DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen azokat a támogató hozzászólásokat, amelyek a Lázár János, L. Simon László és általam benyújtott törvényjavaslatot érintették. Úgy érzékeltem, hogy a parlament méltányolta azt a szándékot, amivel mi a nehéz sorsú emberek felé fordultunk csakúgy a nyáron, mint most ezekkel a pontosító javaslatokkal.
A törvényjavaslat kapcsán elhangzottak nem teljesen a törvényjavaslatba illeszthető vagy illeszkedő felszólalások is. Ezzel kapcsolatban annyit tudnék elmondani képviselőtársaimnak, hogy az én ismereteim szerint készül a kárpótlás kiegészítése valamilyen formában, a kormány gondolkodik ezen a kérdéskörön, pont azért, hogy minden lehetőség, amely itt is felmerült, az valamilyen formában a történelem okozta sebek kapcsán lezárásra kerülhessen.
(12.10)
A másik, amit szeretnék elmondani, az, hogy azért ennek az erkölcsi elégtételen túl van anyagi vonzata is, hiszen 18-20 ezer fővel számoltunk, és ez ma meghaladja a 45 ezret a kérelmek benyújtását illetően, tehát dupla létszám keletkezett, ami egyébként nagyon örömteli. Ez azt mutatja, hogy mindenkihez eljutott az a felhívásunk, hogy érdemes ezzel a jogintézménnyel élni annak, aki nem tehette meg korábban, vagy akitől megvonták korábban.
E vonatkozásban én nem gondolnám, hogy a kormánytisztviselők felkészületlenek lettek, hiszen külön oktatás volt, tekintettel arra, hogy a hatálybalépés napját követően egyébként már gondoskodni kellett a kérelmek befogadásáról, tehát július 4-étől nagyon-nagyon rövid idő volt a felkészülésre a benyújtástól az elfogadásig, és az elfogadástól egyébként a hatálybalépésig. Azért is volt gyors a hatálybalépés, hiszen sajnálatos módon ezek az emberek időskorúak, 73 év felettinek kell lenni annak, aki benyújtja ezt, és nagyon kevés elutasításra kerül sor. Széleskörűen értelmezték az ügyintézők a jogszabályokat, azt is befogadták, aki két tanúval igazolta - nem kellett hozzá papír -, hogy az édesapa a második világháborúban hunyt el, vagy nekem is volt olyan fogadónapos ügyfelem, aki azt mondta, hogy kedves képviselő úr, nézze meg, az apám föl van írva ott az emlékműre vagy az emléktáblára, márványba vésve a neve mint második világháborúban elhunyt katonahősnek, de semmilyen papírom nincs róla. Én azt tudtam neki mondani, hogy ha ez a faluközösség számára egyértelmű, akkor a hatóság számára is egyértelmű kell hogy legyen. És az is mutatja, gondoljanak bele, hogy 35 ezer elbírált kérelem van, és az a járadék, amely egyébként jár havonta, egy év alatt kiteszi tulajdonképpen az elvett 13. havi nyugdíjnak az összegét, az özvegyeknél pedig meghaladja a 30 ezer forintot. Persze mindannyian tudjuk, hogy ez a sebeket nem tudja begyógyítani, pénzzel nem lehet az elhunyt életeket visszahozni, pénzzel nem lehet kártalanítani azt a nehéz sorsot, amit ezek az emberek végigéltek, de mégis azt gondoljuk, hogy van ebben előrelépési lehetőség. Nyilván az ország anyagi tehetőssége tudja fokozni vagy megemelni ezeket a juttatásokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szaporítanám a szót, hiszen széles körű támogatottságot érzek itt a Parlament falai között. Köszönöm szépen még egyszer. Köszönöm szépen ilyen módon a kormányzati támogatást, amit a Honvédelmi Minisztérium nyújtott, és bízom abban, hogy meg fogják szavazni rövid időn belül ennek a törvényjavaslatnak, ennek a módosításnak - amikor a zárószavazásra kerül sor - a beterjesztettek szándékának megfelelően a szövegét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
