DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából nem biztos, hogy a záróvitába illik, amit el kívánok mondani, de a vitában elhangzottak arra késztetnek, hogy próbáljak súlyt adni annak, hogy egy ilyen törvényjavaslat nem önmagában él. Tehát nem azzal kezdődik meg, fejeződik be, hogy beterjesztik ide a parlamentbe, hanem hogy mi tud átmenni a gyakorlatba, tényleg segíti-e az állampolgárok életét, gördülékenyebbé, korszerűbbé teszi-e az ügyintézést.
Az eddigi tapasztalat, amit hallottam választópolgáraimtól, ismerőseimtől, akik próbálták ezeket az infokommunikációs rendszereket használni, különösen az államigazgatás területén, a kormányablakok vonatkozásában, engedélyeztetés során, mind arról számolnak be, hogy ez igazából nem működik. Sőt, nagyon nem működik. Hogy egy ilyen törvényjavaslat ezzel nem foglalkozik, hogy kötelezettséget írjon elő például az ebben részt vevő hivatalnokok, közalkalmazottak képzésére, hogy ők legalább tudják, hogy mit tud ez a rendszer, hogyan lehet gördülékenyen használni, hogy kötelezettségeket írjon elő a kormányzat számára, hogy milyen berendezésekkel kell rendelkezni… Hát olyan dolgokat hallottam, hogy vannak bizonyos engedélytípusok, amit a hivatal csak elektronikus formában fogadhat el.
(18.20)
Ugyanakkor az ügyintéző halkan kéri, ha ki lenne nyomtatva egy példány, akkor annak ő örülne, mert akkor sokkal hamarabb véleményezni tudná, mert egyébként a saját hivatali elektronikai rendszerén keresztül csak nagyon bonyolultan, vontatottan, nehezen tud hozzájutni. Tehát azon túl, amit Velez Árpád képviselőtársam elmondott, hogy megreked a törvényjavaslat egy tíz évvel ezelőtti műszaki fejlettségi szinten, én azért emelek szót, hogy a jelen gyakorlatát zárkóztassák föl legalább a lehetőségekhez. Tehát nagyon szép az, hogy sportlétesítményekre, különösen focistadionokra rengeteget áldoz a kormány az adófizetők pénzéből - mert azért tegyük tisztába, a tao azért adóforint, amit egy törvény segítségével átcsoportosítanak a központi költségvetésből a sportlétesítményekre, sportcélú felhasználásokra, ezek súlyos tízmilliárdok -, ha erre az elektronikus közművekre, az infokommunikáció közigazgatási fejlesztésére csak a töredékét fordítanák, akkor nem itt tartanánk.
Tehát én arra hívom fel a jelen lévő képviselők figyelmét, hogy próbáljanak meg információt gyűjteni, beszéljenek olyan emberekkel, akiknek feladata az, hogy használják ezeket a rendszereket, gyűjtsék össze a tapasztalatokat. A hivatalnak ez kötelezettsége lenne, hogy ilyen tapasztalatokat gyűjtsön minden előterjesztést megelőzően, hogy hatástanulmányokat készítsen, és próbáljanak felzárkózni legalább a kor lehetőségeihez, arról nem is beszélve, hogy a Magyar Tudományos Akadémián, a Műszaki Egyetemen, de számos más kutatóhelyen azért vannak erre vonatkozó ismeretek, hogy mi a jövő útja, hol tart a jelen, milyen példákat használnak az Unión belül. Ezt is meg lehetne vizsgálni, hogy melyik országban az a vélemény az infokommunikáció szabályozásáról, hogy az jól működik, előremutató.
Az Uniót ilyen megközelítésben is lehetne kezelni, nem csak úgy, ahogy a külügyminiszter mondja, hogy aki cicózik velünk, annak odacsapunk. Tehát tanulni is lehetne az Uniótól, tanulni is lehetne a szakemberektől, nem csak kullogni a lehetőségek után. Tehát aki érez magában kellő intellektuális kihívást, hogy foglalkozzon ezzel a területtel, márpedig aki ad magára, az kell hogy érezzen, azt én kérem, hogy ne álljon meg ennél a törvénynél, ami igencsak kezdetleges állapotot mutat, hanem próbáljon a jövő érdekében és a jelen gyakorlatának a tökéletesítése érdekében sokkal többet foglalkozni ezzel, s a kormányzatot, hogy sokkal többet áldozzon erre a területre. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
