DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén szólva, meglehetősen nehezemre esett végighallgatni Kósa képviselő úr felszólalását, aki ahhoz képest, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, nagyjából egy kisiskolás szintjén beszélt a katonaságról és az alkotmányosságról; körülbelül azon a szinten, hogy a katona bácsiknak egy dolguk van, hogy megvédjék a magyar polgárokat. (Dr. Répássy Róbert: Taníts, Gergely, taníts bennünket!) Azért ennél bonyolultabb talán a helyzet, tisztelt Kósa képviselő úr.
Először is azt gondolom, önök megköszönhetik az ellenzéknek azt, hogy annak idején nem szavaztuk meg a házszabálytól eltérést. Ugyanis, ha ezt megtettük volna, akkor úgy, ahogy Harangozó képviselőtársam elmondta, az eredeti javaslatot szavazták volna önök meg a zárószavazáskor, és nem tudták volna az ellenzéki módosító javaslatokat plagizálni, és most a sajátjukként előterjeszteni az Országgyűlés elé. Ez gyakorlatilag legalább azt tisztázza, hogy mi a különbség a rendőrség és a katonaság fegyverhasználati jogai és lehetőségei között.
Magyarán szólva, nem maradt benne a törvényben az, hogy bizonyos élethelyzetekben, amik, mondjuk, háborús viszonyok között természetesek, a katonaság köteles a fegyvert használni, míg a rendőrségre valóban egészen más szabályok vonatkoznak. Ettől függetlenül egyébként maradt több olyan függőben lévő kérdés és probléma is, ami miatt mi ezt a javaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Itt nem kívánom Harangozó Tamás képviselőtársamat ismételni. Azonban, tisztelt Kósa képviselő úr, örülnék annak, ha legalább megpróbálná megérteni azokat az érveket, amelyeket mi az alkotmányossággal kapcsolatban megfogalmaztunk.
Ugyanis ön biztosan nagyon jól ismeri a mi szakmai érveinket, hiszen irigylésre méltó magabiztossággal utasította azokat vissza. Én azért szeretnék a hátralévő időben, még van 8 perc 8 másodperce, hallani egypár szót arról, hogy szakmai szempontból hol vitatja azokat a tételeket, amelyeket én magam elég hosszan megfogalmaztam az elmúlt vita során itt az Országgyűlésben; aminek a lényege gyakorlatilag az, hogy önök kreáltak egy olyan műfogalmat, új fogalmat válsághelyzet gyanánt, ami a veszélyhelyzetet váltja ki. Ugyanúgy alapjogokat korlátoz, ez pedig nem más, mint az Alaptörvény rendelkezéseinek megkerülése. Azért, mert önöktől a választópolgárok megvonták a kétharmados támogatást, most önök megpróbálják egy feles törvénnyel kikerülni azt, amit egyébként csak kétharmados törvényben lehetne szabályozni.
Ez a probléma, tisztelt Kósa képviselő úr, remélem, hogy majd szakmai érvekkel megcáfolja azt, amit én mondok, mert különben meglehetősen felületesnek tűnik az, amit megfogalmazott a felszólalása során. Annál is inkább érdekes ez, tisztelt képviselőtársaim, mert nemegyszer elmondtuk, a mai napon is, de hetekkel ezelőtt is, hogy nagyon hiányoljuk ebben a témában az ötpárti egyeztetést – egyetlenegyet nem tartottak. Sőt mi több, amikor elmondtuk azt önöknek, hogy alkotmányos módon mi is partnerei lennénk bizonyos változtatásoknak, például a katonaság bevethetősége megteremtésének, akár úgy, hogy mi a saját szavazatunkkal támogatnánk az Alaptörvény ez irányú módosítását, önök még csak nem is reagáltak erre a felvetésre, sem korábban, sem most, ebben a vitában.
(15.50)
Szeretném megkérdezni, hogy miért. Mert a válasz számomra adódik: önök akkor azt a fajta szembeállítást, amit hónapok óta játszanak a magyar közvéleménnyel, hogy önök a magyarok pártján állnak, és mindenki más a bevándorlók (Balla György: Úgy van!), meg ki tudja, kinek a pártján, nem tudnák képviselni tovább. Ugyanis lehetséges, hogy volna olyan megoldási javaslat, amit az ellenzék is támogat. De ha meg se próbálják, ha le se ülnek egyeztetni, hogyha egyetlen ötpárti egyeztetést nem kísérelnek meg megtartani, ha teljesen süket fülekre találnak azok a javaslatok, amelyekkel egyébként mi is bombázzuk a parlamentet jó szándékkal és megoldást keresve erre a problémára, akkor, én azt gondolom, nem túl szerencsés azt elvárni, hogy azt a javaslatcsomagot, amit önök állítottak össze, és szerintünk szakmailag nem megfelelő, mi szolgai módon megszavazzuk. Hát nem fogjuk megtenni, tisztelt képviselő úr, annak ellenére nem, hogy egyébként ezt egy komoly problémának tartjuk, és a mai napig várjuk az önök nyitottságát a vonatkozásban, hogy esetleg az ellenzékkel tudjanak egyeztetni. Lehet, tisztelt képviselő úr, hogy akkor elvesztenék önök azt a pozíciót, hogy csak önök a haza megmentői, mert esetleg másoknak is vannak jó ötletei, de talán ez az áldozat megérné azt, hogy egyébként egy hatékony, mindenki által támogatható megoldást tudnánk találni és elfogadni itt a parlamentben. Úgyhogy ez a fajta, még egyszer mondom, mesterséges szembeállítás, én azt gondolom, hamis. Az pedig, hogy önök képtelenek szakmai érveket tenni a saját álláspontjuk mögé, őszintén szólva szánalmas.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gondolatot még, többet nem ér meg Apáti képviselő úr felszólalása, de tudják, igen, van egy bizonyos határ. Önök, jobbikos képviselők többször kifejtették, hogy ha nem is éles lőszerrel, de szívesen látnák azt, ha a tömegbe lőnének a katonák. (Moraj, közbeszólások a Jobbik soraiból.) Mi meg nem látjuk szívesen, tisztelt képviselőtársaink.
Nem látnánk szívesen azt, hogyha gyerekeket vízágyúznának; nem látjuk szívesen azt, amikor gyerekeket könnygázzal kábítanak el; nem látjuk szívesen azt, amikor ezek az események… (Nagy zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Az elnök csenget.) erőszakossá válnak. (Budai Gyula: 2006!) Tisztelt Képviselőtársaim!
Önök ezeket a megoldásokat propagálják, mi pedig ezen megoldások kapcsán nem vagyunk és nem is leszünk partnerek, embertelen és tűrhetetlen megoldásnak tartjuk. (Révész Máriusz: Csak a magyarokkal szemben!)
Azt pedig, hogy önök kétségbe vonják a hazaszeretetét egy frakciónak, kikérjük magunknak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
