SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hét végén az ENSZ közgyűlésének magas szintű plenáris ülése elfogadta a „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja” című dokumentumot, amely a 2000-2015 közötti millenniumi fejlesztési célokat követi a sorban.
A közgyűlésen Ferenc pápa és hazánk köztársasági elnöke is felszólalt. Beszédében őszentsége a természeti környezet romlásának és az emberek kirekesztésének okát egyaránt az anyagi jólét utáni önző és csillapíthatatlan vágyban jelölte meg. Áder János felszólalásában az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontosságát hangsúlyozta, és helyesen világított rá, hogy a 17 célból aligha teljesülhet egy is, ha az éghajlatváltozást nem tudja az emberiség közösen kezelni.
Az esemény, az ott tapasztalható lelkesedés, a kitűzött célok reményt adhatnak a világ számára, hogy egyre súlyosbodó gondjaink megoldódjanak. De vajon tényleg reményt adhatnak-e? A magasztos globális célok elfogadásában, a pillanatnyi, könnyen múló lelkesedésben már nagy tapasztalata van az ENSZ-nek és világunk polgárainak. A korszakváltást és a fenntartható fejlődést meghirdető riói csúcstalálkozó eufóriáját követően a világ vezetői vonakodtak az éghajlatváltozási vagy a biológiai sokféleségről szóló keretegyezmény megvalósításától, politikai akarat hiányában a helyzet mindkét esetben jelentősen rosszabbodott.
Ferenc pápa is az üres szavakra, az alacsony hatékonysággal működő intézményekre utalt beszédében, mondván: el kell kerülnünk annak veszélyét, hogy pusztán hangzatos nyilatkozatokat tegyünk lelkiismeretünk megnyugtatására. Valóban. A hangzatos nyilatkozatot követő semmittevés érdektelenné teszi az embereket, pedig a program minden ország számára határoz meg mind belföldi, mind nemzetközi feladatokat, 17 célban összefoglalva, például a szegénység, éhezés, klímaváltozás, egészség, oktatás, természeti erőforrások felhasználása területén. Vitathatatlan, hogy ezeken a területeken Magyarországon is csak szaporodnak a feladatok. Nő a szegénység, az egészségügy leromlott, a társadalom egészségi állapota rossz, és még sorolhatnám tovább.
Valljuk be őszintén: a hétvégi esemény nem volt különösebb hír sem idehaza, sem máshol a világban. A migránsválság által uralt médiából legfeljebb az esemény tényéről kaphattunk tudósítást, pedig a 17 cél és a globális migráció szoros összefüggésben áll egymással. Fontos tudatosítanunk, hogy a célok megfogalmazását kiváltó okok a migráció okai is egyben.
A politikai akarat továbbra is hiányzik. A nemzetek nagy csúcstalálkozóját megelőzően a kormánypártok nem tűzték az Országgyűlés napirendjére a fenntartható fejlődési célok hazai megvalósítása helyzetének és az abból következő feladatoknak a megvalósítását. A közbeszéd attól sem hangos, hogy a dokumentum mit is rejt magában. Vajon hogyan szeretnénk a célokat megvalósítani, ha fontosságukat, megvalósításuk lehetőségeit nem tudatosítjuk az emberekben, miközben az ő napi cselekedeteik nélkül a célok nem megvalósíthatók? Pedig érdemes lenne a célokról, azok együttes megvalósíthatóságáról vitát nyitni a társadalom minden fórumán. Vajon hihető-e, hogy a régi-új célok az eddigi receptekkel megvalósíthatók, miközben azok már bizonyították erre való alkalmatlanságukat? Tegyük fel: sikerül mindenki számára biztosítani az anyagi jólétet, az olcsó, hozzáférhető élelmet, energiát, vizet, megoldani a kirekesztésmentes, igazságos társadalmat, tovább növelni a gazdaság kibocsátását. De vajon elképzelhető-e, hogy ezzel párhuzamosan csökkenteni tudjuk a környezet terhelését, amikor még a fejlett világban is a gazdaság növekedése a környezet terhelésének növekedésével jár együtt?
Végre le kellene számolni a hamis illúziókkal. Az emberiségnek együtt, a társadalmaknak és az embereknek külön-külön fel kell ismerni a helyes mértéket, azt, hogy a helyes mérték megvalósítása nem lehetséges azok önmérséklete nélkül, akik eddig mértéktelenül vették ki részüket a jólét habzsolásából. A politikának végre el kellene távolodnia attól, hogy önös hatalmi érdekei mentén kiszolgálja a rövid távú érdekek kielégítésére szocializált társadalmakat, történelmi szerepet kellene vállalni abban, hogy elindítsa a társadalmi értékváltást az önzéstől a globális felelősségvállalás irányába.
(9.10)
Enélkül a most mindenki által közvetlenül is megtapasztalt menekültválságnál sokkal súlyosabb és jó eséllyel kezelhetetlen problémákkal kell szembesülnünk a világ minden országában.
Tisztelt Országgyűlés! A dokumentum címe: „Világunk átalakítása”, nem foldozgatása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Valóban, a foldozgatás helyett itt az ideje a változtatásnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
