HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! „25 év rendszere.” Miről van szó? Idén 25 éves a magyar önkormányzatiság, legalábbis ilyen címmel egy ünnepségsorozatot szervezett a kormányzat. Én azt gondolom, hogy magát a címét is már ennek az ünnepségsorozatnak némiképp vitatni lehet, mert hiszen a magyar önkormányzatiság, az önkormányzatiság gondolata messze nem csak ez a 25 év. Hála istennek, ezeréves államiságunknak sokkal gazdagabb hagyományai vannak e tekintetben, történelmi alkotmányunknak is egyik alappillére, alapelve az önkormányzatiság, amely nyilván nemcsak a településekre, megyékre, hanem más szervezetekre is annak idején kiterjedt. De egyfajta települési önrendelkezési lehetőség valóban az 1990-es évek után épülhetett csak ki.
Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést, hogy valójában van-e nekünk most mit ünnepelnünk, tehát ez a 25 év, ami mögöttünk áll, valóban olyan-e, amiben találunk okot és érdemet az ünneplésre.
Sajnálatos módon azt kell hogy mondjam, hogy különösen az elmúlt idők változásai, az új önkormányzati törvény után bevezetett, illetve az új járási rendszer után bevezetett változások eléggé káros irányú folyamatokat indítottak el, nem mintha az 1990. évi LXV. törvényben, tehát az eredeti önkormányzati törvényben ne lett volna olyan, amit megkérdőjelezhetünk.
Azt látjuk, hogy a kormányzat és a települések között eléggé egyirányú a kommunikáció, gyakorlatilag nincs érdemi egyeztetés. A feladatfinanszírozás rendszere nem vált be, igen jelentős elvonások vannak a településektől. Tudjuk, ez egyébként egy régebbi probléma is, de ez a probléma nem került orvoslásra, a problémák csak halmozódnak. Ebben benne van még az adósságkonszolidáció kérdése is, de erre már külön nem akarok kitérni. A megyei szintet teljesen értelmetlenül kiüresítették, nincs olyan intézmény, ami valójában a megyékhez tartozik, bizonyos településfejlesztési pénzek sorsa fölött dönthetnek eléggé szűk mozgástérrel.
(18.10)
Csakúgy, mint az önkormányzatok mozgástere; az is rendkívüli módon beszűkült, azzal, hogy az intézményeik egy részét elveszítették. Ezért tehát az önrendelkezés, önellátás, önvédelem hármas gondolata, amellyel esetleg életképes végvárakká tudnánk tenni önkormányzatainkat, egyelőre csak álom, és nem látszik megvalósulni.
Ugyanakkor azt gondolom, mégis van olyan, amire érdemes emlékezni, mégis van olyan, amit érdemes ünnepelni az elmúlt 25 évben, méghozzá azt, hogy vannak olyan példaértékű személyek, akik mindannyiunk számára iránymutató módon, felelősen végzik a képviselői, adott esetben polgármesteri munkájukat.
Engedjék meg, hogy most egy olyan személyről emlékezzek meg, aki meglátásom szerint ilyen önfeláldozóan végezte a munkáját az elmúlt években. Megrendülten hallottam a hírt a múlt héten, hogy egy nagyon kedves képviselőtársunk, XV. kerületi önkormányzati képviselő, Monostori Zsolt tragikus hirtelenséggel elhunyt. Ő valóban olyan személy volt, aki példaértékű munkát végzett; egy országos hírű iskola bezárásával kapcsolatban ismerhettem meg közelebbről precíz és rendkívül elkötelezett munkáját és őszinte személyiségét. Azt gondolom, önkormányzati rendszerünkben pont az ilyen személyek, mint Monostori Zsolt személye az, ami azt jelentheti számunkra, hogy van a magyar önkormányzatiságnak jövője, hiszen az a munka, amit ők végeznek, olyan példamutatás számunkra, amiből erőt meríthetünk, és úgy gondolom, ő is egy ilyen rendkívüli, példamutató személyiség volt.
Még egyszer azt tudom mondani, hogy megrendülten fogadtuk a hírt. Nyugodjék békében! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
