DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném először megköszönni a tisztelt képviselőtársaknak az ez év nyarán, július 4-én történt hozzáállásukat a hadigondozásról szóló törvényhez, hiszen 176 igen szavazattal szavazta meg a parlament. Mindösszesen Szelényi Zsuzsa szavazott nemmel és Szabó Szabolcs tartózkodott a törvény elfogadása során.
Ennek a törvénymódosításnak a célja az volt, hogy egyrészt megadjuk a tiszteletet azoknak az embereknek, akik a második világháború idején, 1938. november 2. és ’45 májusa között a Magyar Királyi Honvédség, illetve a csendőrség állományában szolgálatot teljesítettek, és halálukat követően sajnálatos módon a hadiözvegyek vagy a hadiárva-jogosultságot szerzett magyar állampolgárok nem kapták meg vagy megvonták tőlük ezeket a járandóságokat. Ezeket nagyobbrészt politikai okokból tették, hiszen akkor azt mondták, hogy aki a baráti Szovjetunió ellen viselt hadat, annak a leszármazói, illetve házastársai nem jogosultak ezeknek az akkor, korábban, ’45-től megítélt ellátásoknak a továbbvitelére. A ’92-es kárpótlási törvény és a ’94-es hadigondozási törvény továbbfejlesztésére került sor, visszaállítva a ’49 előtti állapotokat. Szimbolikus jelentőségű is volt ebben az esztendőben, hiszen a második világháború lezárásának 70. évfordulóján született meg a törvény, és azt gondoljuk, hogy ez méltó módon állított ilyen módon is emléket azoknak, akik a hazáért áldozták az életüket.
Azok, akiknek az édesapja vagy a házastársa elhunyt, ők pedig azon kívül, hogy ezen nehéz sorsot kellett hogy viseljék, még azt az elégtételt sem kaphatták meg, hogy akik a hazáért harcoltak és elhunytak, az őket megillető jogos juttatásukat megkaphassák. Hiszen azt is lehet mondani talán, hogy akik a hazáért akkor harcoltak, nem minden esetben a saját választásuk szerint döntöttek, hanem besorozásra kerültek és ekként védték a hazát. A ’45. április 4-i időpont előtt, amely akkor a szocialista álláspont szerinti második világháború befejezésének magyarországi napja, visszamenő hatállyal már márciustól is kizárta azokat az özvegyeket és árván maradt gyerekeket, akik 1944. október 15. előtt vesztették az életüket.
Szépen fokozatosan építették le politikai propagandisztikus célból, illetve meg is mondták, hogy be sem adhatják a kérelmeket a hadiözvegyek, illetve a hadiárva-jogosultak; tehát az egyik részt szépen leépítették, a másik résznek pedig megmondták, hogy be sem adhatja. Sőt, itt szeretném megköszönni egyébként a Hadiözvegyek, Hadiárvák, Hadigondozottak Nemzeti Szövetségének, aki ezt az ügyet felkarolta és több alkalommal is fordult hozzánk, országgyűlési képviselőkhöz, hogy az a szervezet, amely 1950-ig teljes mértékben rendelkezésre állt a hadiözvegyeknek, hadiárváknak, ez ’50 után felszámolásra került mint civil szervezet, és a hadigondozói intézet is, amelynek egyébként kötelezettsége volt, hogy ezeket a nehéz sorsú embereket, az értük megállapított ellátást kezelje és ezeknek a feladatoknak az ellátását volt köteles végezni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás lényege, hogy elindult egy folyamat július 4-ével. A járási hivatalokhoz lehetett benyújtani ezeket a kérelmeket. Korábban a levéltári adatok, illetve a Honvédelmi Minisztérium adatai alapján mintegy 20 ezerre volt tehető azok száma, akik kérelemmel fognak fordulni a járási hivatalokhoz. Ezek a nyilvántartások nem voltak teljes körűek, sajnálatos módon. Ma azt el tudjuk mondani, hogy mintegy 45 ezer kérelmező volt. Azon egyenlő bánásmód következtében a határon túli magyar állampolgárok is benyújthatták a kérelmeket, és ennek alapján jelenleg mintegy 35 ezer kérelem elbírálásra került pozitív módon, tehát már kapják is augusztus, szeptember, október óta az ellátást.
Tisztelt Országgyűlés! A pontos számokat is tudom mondani. 600 fő volt a külhoni magyar igénylő, és hadiárva-járadékban 32 ezren részesültek, a többi pedig hadigyámoltként, illetve hadigondozotti családtagként. Hadiözvegyi ellátásban sajnos a kor előrehaladtával mindösszesen 56-an részesülhettek, és az élet olyan kegyetlen, hogy a kérelmek benyújtását követően a 30 napos elbírálási határidő alatt mintegy 50 személy sajnálatos módon elhunyt. Egyösszegű térítést 1100 fő részére állapítottunk meg.
A módosítás lényege az, hogy pontosítani kívánjuk a korábbi törvényt, illetve a nyári módosítást, hogy az eredeti jogalkotói szándék megmaradjon, ne sérüljön. Ezek a pontosítások a következők. Nem a benyújtás, ’49. január 1-jei hadi veszteség, hadi eredetű halálsérülés alapozza meg a jogosultságot, hanem a módosítással egy újabb, méltányosabb rendszer kerül kialakításra. Ez azt jelenti, hogy a ’49. január 1-je előtti veszteség és nem a benyújtás alapozza meg. Ezzel azok is bekerülhetnek a rendszerbe, akik netán nem nyújtották be a kérelmet.
(11.30)
A másik gyakorlati probléma, hogy a kérelmek elbírálása során gyakorlati problémaként jelentkezett, hogy a megsérült édesapa hadirokkanttá vált, és az 1949. január 1-jét követően született gyermekek nem kerülhettek be a rendszerbe, hiszen 1949 előtt megfogantak ezek a gyerekek, csak éppen 1949. január-február-márciusban születhettek, és így kiestek a rendszerből. Most az egyenlő bánásmód következtében őket is behozzuk ebbe a támogatotti körbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos kérdés és az eredeti jogalkotói szándékot tükrözi azon javaslat is, hogy a hadigondozással a magyar állam érdekében veszteséget szenvedettek támogatása legyen lehetséges. Az elmúlt időszak gyakorlati jelzései alapján egy újabb szövegpontosítást teszünk, hogy hadigondozotti ellátást kizárólag a magyar állam érdekében veszteséget szenvedetteknek nyújtson, tehát abban az esetben, ha a harci cselekmény és ennek következtében a hadi eredetű sérülés vagy halál Magyarország területét érintően, illetve Magyarország mint hadviselő fél részvételével következik be, ekkor lehet kárpótlást nyújtani. A jogalkotói szándék a szabályozás egyértelműsítésére irányul, a korábbi hatályos szövegtől nem tér el.
A hadigondozásról szóló törvény hatálya immáron a határon túli magyarokra is kiterjed, de nem terjed ki olyan kettős magyar állampolgárra, akinél nem magyarországi vagy nem Magyarország érdekében történt esemény vagy veszteség miatt következett be a haláleset.
Szintén pontosításra kerül a gyakorlati tapasztalatok alapján a hadigyámoltak jogosulti körének meghatározása, hogy a nagykorúság és az azt követő tanulmányok folytatása miatti jogosultság tekintetében az összhang megteremthető legyen a korabeli szabályozással. A hatályos szabályozás alapján ugyanis előállhat olyan helyzet, hogy egy volt hadiárva, akinek azért szűnt meg az ellátása, mert mondjuk, tanulmányokat folytat, vagy hölgy lévén netán házasságot kötött, nem kaphatna a hatályos rendelkezések alapján hadiellátást, holott erre még a korabeli szabályozás, az 1933. évi VII. törvénycikk 6. §-a is lehetőséget nyújtott. Az eljárási szabályokat hangoljuk össze a külhoni kérelmezők vonatkozásában az illetékességi kérdésekben, illetve a jogorvoslat válik egyértelműen pontossá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva szeretné biztosítani, hogy az azonos elbánás elve alapján a második világháborúban elszenvedett veszteségek okán özvegyen, árván maradt hozzátartozók és hadirokkanttá vált katonák gyermekei is méltányos juttatásban részesülhessenek, melyhez a kérelmek hatékony, gyors elbírálása érdekében a hatósági eljárás szabályai is kiigazításra és pontosításra kerülnek.
Kérem a képviselőtársakat, ezekkel a pontosító javaslatokkal minden nehéz sorsú hadiárva vagy hadiözvegy vonatkozásában az azonos bánásmód lehetőségét biztosítani szíveskedjenek támogatásukkal, ugyanúgy, mint a július 4-ei szavazásnál, ahol az Országgyűlés 170-et meghaladó igen szavazattal támogatta, mindösszesen csak 1 nem és 1 tartózkodás volt. Lehet, hogy az is csak félrenyomott gomb volt; ha tudatos volt, akkor nagyon szomorú lennék. Ezért azt gondolom, hogy ezeknek a nehéz sorsú embereknek a rehabilitációja legalább lelkiekben is megvalósul, a szüleiknek is megadjuk a tiszteletet ennek a javaslatnak az elfogadásával, illetve az eljárás gyorsabbá és hatékonyabbá válik. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
