Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell mondanunk, hogy az általános vita során hangoztatott érveink még mindig állnak, amelyek szerint igen szégyenteli, hogy csak egy implementációs jellegű törvényjavaslat esetében merül fel a fogyasztóvédelem erősítése, miközben rendszerszinten az utóbbi években ennek ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Azt is látni kell, hogy az MNB feladatkör-bővülése számos olyan kérdéssel gazdagította már az általános vitát is, aminek vissza kellene köszönnie itt a gyakorlatilag részletesnek nevezhető szakaszban.
De hogy konkrétan arról beszéljünk, ami idetartozik: a módosító indítványok között volt egy olyan, ami nagyon fontos, és rendszerszinten érzékelteti, hogy mi a problémánk ezzel az egésszel. Ez pedig az ügyfelek tájékoztatási kötelezettsége kapcsán merült fel. Nagyon örülök, hogy államtitkár úr is fontosnak tartotta, hogy kitérjen erre, ugyanakkor hiába látjuk azt, hogy biztosítók és viszontbiztosítók kötelesek lennének a felügyelet határozatát közzétenni a honlapjukon, de az életszerűség vizsgálatát tekintve, legyünk őszinték, országgyűlési képviselők tömege is lehet abban a helyzetben, hogy talán még a saját biztosítójának a kilétével sincs minden forduló után tisztában, nemhogy még a honlapját kövesse heti szinten.
Tehát minimum elvárás lenne, mondjuk, egy Astra biztosítóhoz hasonló csődhelyzet vagy kaotikus helyzet esetén a károsultakat, ügyfeleket egyesével, minimum levél formájában értesíteni. Tehát olyan életszerű, életszagú megoldási formákat javasolni, amelyek nem elégednek meg azzal, hogy egy, amúgy implementációs alapú, tehát uniós rendelvényre a magyar jogrendbe átültetett jogszabálycsokor mellett próbál még kozmetikázni ilyen dolgokat. Lenne tehát bőven létjogosultsága annak, hogy a maguk teljes körében kezeljék ezeket a problémaköröket. Még egyszer mondom, nemcsak egy honlapra kitett felügyeleti határozat formájában, hanem megtisztelve az ügyfeleket, megtisztelve az esetleges károsultakat is azzal, hogy a kárukat megelőzve adott esetben nemcsak arról értesítik őket egy levélben, hogy fizetniük kell, kötelezettségeknek kell eleget tenniük, hanem arról is, hogy ha bajba kerülnek, meg tudják tenni a szükséges ellenlépéseket.
Az MNB feladatkör-bővülése kapcsán pedig elmondtuk már sokszor, el is fogjuk, egészen elképesztő gazdaságpolitika alapján egészen elképesztő üzletpolitikát gyakorol ez a szerveződés. Amikor kiterjedt profitot tud felmutatni, ezt állítólagosan prociklikus megközelítéssel is olyan alapokba rakja, olyan ingatlanokba és olyan eszközökbe, amelyek mondjuk, egy recessziós időszak esetén, amikor ezekhez az elemekhez kellene nyúlni, talán a legnehezebben mobilizálhatók, a legnehezebben értékesíthetők. Egy válság esetén is, ugye, az érintett ingatlantömeg ára fog lezuhanni először nagyon mély szintre, és elmondható az, hogy nem mutat belátó üzletpolitikára az, ami történik. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ha több százmilliárdos profitok halmozódnak fel, mondjuk, a hitelkárosultak helyzetének úgynevezett rendezése kapcsán, ami nagyon távol állt a tisztességes rendezéstől, de tény, hogy az a több százmilliárd felhalmozódott az MNB-nél, a minimum lett volna, mondjuk, egy kártérítési alapba csoportosítani ennek legalább egy részét, és megsegíteni azokat az embereket, akiket már kilakoltattak vagy elvesztették családjukat (sic!), jórészt önhibájukon kívül. Tehát lehetett volna egy sokkal szélesebb mozgástér mentén gondolkodni. Sajnálatos, hogy a lélekbátorság ehhez nem volt meg önökben.
A helyzet az, hogy a technikai jellegű módosító javaslatokat, a kodifikációs jellegű, javító javaslatokat lehet támogatni. Alapvetően ezzel az implementációs csomaggal sincs akkora probléma, hiszen bírságolás tekintetében, még annak árfolyama tekintetében is vannak előremutató jelenségek benne, de összességében, rendszerszinten önök sajnos megint nem bizonyultak elég bátornak. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
