BÁNKI ERIK,
BÁNKI ERIK,
BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Késői órán tárgyalunk erről a törvényjavaslatról, amelynek már az általános vitája is komoly indulatokat hozott a rendszerbe. Egy olyan törvénymódosításról van szó, amely alapvetően technikai módosításokat tesz, különösen a sporttörvényben, a 2004. évi I. törvényről van szó, illetve a szerencsejáték szervezéséről, illetve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényt módosítja.
Nagyjából az általános vitában is ugyanazok az érvek hangzottak el az ellenzék részéről, mint amelyeket most hallhattunk a záróvita során, amelyek alapvetően jórészt vagy tévedésen alapulnak, vagy szándékosan magyarázzák félre a törvénymódosítási javaslat szándékát és tartalmát.
Mesterházy Attila képviselő úr hozzászólásában pozitívan állt hozzá egyébként a sporttámogatási rendszerhez, elismerve azt, hogy a magyar kormány rendkívül nagyvonalú egyébként a sporttámogatások terén. Valljuk be őszintén, sok választása nincs is képviselőtársamnak, hiszen az utolsó szocialista kormány idején a 2010-es költségvetésben körülbelül 16-16,5 milliárd forint volt a sporttámogatás összege, ehhez képest a 2016-os törvényben ez 120 milliárd forintnál magasabb összeget tesz ki. Tehát a kormány megnyolcszorozta a sportra fordított támogatást, ami, azt gondolom, hogy teljesen egyértelmű és jó irány, hiszen a sportnak a társadalom teljes vertikumára nézve pozitív hatása van. Megtakarításokat eredményez az egészségügyi költségvetésből, növeli a dolgozók aktivitását, arról nem beszélve, hogy a gyermekek számára olyan alapdolgokat tanít meg, mint a küzdeni tudás, a vereség feldolgozásának a képessége, illetve a csapatjáték, egymás támogatása és egymás segítésének a megtanulása. Tehát azt gondolom, hogy ez egy jó irány, ezt nem is vitatta senki a vitában.
Említette képviselő úr, hogy a tao kiterjesztéséről kéne gondolkodnunk. Nyilvánvalóan tudja képviselő úr és a képviselőtársaim is, hogy a társasági adó közösségi szabályozás alatt álló terület. Magyarul ahhoz, hogy a társaságiadó-kedvezmény rendszerében bármit módosítsunk a következő időszakban, ahhoz az Európai Bizottság jóváhagyása szükséges. Magyarország elsőként vezette be ezt a típusú társaságiadókedvezményt az európai uniós tagországok közül. Nem volt rövid az egyeztetési időszak, hiszen több mint nyolc hónapot vett igénybe, mégis azt gondolom, hogy rekord azt tekintve, hogy más hasonló közösségi szabályozások módosítását általában másfél-két év alatt szokták tudni átvinni európai uniós tagországok az Európai Bizottságon. Azt gondolom, hogy ez a kormány és a kormány köztisztviselőinek a felkészültségét, hozzáértését mutatja. Tehát ha nekiállnánk e törvény módosításának, akkor ahhoz előzetesen az Európai Bizottsággal kellene egy egyeztetést lefolytatnunk, aminek természetesen megvan a lehetősége, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy olyan várakozásokat senki ne keltsen hozzászólásával vagy bármilyen társadalmi rendezvényen való megnyilatkozásával, ami azt a lehetőséget vázolja föl, hogy egy egyszerű parlamenti döntéssel ez a kibővítés megoldható.
Gyüre Csaba képviselőtársam a tao igazságtalan elosztásáról beszélt, illetve arról, hogy túlságosan bonyolult a társaságiadó-kedvezmény rendszere. Valóban, képviselő úrnak abban igaza van, hogy ahhoz, hogy a társaságiadó-támogatásra pályázatot nyújtsanak be a sportszervezetek, alapos felkészülésre van szükség. Azt gondolom azonban, hogy az elmúlt évek azt bizonyították, hogy évről évre nőtt azoknak a sportszervezeteknek a száma, akik sikeresen tudtak pályázni. Az MLSZ tekintetében azt tudom önnek mondani, tisztelt képviselő úr, hogy most már évente több mint kétezer sportszervezet pályázik eredményesen, a pályázati hatékonyság pedig meghaladja a 98 százalékot. Tehát töredékük az, akik formai hiba miatt kerülnek elutasításra.
Azt is nehezményezte képviselő úr, hogy a nagy klubok, nagy egyesületek tudnak könnyebben támogatásokhoz jutni, illetve a szövetségek részrehajlók a támogatási döntések meghozatalakor. Nos, megint csak az MLSZ példáját tudom önnek hozni, tisztelt képviselő úr. 80 százalék fölött van a kis egyesületeknek a pályázati eredményessége. Tehát legfeljebb arányaiban magasak a nagy klubok támogatási igényei és a megítélt támogatások összegei, ami azért van, mert az infrastrukturális fejlesztések mérete nyilvánvalóan egy tradicionális nagy egyesületnél sokkal nagyobb lesz, mint egy kis falusi csapatnál. De azt tudom önnek mondani képviselőtársam, hogy az elmúlt három évben több mint 300 pálya épült kistelepüléseken, és sok száz kistelepülési öltöző került felújításra, amelyek általában egy-egy kis falunál az egyetlen közösségi terek, ahol nemcsak a labdarúgás, hanem más sportágak űzését is tehetik a gyerekek, atlétikára vagy bármilyen más sportágra is használhatják. Tehát azt gondolom, hogy ott ráadásul a labdarúgás támogatásánál nagyobb dologról van szó.
A reklámjogok központosításának problémakörét vetette még fel képviselőtársam, amiben nyilvánvalóan igaza van, hiszen a törvény erről szól. Azonban ez nem kötelező jellegű. Ez egy lehetőséget kínál a sportszövetségek számára arra, hogy a sportegyesületek reklámfelületeinek az értékesítését magához vonja azzal a céllal és azzal a szándékkal, hogy egy központi értékesítéssel a korábbinál egyébként nagyobb bevételt fog tudni elérni.
A klubok amúgy szabadon dönthetnek erről. Tehát ha bármelyik klub úgy dönt, hogy ő nem hajlandó vagy nem akar részt venni ebben a központosításban, ő továbbra is saját maga ajánlja fel értékesítésre a felületeit, ezt megteheti. Valószínűleg kisebb bevételt fog realizálni, de egyébként próba, szerencse, ez megoldható. Azt kell mondanom önnek, képviselő úr, hogy az európai példák is ebbe az irányba hatnak, legalábbis a középeurópai példák. Először Lengyelország tette meg ezt a lépést, a lengyel labdarúgó-szövetség négy évvel ezelőtt központosította a klubcsapatok reklámjogait, és akkor magyar szemmel egy őrült összegért tudta értékesíteni. Akkor talán, nem emlékszem már pontosan, de a Magyar Labdarúgó Szövetség, azt hiszem, egymilliárd forintért vagy 900 millió forintért adta el a közvetítési jogokat, amíg a lengyel labdarúgó-szövetség ennek a tízszereséért tudta ezt értékesíteni. Nagyobb országról van szó, ezt elismerem, de ekkora különbség szerintem nincs a kettő között.
Azt nyilvánvalóan ne is firtassuk, hogy mondjuk, a Premier League, tehát az angol professzionális labdarúgó liga három évre 5,2 milliárd fontért tudta eladni a reklámjogokat, de hát az nyilvánvalóan egy más világ és más értékrendszer. Tehát én azt gondolom, hogy igen, valóban központosításról beszélünk, de nem kötelező jelleggel, tehát a klubok, ha ők jobb értékesítési csatornákat találnak, akkor azt maguk megtehetik.
Gúr Nándor képviselőtársam felszólalásán nem lepődöm meg most már, azt hiszem, hogy hozzászoktunk az elmúlt években ehhez, hogy alapvetően nem az előterjesztésről, hanem politikai indíttatású támadásokról hallunk. Ebben az esetben sem volt másként. (Gúr Nándor: Mert politikát csináltok a sportból.) Ugye felcsúti támogatás kontra Miskolc, erről volt szó. Csak jelzem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban se Felcsút, se Miskolc nincs megemlítve, se az egész taorendszer elbírálási metodikájáról nem szól.
(22.20)
Egyetlenegy dolgot érint az előterjesztés, szerintem egyébként helyesen, éppen a Nemzetgazdasági Minisztérium védelmében vagy az államháztartás védelmében, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben, amikor szabadon pályázhatott mindenki úgy, hogy egyetlenegy támogató céget sem keresett meg, akitől társaságiadó-felajánlást várna, most a törvényjavaslat elfogadását követően legalább azt elvárjuk tőlük, hogy előzetesen keressék meg azt a támogatói kört, amelyik egy szándéknyilatkozatot hajlandó adni arról, hogy ő támogatja ezt a beruházást. Ez persze nem jelenti azt, hogy ő végül majd támogatni is fogja, de legalább eljutottunk odáig, hogy vette a fáradságot és megkereste azokat, akik potenciális támogatók lehetnek. Tehát semmi köze egyébként az előterjesztésnek a képviselő úr által említettekhez.
Egy dologra még hadd reagáljak, ön azt mondta, képviselő úr, hogy a taopályázatok sikeressége mögött politikai döntés van. Képviselő úr figyelmébe ajánlom az Amnesty International felmérését, nem a magyart, amit publikáltak is, ami tele van hazugsággal és felütéssel, hanem a nemzetközi szövetség honlapján elérhető az a jelentés, amely az európai sportszövetségek pénzelosztási rendszereit vette górcső alá. A legjobb elbírálás alá esett az MLSZ-nek ez a típusú tevékenysége, tehát azt gondolom, hogy ez kellő válasz arra, hogy lehet-e a pályázatok sikeressége mögött politikai döntés. Ebben az esetben is azt kell mondanom önnek, képviselő úr, hogy az ön által felvetett probléma nem probléma.
Egyébként pedig, hogy jót is mondjak önnek, képviselő úr, a miskolci stadionfejlesztés és a miskolci utánpótlásközpont fejlesztése, mindkettő támogatott a kormány, illetve az MLSZ részéről, tehát a jövőben szép és sikeres fejlesztések elé nézhet Miskolc városa, amivel én maximálisan egyetértek, hiszen rengeteg gyerek sportol ott, és számukra is olyan versenyfeltételeket kell teremteni, ami versenyképes lehet adott esetben az informatikával, az informatikatanulással, a gépek használatával vagy az utcai csellengéssel.
Tehát, összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat részben technikai pontosításokat, részben olyan módosításokat tartalmaz, amelyek a jogszabály alkalmazását, használhatóságát eredményesebbé és sikeresebbé teszik, ezért kérem, hogy támogassák ezt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
