Megemlékezés a november 4-i nemzeti gyásznapról
Megemlékezés a november 4-i nemzeti gyásznapról
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Claes Gill norvég költő versét idézem Tollas Tibor fordításában: „Gloria Victis! Emlékezzetek az elesettekre, / kik hűlt ajakkal ma is hirdetik: / a győzelemnek végső percekig / őrzött reménye életüknél mégis több nekik.” Claes Gill norvég költő emlékezett így az 1956-os forradalom eltiprásának áldozatairól.
59 esztendővel ezelőtt, 1956. november 4-én hajnali 4 óra 15 perckor megkezdődött a szovjet csapatok „Forgószél” fedőnevű hadművelete Magyarország ellen, aminek során mintegy 60 ezer katona rohanta le hazánkat.
(9.10)
Reggel 8 órára már az Országház őrségét is megadásra bírták, és a forradalmi kormány működése megszűnt. A következő napokban a világ tétlen szemlélődése közepette az ellenséges erők eltaposták a magyar forradalmat. Az óriási számbeli és technikai fölénnyel rendelkező támadókkal szemben az ország számos pontján elkeseredett, hősies ellenállás bontakozott ki.
A szabadságért küzdő emberek Budapesten és számos vidéki városban is százával ragadtak fegyvert, hogy az ellenség feltartóztatásával megőrizhessék a néhány napos, törékeny forradalmi vívmányokat. Az elkeseredett harcok során több mint két és fél ezren áldozták életüket, s közel húszezren sebesültek meg. Nem felejthetjük el azokat sem, akiket 1956. december 6-a és 1957. január 11-e között védtelen civilként gyilkos sortüzek öltek meg. Fejet kell hajtanunk a megtorlás több száz kivégzett és több tízezer meghurcolt áldozata előtt. A mai napon mindnyájukra emlékezünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! November 4-e a 237/2001-es kormányrendelet értelmében nemzeti gyásznap. Magyarország két nemzeti gyásznapja két dicsőséges forradalmunk eltiprásához, 1848-49-hez és 1956-hoz kötődik. 59 esztendővel ezelőtt azokban az októberi napokban, mintha a ’48-as március elevenedett volna meg: forrongott az ifjúság, szabad lett a sajtó, politikai foglyok szabadultak ki a börtönökből, mindenütt pontokba szedték a követeléseket, és előkerültek az addig tiltott nemzeti jelképek. Eltiprásuk ellenére egyik forradalmunk és szabadságharcunk sem volt hiábavaló, mert forradalmáraink és mártírjaink példát mutattak nekünk szabadságszeretetből, nemzeti összefogásból és szolidaritásból.
Rájuk emlékezünk ezen a napon.
Gloria Victis! Dicsőség a legyőzötteknek!
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, vendégeinket, egyperces néma felállással adózzunk az áldozatok emlékének. (A teremben lévők néma felállással adóznak az áldozatok emlékének.)
Köszönöm szépen.
