DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alapvető Jogok Biztosa! Egyetlenegy témát, azt gondolom, érdemes ebben a nem teljesen meghatározható státusú vitában megemlíteni: 2013-ról szól az alapvető jogok biztosának beszámolója. Ebben az évben történt a határainktól nem túl távol valami, ami mindenképpen az alapvető jogok biztosának, illetve a jövő nemzedékek jogaiért felelős helyettesének hatáskörébe tartozik.
Ennek az évnek a vége felé Románián végigsöpört egy tiltakozáshullám a verespataki aranybánya-beruházás ellen. Egy olyan aranybánya beruházásról beszélünk, amelynek megvalósításával egy észak-amerikai nyereségorientált vállalat hosszú-hosszú ideje próbálkozik. Ciántechnológiás beruházásról van szó. Jelenleg az Európai Unióban nincs olyan kötelező érvényű szabály sajnos, az Áder-féle EP-határozat ellenére, amely tiltaná a cianidos technológia használatát. Arról van szó, hogy ha ez a Rosia Montana nevű cég meg tudja valósítani a beruházást Romániában, akkor gyakorlatilag egy állandó veszélyhelyzetnek lenne kitéve a Tisza teljes vízgyűjtő területe, a teljes Kárpát-medence.
A jövő nemzedékek jogaiért felelős állami személynek tehát alapvető kötelessége az, hogy jelezze a magyar kormány felé, hogy nem elégséges, amit az utóbbi években tett a verespataki aranybánya-beruházás megakadályozása érdekében, ki kellene használni valamennyi olyan lehetőséget, amelyet részben az Európai Unió, részben pedig az espooi egyezmény kínál. Arról van szó, hogy a 2000-es tiszai ciánkatasztrófa vélhetően eltörpül azon veszedelem mellett, ami egyébként a verespataki aranybánya-beruházás megvalósulása esetén fenyegeti Magyarországot; nem beszélve arról, hogy a beruházás ráadásul a Kárpát-medence kulturális örökségét is fenyegeti. Akkor, ’13 vége felé úgy tűnt, hogy ez a tiltakozáshullám megakasztja ennek az eléggé pofátlan kanadai cégnek a nyomulását, viszont az utóbbi egy-két év román belpolitikai fejleményei arra mutatnak rá, hogy újult rohamra készülnek. Ebben az esetben fontos lenne az, ha Magyarországon lenne egy őrszem, amely rendre figyelmezteti a magyar kormányt arra a kötelezettségére, ami terheli az egész Kárpát-medence életminőségének, a jövő generációk életfeltételeinek biztosítása miatt.
Fel kell hívni például a magyar kormányt arra, hogy az Európai Unión belül járjon el annak érdekében, hogy az az európai parlamenti határozat, amely egyébként Áder János és Tőkés László kezdeményezésre került elfogadásra 2009-ben, váljon kötelező érvényű normává az Európai Unión belül, és így akadályozzuk meg azt, hogy ilyen cégek, mint a Rosia Montana székhelyüktől távol gátlástalanul letarolhassák a természeti örökséget, gátlástalanul zabálhassák fel a természeti erőforrásokat.
Ezzel összefüggésben viszont van még egy veszély, nevezetesen, hogy az Európa és Amerika közötti szabadkereskedelmi tárgyalások odavezethetnek, hogy amennyiben erre az egyezményre Magyarország, a magyar miniszterelnök is rábólint, a jövőben az ilyen cégek, az ilyen globális nagyvállalatok még kártérítést is kérhetnek abban az esetben, ha egy-egy nemzeti kormány vagy éppen az Európai Unió megtagadja tőlük azt, hogy a profit érdeke legyűrje az ott élő emberek érdekeit. (Zaj az MSZP padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
Éppen ezért lenne fontos a jövőre nézve ebben az évben, hogy az ombudsman, illetve a jövő nemzedékek jogaiért felelős helyettese tartsa rajta tekintetét a szabadkereskedelmi tárgyalásokon. Amennyiben sikerül a globális nagyvállalatok nyomulása a demokratikusan választott kormányokkal vagy az európai intézményekkel szemben, az azt jelenti, hogy alig-alig marad eszköz a kezünkben, amellyel a jövő nemzedékek számára az életminőséget meg lehet óvni. Köszönöm szépen.
