos és mártír legismertebb beszédének első mondata, amely bizonyára nem véletlenül ötlött fel bennem az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2014. évi tevékenységéről szóló beszámolója kapcsán.
Nekem ugyanis - mint az Országgyűlés szlovák nemzetiségi szószólójának - nem egy álmom, hanem egy emlékem van, ami persze most itt széttekintve inkább álomnak tűnik. Az emlékem ugyanehhez a teremhez, az Országház alsóházi ülésterméhez kötődik, ahol az elmúlt évezred utolsó esztendejében, 1999 derekán az Országgyűlés plenáris ülése ugyancsak meghallgatta ombudsmanjai beszámolóját. A többes szám nem nyelvbotlás, három önálló országgyűlési biztos referált a tisztelt Háznak: az állampolgári jogok, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok, valamint az adatvédelem biztosa.
Jómagam akkor, mondhatni, kezdő országos szlovák nemzetiségi önkormányzati elnökként tizenkét elnöktársammal együtt talán először követtem figyelemmel a számunkra fenntartott páholyból az Országgyűlés plenáris ülését, amely telt házzal, fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében, mediális főműsoridőben zajlott, hiszen ünnepi ülés volt, az Országgyűlés a saját emberi jogi biztosainak beszámolóit hallgatta meg. Hát igen, ez ma már csak emlék, a jövőt tekintve azonban remélem, hogy nem álom csupán, hiszen az Országgyűlés alapvető jogok biztosának és két helyettesének előttünk fekvő terjedelmes, bő 300 oldalt kitevő beszámolója megérdemli a tisztelt Ház megkülönböztetett figyelmét.
Az ombudsman, helyettesei és munkatársai alapjogvédelmi tevékenysége ugyanis jogállami létünk meghatározó pillérét képezi. Ennek keretében a gyermekek jogainak, a jövő nemzedékek érdekeinek, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak, valamint a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok, főként a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelmével kapcsolatos tevékenységről van szó.
(17.10)
Ezzel a munkával és annak eredményeivel - ahogyan az alapvető jogok biztosa, Székely László a beszámoló kötet olvasójának üdvözletében írja - tükröt kívánnak tartani a társadalomnak, minél élesebb, kontúrosabb, valósághű tükröt. Aki belenéz, és esetleg meghökkenti a látvány, ne a tükröt kárhoztassa, hanem a saját vonásait rendezze. Rendeznivalót pedig szép számmal tartalmaz az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek beszámolója, hiszen 2014-ben csak a nemzetiségi jogot érintő panaszügyek száma megközelítette a kettőszázat, nem szólva az egyéb alapjogi területekről és vizsgálatokról.
Elismerve a természeti erőforrások és a kulturális örökség megőrzésének fontosságát, valamint Szabó Marcel ombudsmanhelyettes úrnak, a jövő nemzedékek szószólójának ezen a területen kifejtett tevékenységét, a következőkben a nemzetiségi jogok védelmére kívánok hangsúlyt fektetni. A 2014. év tulajdonképpen az első teljes éve volt a nemzetiségek jogainak védelmét ellátó és első ízben kifejezetten biztoshelyettesi tisztségre megválasztott Szalayné Sándor Erzsébet asszonynak. Beszámolójában részletesen kitér a sajátos helyzet ismertetésére, amikor az alapjogi biztos hatásköréhez kapcsolódóan vagy önállóan láthat el különböző feladatokat. Az utóbbiak, tehát az önálló mozgástéren belüli kezdeményezések is túlnyomórészt javaslattevő, megfigyelő, értékelő és figyelemfelhívó, vagyis közreműködő típusú eszközök.
Ebből kézenfekvően vonja le azt a megállapítását, hogy a biztoshelyettes az ombudsman lehetőségeinek csupán töredék részével rendelkezik. Míg az Alaptörvény szerint az ombudsman jogosult és köteles valamennyi, alapvető joggal kapcsolatos, tudomására jutó visszásság kivizsgálására és a szükséges intézkedések kezdeményezésére, addig a nemzetiségi jogokat védelmező biztoshelyettes az Alaptörvénytől vizsgálati és intézkedési jogosítványokat nem kapott. Úgy tűnik tehát, hogy az ombudsmani intézménynek tartott tükör is bőségesen mutat jogszabályi rendeznivalót.
A Magyarországi nemzetiségek bizottsága 2014. június 5-én megtartott ülésén alakította ki állásfoglalását kapcsolódó bizottságként az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek beszámolójához. A jelen lévő Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségibiztoshelyettes asszony Szabó Marcel kollégája nevében is így nyilatkozott ülésünkön, idézem: „Olyan jellegű bizalmon alapuló munkakapcsolat van a hivatalban, ami egy szakmailag megalapozott és nyitott munkát tesz lehetővé, és amely egészen bizonyosan a hivatalban dolgozó kollégák munkakedvét és a feladathoz való hozzáállását is nagymértékben pozitívan befolyásolja. Ez garancia arra, hogy tisztességes szakmai munkát tudunk végezni.” Bizottsági ülésünkön azonban elhangzott, hogy a jóllehet kedvező, de mégis esetleges emberi és munkatársi kapcsolatok ellenére a Magyarországon élő nemzetiségek jogbiztonsága és megbecsülése érdekében vissza kell állítani az önálló nemzetiségi ombudsman intézményét.
A 2014. év a választások éve volt a nemzetiségek számára is. A nemzetiségi önkormányzati képviselők választásával kapcsolatban az alapvető jogok biztosa és nemzetiségi helyettese aggályosnak tartotta a népszámlálási adatok bevonását a választási rendszerbe, hiszen azok önkéntes jellege kizárta azt, hogy pontosan leképezzék egy adott településen a nemzetiségi lakosság számarányát. A nemzetiségi önkormányzati képviselők összeférhetetlenségi szabályozását ugyancsak hiányosnak, ellentmondásosnak és indokolatlan mértékűnek tartják, amely főleg a kisebb lélekszámú nemzetiségi közösségeket sújtja. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a nemzetiségi nyelv ismeretéről tett hamis jelölti nyilatkozatnak továbbra sincs semmilyen jogkövetkezménye.
A 2014. évi országgyűlési választások során a magyarországi nemzetiségi közösségeknek először nyílt lehetőségük arra, hogy képviselőjüket bejuttassák az Országgyűlésbe. A körülbelül 22 ezer szavazatot jelentő magas kvóta miatt ez a nemzetiségek többsége számára csak elvi lehetőség volt, végül mindnyájuk esetében az maradt. Az Országgyűlésbe így 13 nemzetiségi szószóló került, aki - mint a nemzetiségibiztoshelyettes rámutat - nem gyakorolhatja a képviselőket megillető legfontosabb jogosultságokat. Nem rendelkezik szavazati joggal az Országgyűlés ülésein, és csak akkor szólalhat fel a plenáris ülés vitájában, ha a Házbizottság megítélése szerint a napirendi pont a nemzetiségek jogait vagy érdekeit érinti. Ugyanakkor az úgynevezett nemzetiségi napirendi pontnak nincs határozati jogszabályi tartalma.
Az alapvető jogok biztosa és a nemzetiségi-biztoshelyettes mindezek ellenére üdvözölte a nemzetiségi szószólók új jogintézményét és hatékony támogatásáról biztosította. Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága elnökeként tanúsíthatom, hogy a hatékony munkakapcsolat ígéretesen fejlődik. Bizottsági üléseinken rendszeresen részt vesznek az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának munkatársai, a nemzetiségibiztoshelyettes asszonnyal több alkalommal találkoztunk, és munkaterveinkről is tájékoztattuk egymást.
A nemzetiségibiztoshelyettes a beszámolási évben két szakmai úton vett részt munkatársaival Békés és Baranya megyében. Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a települési és nemzetiségi önkormányzatok kapcsolatrendszerének, a civil szervezetek működésének. Tájékozódtak az egyházak nemzetiségi területen kifejtett tevékenységéről, amelyről átfogó vizsgálat is indult. Befejeződött ugyanakkor a nemzetiségi középiskolai nevelés-oktatás helyzetét elemző vizsgálat, amelynek megállapításai komoly szakmai segítséget, de még több halaszthatatlan tennivalót adnak az oktatási kormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok és országgyűlési nemzetiségi bizottságunk számára is. A biztos és helyettesének közös jelentése megállapította, hogy a nemzetiségi középiskolai nevelés-oktatás számos problémával küzd: nincs megfelelő utánpótlásbázisa; nem biztosítja a nemzetiségi pedagógusképzés stabil alapját, tárgyi feltételei hiányosak; alapfunkciója sok esetben nem a nemzetiségi oktatáshoz és nyelvhez való jog, hanem az idegen nyelv tanítása.
Általánosságban a nemzetiségi közoktatás is hasonló képet mutat. Itt megfontolást érdemel még a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ szervezetének és működésének nemzetiségi szempontú újragondolása is. A jogszabályi környezet megváltoztatásával a nemzetiségi önkormányzatok egyetértési joga gyakorlatilag megszűnt mind az igazgatók, mind az intézmények névhasználatával kapcsolatban. (Sic!) Legriasztóbb a helyzet a roma nemzetiségi oktatás területén, ahol a kompetenciamérések eredményei következetesen és kifejezetten gyengék. Az intézmények nem képesek a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók társadalmi, szociális lemaradását kellően kompenzálni. A biztos és helyettese átfogó országos hatósági és egy hozzá kapcsolódó független oktatásszociológiai vizsgálatot sürget a valós helyzet feltárására.
A korábban említett, közel kettőszáz nemzetiségi jogot érintő panaszügy az oktatási kérdéseken túl az ombudsman felsorolása szerint a következő területeket érintette. Szociális ellátással, gyermeki jogokkal, lakhatási problémákkal, munkaerőpiaci diszkriminációval, rendőrségi intézkedésekkel kapcsolatos beadványok voltak. A panaszok típusaiból is érzékelhető, hogy a legnagyobb arányban roma nemzetiségű állampolgárok fordultak az alapvető jogok biztosához és nemzetiségi helyetteséhez.
Összegzésképpen a nemzetiségi jogok védelmezője küldetéséről így vall a beszámolóban: „Őszintén hiszem és szakmai meggyőződésem alapján vallom, hogy a nemzetiségi közösségeink megmaradása és prosperálása a jogalkotótól a jogalkalmazóig minden szereplő, így összességében a köz javát szolgálja.
(17.20)
A történelmi idők óta a magyar társadalom részét képező nemzetiségi közösségeinket minden élethelyzetükben integráns módon kell kezelni, jóban és rosszban egyaránt. Akkor is, ha zavartalanul élik mindennapjaikat és tudatosan élik meg nemzetiségi létüket, de akkor is, amikor gondokkal, terhekkel, netán nyomorúságos helyzetben telnek mindennapjaik, vagy éppen nemzetiségi mivoltuk miatt szorulnak mások támogatására, védelmére, így a nemzetiségi jogok védelméért felelős biztoshelyettes fellépésére.” Eddig az idézet.
Úgy tűnik tehát, hogy nem csupán Georgia vöröslő dombjain, hanem Magyarország falvaiban és városaiban is le kell majd ülnünk a testvériség asztalához. Köszönet azoknak, akik ezen fáradoznak, az alapvető jogok biztosának, helyetteseinek és munkatársainak. A 2014. évi tevékenységükről szóló beszámolót, valamint az Igazságügyi bizottság ennek elfogadásáról szóló határozati javaslatát az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
