DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval a helyzet úgy áll, hogy a Törvényalkotási bizottságnak az is feladata lenne, hogy jelezze azt, hogyha egy törvényjavaslat egyébként nyilvánvalóan ellentétbe kerül az Alaptörvénnyel. A jelenlegi alaptörvényi szöveg, tehát a jelenlegi alkotmányos szabályok szerint is áll az a tétele az Alkotmánybíróságnak, az a 28/94-es alkotmánybírósági határozatban kimondott tétel, hogy a természetvédelem már elért szintjéből visszavenni nem lehet. Ez a törvényjavaslat nem tesz egyebet, mint a nemzeti parki földeket beteszi a Nemzeti Földalap kezelésébe.
Tisztelt Országgyűlés! Ismerem természetesen azt, és nyilván majd Bitay államtitkár úr újra el fogja mondani azt a kormányzati érvelést, hogy ez azért nem visszalépés a természetvédelem eddig már elért szintjéről, hiszen ugyanúgy védett területként fogja az NFA kezelni. Igen ám, de akkor, amikor egy alkotmányos célt, egy alkotmányos érdeket vagy jogot érvényesíteni rendel az Alaptörvény, akkor nem pusztán jogok deklarációjáról van szó, hanem az adott alkotmányos cél vagy érdek érvényesítéséhez a megfelelő intézményrendszer megteremtésére is felszólítja a jogalkotót.
A helyzet úgy áll, hogy a védett természeti területek tekintetében nemcsak a termőföldre, illetve az állami földvagyonra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, hanem ezzel párhuzamosan a természet védelméről szóló ’96. évi LIII. törvénynek a szabályait is. Eddig, az elmúlt két évtizedben ezt úgy tudta a jogrendszer hatékonyan érvényesíteni, hogy a természetvédelmi törvénynek elsőbbsége van értelemszerűen az egyéb agrártörvényekhez képest, és van egy olyan kezelő - és ez a nemzeti parki igazgatóság -, ahol megvan az a szakmai apparátus, amelyik a természetvédelmi törvénynek az előírásait, amiket a védett természeti területekre előír a természetvédelmi törvény, szakszerűen tudja alkalmazni. Abban az esetben, ha ezeknek a területeknek a kezelését kiveszik attól az állami szervtől, ahol adott a szakmai tapasztalat, adott a szakmai felkészültség a védett természeti területek kezeléséhez, hiába kér okos tanácsokat a Földalap, nyilvánvalóan sérülni fog az az intézményi garancia, hogy a védett természeti területek kezelését egy erre a célra külön fölállított, szakmailag felkészült apparátus végezze el.
Tisztelt Országgyűlés! A helyzet úgy áll - és ezt elmondtuk ellenzéki képviselők a Törvényalkotási bizottság ülésén -, hogy önök azzal indokolták ezt a törvényjavaslatot, hogy ez a törvényjavaslat miért szükséges, mert egy központi nyilvántartását szerették volna vagy szeretnék, igazából múlt időben kellene beszélnem, szerették volna megalkotni az állami földvagyonnak. Mi jeleztük is hivatalosan és informálisan is, ötpárti egyeztetésen is, azon kívül is, hogy nyitottak vagyunk az ilyen kezdeményezések előtt. Azt mondtuk, hogy nyitottak vagyunk az ilyen kezdeményezések előtt, hogyha nem nyúlnak hozzá a nemzeti parki földekhez.
(18.40)
Ehhez képest most az történik, hogy kétharmados szavazásnál nem ment át az, amit egyébként az önkormányzatokkal, önkormányzati földekkel, szociális szövetkezetekkel összefüggésben vagy a honvédelmi földterületekre vonatkozóan a kormány előterjesztett, ehhez kétharmados többség kellett volna, de idehozzák a nemzeti parki földterületek NFA-hoz rendelését, magyarul: a nemzeti parki földeknek az elrablását.
Kibújt a szög a zsákból, államtitkár úr! Az a helyzet, hogy önöknek eszük ágában nincsen az állami földvagyont egységesíteni, hiszen ha valóban ez lenne a jogpolitikai cél, akkor csak akkor hoznák ide ezt a törvényt, ha megegyezés van - nyilván ez volt az értelme az ötpárti egyeztetésnek is -, tehát ha megegyezés van abban, hogy például az önkormányzati, honvédelmi hasznosítású földterületek is a Nemzeti Földalap kezelésébe kerülnek. Nincsen megegyezés, tehát holnap, ha és amennyiben a kormánypárti többség megnyomja az igen gombot, akkor nemcsak arról van szó, hogy a védett természeti területeket engedik ebek harmincadjára adni, arról is szó van, hogy a holnapi igen szavazatuk nyílt beismerése annak, hogy szó nincs arról a jogpolitikai célról, amit államtitkár úr is hangoztatott, hogy egységes és átlátható kezelése legyen az állami földvagyonnak - hogy miért nem lesz itt szó átlátható kezelésről, erről majd még a felszólalásomban fogok beszélni -, hanem kizárólag arról van szó, hogy a nemzeti parki földekre is rá akarják tenni a kezüket. A nemzeti parki földekre is rá akarják tenni a kezüket a fideszes oligarchák.
Arról van szó, hogy miután elváltak útjaik Simicska Lajostól és Nyerges Zsolttól, az új éheseknek is a száját be kell tömni, és a nemzeti parki földterületekkel is ugyanazt akarják folytatni, amit egyébként az elmúlt öt évben az állami földvagyonnal tettek. Ezért van szükség arra, hogy a nemzeti parki földeket is berakják az NFA-ba, így lehet majd Mészáros Lőrincet és sorstársait kielégíteni. Erről szól ez a történet. Még egyszer, államtitkár úr, cáfoljon meg, de a cáfolat az lenne, ha most a kormány nevében bejelentené, hogy ezt a törvényjavaslatot visszavonják, ötpárti egyeztetést kezdeményeznek, és úgy hozzák ide ezt a törvényjavaslatot, hogy miközben nem nyúlnak a nemzeti parki földekhez, valóban azt a célt valósítják meg, amit ön is hangoztatott, hogy legyen egységes és áttekinthető kezelése az állami földvagyonnak.
Az, ami holnap itt szavazásra kerül a Ház elé, minden célt szolgál, csak éppen nem az egységes és áttekinthető földvagyonkezelést. Ráadásul azáltal, hogy pont a nemzeti parkoktól elveszik a földet, miközben a két héttel ezelőtti szavazás alapján nem lehetséges az egységes kezelés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ez ráadásul alaptörvényellenessé is teszi ezt a javaslatot, úgyhogy ezért fogalmaztuk meg azt a kisebbségi véleményt, hogy egy alaptörvényellenes törvényjavaslatot nem lehet megszavazni. Köszönöm szépen.
