NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! 2005. szeptember 26-a fekete hétfőként vonult be a magyar történelembe. Óriási lehetőséget szalasztott el az akkori parlamenti garnitúra, amikor Gyurcsányék fideszes dumaellenzéke, Orbán Viktor egy évvel korábbi ígéretét felrúgva, a kormánypártokkal karöltve feltétel nélkül szavazta meg Románia EU-csatla-kozását. A kétharmados többséget igénylő hazaárulást sunyiban akarták elkövetni, de többek közt az MVSZ felhívása, illetve különösen a Jobbik országgyűlési demonstrációja ráirányította a figyelmet.
Többek közt egy három méter széles „Ne legyetek hazaárulók!” feliratú transzparenst lógattam le a parlamenti ülésterem karzatáról a Románia uniós csatlakozási szerződésével kapcsolatos szavazáskor. A váratlan demonstráció keretében egy 10 méter széles nemzeti színű szalag, valamint 386 piros, fehér és zöld színű röplap is hullott jóvoltunkból a képviselők nyakába, amely felhívta a figyelmet arra, hogy az EU számos feltételt állított a csatlakozó országok, így Románia elé is, és a Jobbik szerint a Magyar Országgyűlésnek is kellene szabnia egyet: autonómiát az erdélyi magyarságnak!
(14.30)
Az ülésterem karzatáról magamhoz ragadtam a szót; a mai napig erre a parlamenti felszólalásomra vagyok egyébként a legbüszkébb, még ha nem is képviselőként szóltam. Hiszen Orbán Viktor lapítása közben fennhangon figyelmeztethettem a honatyákat, hogy a kezükben van Erdély jövője, hiszen egy ország vétója is elég. Lelkiismereti szavazásra kértem őket. Végül az Országgyűlés levezető elnökének megköszönve a szót visszaültem a helyemre. A karzatra ekkor felérő kormányőrök ezután elvezettek, majd persze kitiltottak a Parlament épületéből.
Nem is tehettem be ide a lábamat egészen 2010-ig. Akkor azonban a választók felülbírálták kitiltásomat, és komoly elégtételként már mint hivatalos képviselő jöttem a nemzet templomába a Jobbik honatyái közt, ezért is érzem szükségét a 10. évfordulón erre emlékeztetni. 2005-ben azért kényszerültem ilyen házszabálysértő eszközökre, mert a Jobbik e nemzetstratégiai kérdésben megfogalmazott álláspontját szinte teljesen agyonhallgatta a média, pedig óriási hiba letenni a diplomácia legkomolyabb fegyverét a soviniszta román hatalommal szemben.
A mamelukok végül, a függetlenek 6 ellenszavazata és 1 tartózkodása mellett, óriási többséggel, 257 igennel Románia uniós integrációjának feltétel nélküli támogatása mellett foglaltak állást. Bár a szavazás előtti napokban a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség és számos közismert személyiség, köztük például még Kárpátalja autonómiájának elpuskázója, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is kérte, hogy csak az erdélyi magyarság kisebbségi jogainak törvényekben való biztosítása esetén járuljanak hozzá a román csatlakozáshoz, a Fideszből mégsem akadt egyetlen képviselő sem, aki nemet mondott volna a nemzeti érdek feladására.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn is megfogalmazott, sokat hangoztatott nemzetpolitikája tehát színjáték maradt, hangzatos szólamai után magyarok millióit köpték szembe. Idézem őt: „Mit éreznek, kedves barátaim, azok a magyarok, akik székelyföldi autonómiát vagy kettős állampolgárságot szeretnének, de a sajátjaik nem támogatják őket Budapesten?” Ezt a kérdést Orbán Viktor tette fel évértékelő beszédében, persze még 2004 februárjában.
A történtekre nem korrekt magyarázat az, hogy az ellenzék nem felelős semmiért. Egyrészt, mert a kétharmados törvényeket, például az EU-alkotmányt is feltétel nélkül és ugyanígy idő előtt szavazták meg, másrészt Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli magyar támogatása 175:173 arányban elutasításra került volna, ha az ellenzéki képviselők nemmel szavaznak. Ráadásul a Magyar Országgyűlés nem volt döntéskényszerben. Hiszen siető másodikként ratifikálta a csatlakozási egyezményt.
Érdemes még felidéznünk a Demokrata 2004. augusztus 12-ei számát, amely címlapján a nagybetűs VÉTÓ szóval jelent meg. Ebben Szájer József arról beszélt, hogy vétót lehet alkalmazni Románia uniós felvételével szemben, amennyiben nem teljesíti az őshonos magyarság jogos autonómiaköveteléseit. Bencsik András akkori vezércikkében keményebben fogalmazott. Idézem: „Az erdélyi autonómia kérdésében alkalmazandó vétó sorsdöntő lesz a magyarság túlélési esélyeit illetően. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a vétóhoz való viszony feketén-fehéren megmutatja majd, hogy ki az, aki nemcsak üres közhelyekben, de a tettekben is hűséges a nemzetéhez és hazájához, és ki az, aki beszéljen bármilyen tudálékosan vagy mézesmázosan, tulajdonképpen csak egy ócska nemzetáruló.” (Szilágyi György: Így van.)
Egy év múlva kiderült, hogy bizony Orbán Viktor is csak egy ócska nemzetáruló. A mai napig nem kért bocsánatot, nem adott magyarázatot gyalázatos szószegéséért, nemzetárulásáért. Románia pedig, azóta csak egyre bátrabb lett. Orbán Viktor pedig 2012-ben Szávay István frakciótársam kérdésére bevallotta, az ő kormánya nem támaszt feltételt a szerb és az ukrán EU-csatlakozáshoz sem. Majd ha belépnek, esetleg utána kérnek valamit. De ezt a maszatolást már senki sem veszi be.
Orbán Viktornak és társainak bűnbánatot kell tartaniuk, bocsánatot kell kérniük az erdélyi magyarságtól (Az elnök csenget.) és egész nemzetünktől a be nem tartott ígéret miatt. Különben marad Orbán Viktor is, amivé vált Bencsik András szerint is: tulajdonképpen csak egy ócska nemzetáruló. (Taps a Jobbik soraiban.)
