DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Köszönjük szépen, azt hiszem, mindnyájan képviselő úrnak, hogy Cegléd városából mindezeket elmondta. Hiszen akár ha a XIX. század történetét nézzük, a Kossuth-kultusz részeként Cegléd városát, akár ha a XX. század szomorúbb részét nézzük, azt a gyűjtőtábort, ahonnan a Gulag és a Gupvi lágereibe vitték azokat a magyarokat, akiket elhurcoltak, mindkét szempontból, egy pozitív és egy negatív esemény kapcsán, a XIX. és a XX. század történelmének egy-egy csomópontja Cegléden volt. És önök ezt a hagyományt, akár a Kossuth-kultuszt, akár a Gulag-Gupvira való emlékezést, akár pedig az ottani egykori kisbirtokosok elhurcolásával, a kulákok üldözésével kapcsolatos emlékeket nagyon szépen őrzik, és ezeknek az embereknek az emlékét életben tartják.
Fontos ezzel kapcsolatban, hogy a magyar kormány is meghirdette a Gulag-emlékévet, amely idéntől egészen 2017. február 25-ig tart, és fontos része ugyanazokra az emberekre emlékezni, akik, mint ahogy arra képviselő úr is utalt, azokba a téglákba beleírták talán életük utolsó magyarországi üzenetét, a nevüket, egy dátumot, esetleg valamilyen jelet, amivel üzentek azoknak, akik azokat a téglákat ott megtalálják. Aki ezeket látta, nyilván szívrendítő emlék és élmény neki, hogy a halálba menő emberek mit üzentek vissza, vagy milyen nyomot kívántak hagyni talán utolsó lehetőségükként itt, a hazában.
Fontos ennek megőrzése, hogy minél többeknek be tudjuk majd mutatni ezt a fajta embertelenséget, aminek itt a téglákba vésett nyoma látható. Fontos volt a Gulag-emlékév számtalan rendezvénye közül pár, amit, engedjen meg, hogy kiemeljek itt. Itt a Felsőházi teremben idén február 25-én indult az eseménysorozat a Gulag-kutatók Nemzetközi Társaságának „Trauma és tabu” című konferenciájával, amely teljesen megtöltötte a Felsőházi termet, történészek, illetőleg egy maréknyi egykori túlélő is itt volt köztünk, és emlékeztünk az elhurcoltakra, akár málenkij robotról legyen szó, akár a Gulagra hurcoltakról, akár politikai foglyokról, akár német nevűekről. Hiszen rengetegféle úton és módon kerültek akár Ceglédre, akár a Gulag-Gupvi-táborokba ezek az emberek.
Először csak a német nevűeket gyűjtötték össze, egyfajta háborús elégtételt véve a német nemzeten, utána pedig már mindenki mást is. Volt olyan, ugye, elég, ha Faludy Györgyre emlékezünk, aki épphogy túlélte a holokausztot, utána máris a kommunisták vitték el, hurcolták kényszermunkára, de még olyanok is voltak, mint a történelmi feljegyzésekből kiderült, akik a kommunista párt tagjai voltak, de mivel be kellett gyűjteni a településről 30-50-100 embert, ők is bekerültek a listába. Több százezer honfitársunk került így ezekbe a kényszermunkatáborokba, és a felük sohasem tért haza. Fontos kiállítás, amit ma is láthatnak az Andrássy úton, a „Rabszolgasorsra ítélve”, a Terror Háza előtt, amely szintén bemutatja a Gulagra hurcoltak szenvedéseit.
Fontos, hogy az emlékbizottság, amely létrejött és számtalan szervezet tagjait is az emlékbizottság tagjai között tudja, egy olyan döntést is hozott, amivel Kanadában, Ottawában, az ottani kommunizmus áldozatai emlékmű felépítéséhez hozzájárulunk 100 ezer kanadai dollárral. Felhívom a figyelmet, hogy Kanadában, Ottawában már épül a város közepén, egy teljesen centrális helyen a kommunizmus áldozatainak emlékműve; egy másik kontinensen, ahol kommunista diktatúra nem is volt. Míg itt, Budapesten, Magyarországon ilyen emlékmű nincs. Hogy lehet, hogy nagy eséllyel Kanadában a kommunizmus áldozatainak hamarabb fognak emlékművet állítani, mint ahogy mi itt, Magyarországon, holott itt jó pár millió ember szenvedte meg a kommunista időszakot? Több ezer embert kivégeztek, több tízezret internáltak, több százezret nyomorítottak meg vagy B-listáztak.
Ezért is indult el egy társadalmi vita legalább a kanadai kezdeményezés után, hogy itt, Budapesten is szükség lenne egy, a kommunizmus áldozatainak emlékművére, amely a Gulag áldozataira is emlékezne. Ezzel kapcsolatban már különböző megnyilatkozások, cikkek születtek. Mi bízunk benne, hogy minél többen fognak erről a kérdésről véleményt nyilvánítani, ebben a társadalmi vitában minél többen megszólalnak, hogy szükséges-e a Szabadság téren egy szovjet megszállási emlékmű létrehozatala. Ennek is az egyik felülete a Beszédes múlt című honlap, ahol a Gulag-emlékévről mindenki tájékozódhat, de itt kerülnek majd hamarosan meghirdetésre azok a pályázatok is, amelyek részleteiről a Gulag-emlék-bizottság már döntött.
Bízzunk benne, hogy minél többek számára tudunk emlékművek állításához, rendezvények szervezéséhez hozzájárulni. Azt is fontosnak tartom, hogy az előző időszakban azoknak az áldozatoknak, akik még köztünk élnek, akik 1-3 évig vagy még hosszabb ideig raboskodtak, a nyugdíj-kiegészítését sikerült kétszer 50 százalékkal, azaz a duplájára emelni, így is igyekeztünk nekik utólag elégtételt nyújtani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti frakciókban.)
