GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dolgot szeretnék röviden megemlíteni a taóval kapcsolatosan. Az egyik az, hogy nyilván nem mindegy az, hogy valami kötelezettségvállalással párosul, vagy szándéknyilatkozat adására kell sort keríteni. Azt gondolom, hogy ezt nem kell kibontani, ezt mindenki világosan érti és látja, a korábbiakban is elhangzott, hogy egy szándéknyilatkozat milyenfajta, nemcsak beltartalommal, hanem jogkövetkezménnyel jár vagy járhat - mondhatni azt, hogy semmilyennel -, míg egy kötelezettségvállalás egészen más ehhez képest. Ezért nem ismétlem azokat a mondatokat, amelyek előttem elhangzottak.
A másik dolog, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni: én nem tudok másképp tekinteni ezekre a forrásokra, csak úgy, mint közpénz. Ezeknek a forrásoknak a szakszövetségi keretek között történő felosztása, lebontása és annak a végkifejlete, ami abból visszaigazolódik, az hogyan néz ki ma. Nem megyek bele a részletekbe, csak egyetlenegy momentumát szeretném felvillantani. Ha rátekintünk, mondjuk, a labdarúgást érintő finanszírozásra, akkor láthatjuk - nem most, hanem ha visszamegyünk egy-két-három esztendőre -, akkor számomra nem teljesen érthető módon a taopénzekből Felcsút hol kétmilliárdnál többet, hol kétmilliárd környékén, most is nem sokkal kevesebbet, mint kétmilliárdot kap, de mindig a legtöbbet.
Most már Seszták miniszter úr hazája, Kisvárda is felzárkózott ebbe a dologba. Jelen esztendőben, úgy tudom, 1 milliárd 260 millió forintos nagyságrendű pénzeszközzel csatlakozott az Orbán Viktor miniszterelnök által reprezentált Felcsúthoz, így a sorban már a második helyet foglalja el.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy szerintem valami nincs rendjén, merthogy nem a politikai hierarchiában elfoglalt helyek kellene hogy meghatározzák azt, hogy a taopénzek hogyan és milyen nagyságrendben kerülnek valahová oda. Én miskolci illetékességűként, Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiként joggal mondhatom azt, hogy példaként egy olyan futballcsapat, mint a Diósgyőr, amelynek minden meccsén nem 12-en, 28-an, 76-an, 114-en, hanem több ezren, adott esetben tízezres nagyságrendben is vannak szurkolók, nem tud töredéke mértékű pénzekhez sem hozzájutni adott esetben, mint például Felcsút vagy most jelen esetben Kisvárda. Ezt én abszolút torzónak tartom, és a politikával való olyan mértékű összevonódásnak, amelyet nemcsak hogy torzóként ítélek meg, hanem el is ítélem.
Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban érdemes lenne egy tiszta, világos képet rajzolni, hogy ezek a források, ezek a taopénzek, ha már csak most fociról beszéltem, akkor a labdarúgás tekintetében hogyan és miképpen, milyen felosztásban kerülnek lebontásra. De ugyanez lehetne, mondjuk, a stadionfejlesztések tekintetében is, ha megnézem a felcsúti, ha megnézem néhány budapesti - MTK-, egyéb más - stadionok fejlesztési pénzeit, és mondjuk, megnézem a diósgyőri stadion fejlesztési dolgait, akkor megint csak ugyanilyen torzókkal találkozom szembe.
Azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy szerintem végképp elfogadhatatlan az, hogy az általam, de szerintem nem csak általam közpénznek tekintett források ilyeténképpeni felhasználása történik meg Magyarországon, még egyszer hangsúlyozom, amely az én értékítéletem, tapasztalásom, vélekedésem alapján abszolút módon szoros összefüggésben, erős korrelációban van a politikai hovatartozással és a politikai - idézőjelbe tett - hierarchiában való elfoglalt hellyel. Ez pedig nem jó.
Ha pedig tágabb értelemben akarok kitekinteni ebből a kérdéskörből, és nemcsak a labdarúgásra fókuszálok, akkor érdemes lenne egy olyan látképet is, mondjuk, a Parlament falai között az országgyűlési képviselők kezébe adni - de ha nem, hát képesek vagyunk ezt össze is szedegetni -, hogy mondjuk, azon szakági szövetségek viszonyrendszerében, amelyek egyáltalán taoforrásokhoz hozzá tudnak férni, azok tekintetében sportágra bontottan hogyan és miképpen, milyen nagyságrendben kerül leosztásra, odaítélésre a taoforrások mértéke.
Egy szó, mint száz, azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időszakban majd érdemes lesz visszatekinteni az elmúlt esztendők ilyeténképpeni torz forrásleosztására, és abból okulva talán sok tekintetben és a futballtól egy kicsit távolabb is kerülve - idé-zőjelbe tetten - más sportágak vonatkozásában is a forrásfelhasználás bővítésének a lehetőségét erősíteni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
