SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mivel felszólalásom az élet-, tűz- és vagyonvédelemmel kapcsolatos, a kéményseprőkről szól, kíváncsi leszek, hogy ha esetleg válaszolnak nekem, hogy fogják behozni ehhez a kérdéshez akár Simicska Lajost, akár Kovács Bélát, hiszen bármit kérdezünk, önöknek folyamatosan ez a válaszuk a kérdéseinkre. De úgy is kezdhetném ezt a felszólalást, hogy megkérdezem Dömötör Csaba államtitkár úrtól mint fiatal fidelitasostól, aki sokat jár Brüsszelbe, hogy vajon igénybe vette-e azokat a szolgáltatásokat, amiket az egyik fiatal fideszes nyújtott a hamis eurók árulásával a Kelet pályaudvarnál. De nem teszem, mert nem tartozik a témához, én a kéményseprőkről szeretnék beszélni.
Ha kéményseprőt látok, akkor szerencsém lesz - tartja a mondás. Ezért azért volt így, és azért van így, mert ha valahol a kéményseprő megjelent a fűtési szezon elején, akkor nagy valószínűséggel ott nem volt tűz, és nagy valószínűséggel nem volt veszélyben az emberek élete.
Itt a fűtési szezon elején nem is kellene mást tennünk, mint hogy jó munkát kívánjunk a kéményseprőknek, és minden menne a maga útján egy normális országban. De - mint tudjuk - sajnos nem egy normális országban élünk, és nem egy normális helyzet van, hiszen eddig is voltak hiányosságok - és ezt el kell ismernünk valóban - a kéményseprő-szolgáltatással kapcsolatban: nem voltak megfelelőek az eszközök, nem annyi eszköz állt rendelkezésre, mint amennyit a törvény vagy a kormányrendeletek előírtak volna, nem volt megfelelő az ellenőrzés sem, hiszen a katasztrófavédelem nem tartotta be az előírásokat, és utána még súlyosbította a helyzetet az is, hogy önök a rezsicsökkentés oltárán szinte feláldozták a kéményseprő-szolgáltatást. Amikor érzékelték azt, hogy itt problémák lesznek, akkor valóban a kormány még a tavasszal benyújtotta a parlament elé azon javaslatát, ami a hazai kéményseprőipar működésének megújítását és az állami szerepvállalás útján biztonságosabbá tételét lenne hivatott szolgálni. Az erre vonatkozó törvénytervezetet azonban a mai napig nem fogadták el, rendre halogatják.
Mi is történt? Az történt, hogy 2015. március 10-én a BM benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, majd 11-én ki lett jelölve a Honvédelmi és rendészeti bizottság, 18-án lefolyt az általános vita, 23-án a részletes vitaszakasz meg lett nyitva, és azóta önök megállították ezt a törvényjavaslatot. Ennek következményeként tragikus létbizonytalanság uralkodik a szakmában, és a lebegtetés egyszerűen megbénítja a rendszert.
Miközben a helyzet egyre veszélyesebb, a pályaelhagyás mértéke drasztikus méreteket öltött, a korábbi 1400-1500 kéményseprőből már alig 800-900 szakmunkás kénytelen valahogy biztosítani a szolgáltatást, utánpótlás csak elvétve akad, hiszen éppen a kialakult helyzet miatt ma már egyáltalán nem vonzó a szakma, kéményseprőnek lenni nem jelent hosszú távú, biztos megélhetést. Ez tarthatatlan és kockázatos állapot, amely előbb-utóbb családok százezreinek a biztonságát is veszélyezteti. Minden lóg a levegőben, minden bizonytalan. Különféle ötletek kerültek elő a kormányzati fiókokból arra vonatkozóan, hogy melyik szervezethez integrálják a szakmát, ám ennél több nem történt, vagyis egyelőre a munkavállalóknak fogalmuk sincs arról, hogy mi lesz velük, hová kerülnek, s milyen formában dolgoznak majd tovább.
Jelentem, elfogyott a kéményseprők türelme. Ma már a legkitartóbbak közül is egyre többen kényszerülnek más, biztos megélhetést keresni. Ami leginkább aggasztó és időzített bombaként ketyeg, az a kéményseprők számának rohamos csökkenése, és azóta súlyosbodott a helyzet, hiszen a Kéményseprők Országos Szakszervezete - amely a kéményseprők 40 százalékát tömöríti - úgy döntött, hogy a munkavállalói egy jelentős részével, több mint 300 taggal most ügyvédi letétbe helyezték 322 munkavállaló felmondását azzal, hogy amennyiben 2015. december 21-ig nem történik semmi az állásfoglalással vagy a törvénnyel kapcsolatban, akkor érvényesíteni fogják ezt a felmondást. Amennyiben érvényesítik ezt a felmondást, súlyos katasztrófahelyzet alakulhat ki.
Nekem az a véleményem, hogy úgy, ahogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom le tud ülni a munkavállalókkal, le tud ülni egyébként a szolgáltatókkal is, és tud velük egyeztetni, a kormánynak kutya kötelessége lenne leülni ezekkel az emberekkel, kutya kötelessége lenne leülni ezekkel a szervezetekkel, egy háromoldalú tárgyaláson megvitatni a törvénytervezet és a szakma további működésének a lehetőségeit, és biztosítani Magyarországon, hogy a kéményseprőipari szakma normálisan tudjon működni, és ne legyen veszélyben több százezer ember.
Ez az önök felelőssége. Kérem önöket, hogy ne hozzák lehetetlen helyzetbe Magyarországot, és még a határidő lejárta előtt üljenek le ezekkel a szervezetekkel, egyeztessenek velük, és folytassuk tovább ennek a törvénynek a tárgyalását, hogy végre megnyugtatóan tudjuk befejezni ezt a történetet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
